ma 40:)
Bejegyezte: A béke nagykövete , 2013. június 25., kedd 10:27
|
0
vélemény?
ahhhhhhh
Bejegyezte: A béke nagykövete , 2013. június 21., péntek 23:29
merges vagyok...persze en vagyok a hulye. Mert hat rosszul elem meg meg rosszul gondolom. SOHA SEMMIT NEM VESZEK FEL NEM SERTODOM MEG...akkor se ha szarul esik...na most egyszerre harom helyen is elgurult a bogyo egyszerre....ez van. Es most en mondom, ILYEN VAGYOK, tetszik nem tetszik.
mar egy het sincs
Bejegyezte: A béke nagykövete , 2013. június 19., szerda 10:47
es 40 eves leszek. Semmi sem zavar ebben a korban, csak egy aprosag, felek a hatralevo mennyisegtol...mert fogy veszesen.(hala nehany feher ruhasnak komoly hosszabbitast nyertem de most ne is ez az apropo)
Szoval, egyszer evekkel ezelott ezen a blogon irtam, hogy fekszem a kadban, folyik le a viz, es erzem a testem sulyat ahogy elfogy alolam a vedelmezo, fenntarto kozeg, hat ezt erzem, hogy sulya van a lelkemnek, es fogy az ido, ami vedelmezett eddig. na majd lesz vidam bejegyzes, mert hazajott CINIKEEEEEM <3
Fehérlófia máshogy a'la Odas (hiányzol)
Bejegyezte: A béke nagykövete , 2013. június 17., hétfő 19:20
Azt hitte, már soha nem fogja elérni a tisztást. Hosszú volt az út,
nem is emlékezett rá, mennyire. No persze, amikor utoljára járt itt,
fiatal volt, szinte még gyerek, tele erővel és tettvággyal. Lényegében ő
volt a legerősebb az egész világon. Most csak egy kimerült, haldokló
öregember, aki kantárszáron vezeti málhás szamarát.
A kis tisztás nem változott. Ősi tölgyfák övezték, összekapaszkodó
ágaikon barna, meg rézvörös levelekkel, földjét megsárgult fű borította.
Egyetlen gyík nem neszezett a közelben, egyetlen madár nem csiripelt az
ágakon. Az üreg közelsége miatt, gondolta az öregember. Az állatok
megérzik.
A tisztás szélén lemálházta a szamarat, a zsákokat meg a
vizestömlőket a fához támasztotta, és melléjük rakta a vaskondért.
Megsimogatta az állat hátát, egy ideig tűnődött, aztán nagyot húzott a
tomporára. A szamár hálásan iázva iramodott neki az erdőnek. Úgysem lesz
már szükség rá, figyelte az öregember, az oktalan állat meg csak éljen,
élvezze a szabadságot.
A tisztás közepére sétált, óvatosan belenézett a kövekkel
körberakott, malomkeréknyi üregbe. A sötétség sűrű volt, csak egy-két
távoli csillag pislákolt odalent. Amikor még minden olyan egyértelmű
volt, gondolkodás nélkül aláereszkedett, most azonban kirázta a hideg a
látványtól.
Visszasétált a tisztás szélére, szedett egy ölnyi száraz gallyat, meg
néhány karvastag ágat és tüzet rakott. Megvárta, míg az ágak parázzsá
omlanak, felállította az állványt, ráakasztotta a vaskondért. Az egyik
tömlőből tejet öntött bele; amikor felforrt, hajdinát szórt hozzá. Nagy
gonddal kavargatta az illatozó kását; amikor elkészült, levette a
kondért az állványról, és a tűz mellé rakta. Leült a földre, egy gallyal
a parazsat piszkálta, és néha az üregre sandított.
Hamarosan kötél repült ki a mélyből, kis kampóval, ami egy kőbe
akadt. Szuszogás és mormogás visszhangzott odalentről, és méternyi
magas, zömök kis ördög mászott ki zsörtölődve az üregből. Arca sötét
volt és barátságtalan, szeme fekete és szúrós, hétsingnyi szakállát
derékszíjába tűrte. Durva szarvasbőr nadrágot viselt, fekete szőrrel
borított felsőtestén bőrmellényt, a lábán farkasbőr bocskort.
