542.

Bejegyezte: Bejja , 2008. november 4., kedd 20:57

Az aktuális x akta rész alatt, azon agyalok, írnom kellene arról ami a tegnap esti mélypontomat okozta. Pár év múlva nevetni fogok az élet ezen igazságtalanságán, és már csak bennem fognak a tüskék megnyomorodott maradék hegyükkel valami kis sérülést okozni egy rosszabb mozdulatnál, míg a többi résztvevő talán csak finoman elmosolyodik a fiatalkori botlások néha keserű de mégis szép emlékén. Baj van velem. Ha csinálok valamit képtelen vagyok nem teljesen az adott feladaton pörögni. És még mindig képtelen vagyok arra hogy ne vegyem a szívemre ha valaki olyan tesz ,vagy nem tesz dolgokat aki nekem fontos. BugBearral már jól alakulnak a dolgok. Úgy hiszem túljutottunk azon a mélyponton ami majdnem azzal végződött hogy nem beszéltünk. Már tudom, mi mindig beszélni fogunk. Mert egymás véleményére akkor is kíváncsiak vagyunk ha tudjuk éppen ellenkező mint a másiké. És hogy mi javított a dolgokon?? AZ HOGY MEGBESZÉLTÜK!!! Kemény és vérre menő beszélgetés volt, de megbeszéltük.

Tegnap este jókora könnyzápor szakadt szegény Balázsra, és ugyanennyi mennyiségű gyomortartalom a wc-be. Alig tudtam elaludni, és ma a fáradságtól szinte összeestem. Igen jól diagnosztizáltad, laza idegösszeomlás történt, de tegnap erre rá sem ismertem, csak a mai elemi fáradság az ami felnyitotta kis szemem.


Egy Márai idézet tett helyre ezt ajánlom a drága Botinak(Dhizzynek) aki nagyon nagyon nagyon nagyon közel áll a szívemhez, egy kedves, egyenes, becsületes és igazi Ember. Nem számít hány éves, a barátom. S annak az őrült BB-nek is mert remélem ő is a barátom.

„Az indulaton, az önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye. S erősebb volt, mint a szenvedély, mely a férfiakat és nőket reménytelen indulattal egymás felé hajtja, a barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött két ember között, talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában, mint egy néma hőstett emléke. S csakugyan, az is, hőstett, a szó végzetes és csendes értelmében, tehát szablyák és tőrök csattogása nélkül, hőstett, mint minden emberi magatartás, mely önzetlen. Ez a barátság élt közöttünk, s ezt tudtad jól."

És ha már itt tartunk S.King horror király is mondott valami okosat:

"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben."

Az én házamat sokan építik. Peza Anee Cini Csigu Jab Krisztihugom adja az alapot, Anya, Boti, Akeem, Ricsi, BB, ablakot nyitnak benne, U.Kriszti és kis családja kékre festi a falakat, Iza Pigi, Rain kandallót épít talán, Kálmi régvolt kacagása belengi csendesen, Ritus ölelésének emléke egy szép kép a falon, Martina napot fest a tető fölé, Zozo felhőkkel öleli át, Mandula, woof, Jud, Kisjobbom, Dézsás, Bruti mesékkel töltik meg, Merla Katám halk zeneszó benne, Kulibohóc, Millanyuf, Resist, és Raul pedig gondoskodik a jó hangulatról,...és az egészet Balázs tartja össze.
Köszönöm a házamat!

és még ennél is többen szépítik a kertet körülötte, vagy hoznak bele egy függönyt, vagy egy tál meleg pogácsát, nekik is köszönöm:)


Valami ilyesmi, mint ez itt Burano szigetén:)



apropó, ma van Bencze Ibikém születésnapja. Örülök, hogy én vagyok az aki sosem felejti el a szülinapját, pedig egész évben nem beszélünk, de ilyenkor mindig. Jó hallani a hangját ...Ő is egy tégla ebben a házban.

2 Response to "542."

Névtelen Says:

:jelentkezik: Én sütök bele máffint is! :)

Bejja Says:

köszikeeeeeee:) (L)