Hétszűnyű bezzeg ugyanolyan, gondolta az öregember.
A Kapanyányimonyók morogva és szuszogva körbejárta a tüzet, és
belesett a fazékba. Megcsóválta a fejét, aztán derékszíjába akasztotta
két hüvelykujját, peckesen előretolta szőrös hasát és gúnyosan
felmordult.
– Úgy látom, főzni azóta sem tanultál meg.
Az öregember felvonta a szemöldökét. Az ördög elfintorodott.
– Főzés után le kell takarni egy fedővel, jobban kijön az íze. De mit
várok én, aki ezer éve ügyeli odalent az üstöket, egy hozzád hasonló
perc-emberkétől.
Az öreg az ördögöt figyelte, de nem szólt. A Hétszűnyű állt még egy
darabig fintorogva, aztán legyintett, és lehuppant a fűbe, a parázs
túloldalán.
– Mindegy – morogta. – Jó lesz így is, ha kicsit meghűl. Az olyan
dolgoktól, mint egymás földhöz csapkodása, meg a másik hasáról evés,
szerintem eltekinthetünk.
Végigmérte az öregembert és kárörvendően elvigyorodott.
– Nem érezném nagy kihívásnak, ha egy hozzád hasonló vénséget kellene elfenekelnem.
Az öreg nem haragudott meg. Gonoszkodjon csak. Azok után, amiket annak idején vele tett, meg is érdemel ennyit.
Rézkanalat húzott elő az egyik zsákból, és az ördögnek nyújtotta.
– Tessék – mondta. – Jó újra látni.
Kapanyányimonyók félrehajtotta fejét, és gyanakodva húzta össze busa
szemöldökét. Felhorkantott, mintha valami ritka otromba tréfát hallott
volna, és elvette a felé nyújtott kanalat.
– Na ide figyelj – mondta mogorván. – Nyilván nem véletlenül jöttél
vissza és főzted a kását. Bökd ki, mit keresel itt, de ha elkezdesz
nekem udvariaskodni, a fejedre borítom a kondért.
– Elfáradtam – sóhajtotta az öreg. Az ördög egy ideig várakozóan
nézett rá, aztán megvonta a vállát, és maga elé húzta az üstöt.
Csettingetve kanalazta be az ételt, úgy tűnt, mégsem volt annyira
ellenére az íze; mikor befejezte, busa fejét a kondérba dugta és
fényesre nyalta a belsejét. Elégedetten hátradőlt, mellénye belső
zsebéből pipát vett elő, meg egy kis bőrszütyőben dohányt, és
rágyújtott. Pöfékelt két-három kénkőszagút a fák koronája felé, böfögött
egy jóízűt, aztán az öregre nézett.
– Elfáradtál – mondta. – Csak nem az élettől?
Az öregember tétován bólintott. Az ördög a szemét forgatta.
– Minden szót úgy kell kihúzni belőled? – morogta. Mondj valamit, ha
már megidéztél, mindjárt ránk esteledik, nekem meg van még egy-két
kisebb elintéznivalóm odalent, egy bizonyos sárkány palotájában. Milyen
volt az az élet?
– Bonyolult – nézett a tűzbe az öregember. – Nagyon bonyolult… –
hallgatott még egy kicsit, és a parazsat piszkálgatta, de aztán rátalált
a szavakra.
– Tudod, amíg mindent erőből kellett elintézni, addig semmi baj nem volt. Verekedés, birkózás, harc…
– Emlékszem, emlékszem – fintorodott el a Hétszűnyű, és megvakarta szőrös hasát. Az öregember sejtette, ugyanarra gondolnak.
– Szóval, hogy is mondjam – folytatta. – Voltak egyszerű elvek, amik
szerint éltem. Amik mindig beváltak. Nem sokat kellett hozzájuk
gondolkodni, az élet mégis ment, mint a karikacsapás. Aki gonosz, azt
levágni, aki gyenge, azon segíteni, aki szép, azt szeretni. Aztán
meglett a fele királyság, meg a házasság, és az egész nem ért többé
semmit. Nem voltam felkészülve. Uralkodni, felelősnek lenni, törvényeket
hozni, mindig bölcsnek lenni. Bárók, meg udvaroncok, meg parasztok,
mindenféle népség, és nem volt már egyértelmű ki a gonosz, ki a jó, és
aki szép volt, sokszor abban rejlett a legnagyobb aljasság. Nem is
tudom. Minden olyan zavaros lett. Tudod te, hány éjszakán keresztül
forgolódtam és gondolkoztam azon, kivé is kellene válnom, és hogyan
kellene viselkednem? A végén már azt hittem, belezavarodok. És amikor
néha úgy tűnt, találtam valami megoldást, másnap nem működött. Földhöz
vágni sem lehetett senkit, ellenkezett volna az udvari etikettel, pedig
hidd el, nagyon sokszor megfordult a fejemben, hogy földhöz vágok
mindent, legelsőnek a koronámat, és otthagyom az egészet. De nem
lehetett. Elvileg én voltam a jó. Aztán megöregedtem. És az elvek, amik
szerint éltem… Aki addig voltam… Egyszerűen nem voltak elég. Nem voltam
elég. Nem tudom, érted-e, el tudom-e magyarázni rendesen, de…
– Értem – mondta Kapanyányimonyók.
– Tényleg? – kérdezte az öregember.
– Tényleg. Évezredek tapasztalatát hordozom, és sok alvilági
beszélgetést hallottam. Sok, sok beszélgetést. Nem te vagy az első
idealista, aki a szép álomvilágából kiszakítva nem tud mit kezdeni a
valódi élettel. Tudod, mit szoktam mondani a magadfajtákra? Gyerekek
vagytok, akik nem tudtak felnőni. Nekem könnyű. Ördög vagyok. Bennem
születéstől megvan a furfang, és az az életrevalóság, ami belőletek
hiányzik. Néha sajnállak benneteket. Néha egy kicsit csodállak is, bár
az ellenségeim vagytok. De a sorsotokat, hát, azt nem irigylem.
– Úgy – mondta az öregember. – Úgy.
Sokáig üldögéltek csendben. Lassan rájuk esteledett, a fák lombjai
árnyékot vetettek az arcukra. Végül a Kapanyányimonyók törte meg a
csendet. Kiverte a hamut a pipájából, és felállt.
– No jó, meghallgattalak – morogta. – És most mit akarsz kezdeni magaddal?
– Hát – mondta az öregember –, először csak azért jöttem ide, hogy a
halálom előtt lássak egy ismerős arcot a régiek közül. Bárkit. Téged.
Hogy emlékezzek rá, milyen volt az az élet, amit szerettem, mert sokszor
már az is megfordult a fejemben, nem is volt igaz az egész. De most
eszembe jutott, hogy… Talán levihetnél magaddal. Ott egyszerűek a
dolgok. Paloták, griffek, királylányok, sárkányok, viaskodás…
Az ördög kétkedve nézett rá.
– Öreg vagy és gyenge. Egy napot nem élsz túl. Az első sárkány lecsap, mint egy legyet.
Az öreg nehézkesen feltápászkodott.
– Nem baj – nézett az ördögre. – Még az is jobb. És amúgy is, nincs miért visszamennem.
Kapanyányimonyók felsóhajtott.
– Hát, egy ördög elvileg természeténél fogva nem tehet szívességet,
de… Egye fene. Majd úgy értelmezem, hogy a halálba segítettem egy régi
ellenségemet, és akkor nem lehet belekötni. Ami jobban belegondolva,
igaz is.
Aztán megvakarta a szőrös hasát és az öregre sandított.
– Te, azt a kondért nekem adod? Tudnám mire használni.
– Neked, neked – felelte az tompán, mintha nem is hallotta volna a
kérdést. Mereven bámulta az üreget, ami feketébb volt a legsötétebb
éjszakánál. Megborzongott.
– Induljunk minél hamarabb. Kezd hűvös lenni. És mielőtt meghalok, még szembe akarok nézni egy sárkánnyal.
mert O igy szeret, en pedig koszonom
Bejegyezte: A béke nagykövete 19:09
Mosolyogj BUZI
picit faj
Bejegyezte: A béke nagykövete , 2013. június 16., vasárnap 23:40
de nem feltuno, kapott nehany konnycseppet, es tudomasul vettem. mert KIBASZOTT JO BARAT vagyok. Persze sikeruljon neki. Csak azert van egy pici sajgas. Tudom a nok mar csak ilyenek...
Most elmondom mid vagyok, mid nem neked.
Egy felebarát tűzön-vízen át,
vándor, aki benned él, de hallod-e szavát,
a korlát szab át, de akkor lát, nem hiteget,
tekintheted, mint saját istenedet,
még ha nem is ismered be,
ő a lelkiismereted, hisz
Mi más is lehetnék, csak csönd neked.
Néma hangsúly, hiába feng shui,
tudat alatt akkor is szúr,
veled együtt lélegzik, hát melyikőtök az úr?
Ép elmébe bújt lélek, csillog, mint a lazúr,
vigyáz rád, még mielőtt az ösztönöd elvadul.
Ülhetsz, csak tűrve, hogy dal nem dicsér.
Hiszen utadon, hogy jártsz, folyton elkísér,
ha hibáztál, magot vet benned a lelki sérv,
olykor ellened szegül, még ha meg nem is ért,
saját magad csendje, barátja mégis sért,
veled együtt, ketten élünk meg meleget-fagyot,
kellünk egymásnak, a hold is a nap nélkül némán ragyog.
Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok.
Olykor nem úgy teszel, mint a szíved diktál, hanem ahogy akarod,
hogyha magad előtt térdel, akkor a többit csak taposod,
egy hamu, amit elfúj a szél nem önként lép,
az árral halad, nem költői kép
hogyha adod, tartsd a szavad,
ha megkapod hát add vissza a sarat,
ne ürítsd, gyarapítsd a kosarad,
hülyítsd, hogyha nincs fölötte foganat,
ne dönts így, ha érdekednek öncsíny,
egyenesen könnyebb és bölcs is,
így csak süketnémán értenéd meg azt, mit mondhatok,
hisz a hétköznapi zajok mezején, csak csended vagyok.
Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. (Csend!)
Vártál, ha magadról szép éneket.
Dicsérő éneked, én nem leszek.
Mi más is lehetnék (Csend!), csak csönd neked.
E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. (csönded vagyok)
Ha rám így kedved van, maradhatok.
Ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér.
Se jel, se láng, csak csönd, mely égig ér.
Hamu vagyok...
S folytatom mid vagyok, mid nem neked.
Igazság, hol a hamis tettek téged birtokba vettek,
elítéllek, hogy tudd igazán mennyire szeretlek,
kellek neked, mint tisztító tüze a szennynek,
hogy valamit jól lépjél meg,
fontos, hogy legyen az ép testben ép lélek,
az ego feljebb, de tested halandó, csendben cikáz,
hogy merre te vagy az irányadó,
Most ne beszélj, nem kell szó,
van, mi ki nem mondható.
Most ne mesélj, a gondolati ki nem mondható,
most te tegyél, nincs más, ki lépne helyetted,
most te legyél egyben a csönded és a lelkiismereted.
Dicsérő éneked, én nem leszek.
Ha vártál lángot, csak úgy gyullad be veled,
ha nem a külvilág zaját figyeled,
hát ki más is lehetnék, csak csended neked.
Folytatom, mid vagyok, mid nem neked. (Csend!)
Ha vártál lángot, az nem lehetek.
Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok.
Belőlem csak jövőd jósolhatod.
Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál, ha magadról szép éneket.
Dicsérő éneked, én nem leszek.
Mi más is lehetnék, csak csönd neked.
csak csönd neked,
csak csönd neked,
csak csönd neked.
Én nem leszek...
Egy felebarát tűzön-vízen át,
vándor, aki benned él, de hallod-e szavát,
a korlát szab át, de akkor lát, nem hiteget,
tekintheted, mint saját istenedet,
még ha nem is ismered be,
ő a lelkiismereted, hisz
Mi más is lehetnék, csak csönd neked.
Néma hangsúly, hiába feng shui,
tudat alatt akkor is szúr,
veled együtt lélegzik, hát melyikőtök az úr?
Ép elmébe bújt lélek, csillog, mint a lazúr,
vigyáz rád, még mielőtt az ösztönöd elvadul.
Ülhetsz, csak tűrve, hogy dal nem dicsér.
Hiszen utadon, hogy jártsz, folyton elkísér,
ha hibáztál, magot vet benned a lelki sérv,
olykor ellened szegül, még ha meg nem is ért,
saját magad csendje, barátja mégis sért,
veled együtt, ketten élünk meg meleget-fagyot,
kellünk egymásnak, a hold is a nap nélkül némán ragyog.
Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok.
Olykor nem úgy teszel, mint a szíved diktál, hanem ahogy akarod,
hogyha magad előtt térdel, akkor a többit csak taposod,
egy hamu, amit elfúj a szél nem önként lép,
az árral halad, nem költői kép
hogyha adod, tartsd a szavad,
ha megkapod hát add vissza a sarat,
ne ürítsd, gyarapítsd a kosarad,
hülyítsd, hogyha nincs fölötte foganat,
ne dönts így, ha érdekednek öncsíny,
egyenesen könnyebb és bölcs is,
így csak süketnémán értenéd meg azt, mit mondhatok,
hisz a hétköznapi zajok mezején, csak csended vagyok.
Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. (Csend!)
Vártál, ha magadról szép éneket.
Dicsérő éneked, én nem leszek.
Mi más is lehetnék (Csend!), csak csönd neked.
E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. (csönded vagyok)
Ha rám így kedved van, maradhatok.
Ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér.
Se jel, se láng, csak csönd, mely égig ér.
Hamu vagyok...
S folytatom mid vagyok, mid nem neked.
Igazság, hol a hamis tettek téged birtokba vettek,
elítéllek, hogy tudd igazán mennyire szeretlek,
kellek neked, mint tisztító tüze a szennynek,
hogy valamit jól lépjél meg,
fontos, hogy legyen az ép testben ép lélek,
az ego feljebb, de tested halandó, csendben cikáz,
hogy merre te vagy az irányadó,
Most ne beszélj, nem kell szó,
van, mi ki nem mondható.
Most ne mesélj, a gondolati ki nem mondható,
most te tegyél, nincs más, ki lépne helyetted,
most te legyél egyben a csönded és a lelkiismereted.
Dicsérő éneked, én nem leszek.
Ha vártál lángot, csak úgy gyullad be veled,
ha nem a külvilág zaját figyeled,
hát ki más is lehetnék, csak csended neked.
Folytatom, mid vagyok, mid nem neked. (Csend!)
Ha vártál lángot, az nem lehetek.
Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok.
Belőlem csak jövőd jósolhatod.
Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál, ha magadról szép éneket.
Dicsérő éneked, én nem leszek.
Mi más is lehetnék, csak csönd neked.
csak csönd neked,
csak csönd neked,
csak csönd neked.
Én nem leszek...
Matecitol kepregenyem
Bejegyezte: A béke nagykövete 22:07
foszereplok: Moltika es a Sor, jah nem Moltika a sor es En :)
6 nap!
Bejegyezte: A béke nagykövete , 2013. június 12., szerda 20:21
És itthon van Cinooooooooooooo:) Lesz végre közös nyári kép is, és velem esz a szülinapomon!
drog
Bejegyezte: A béke nagykövete 9:03
Ma reggel, elolvastam egy cikket, a bors online-on (az elsőt itt hibáztam) amit valaki a facebookra linkelt be, és tartalmát tekintve a drogtúladagolásban hétvégén elhunyt fiatalokról szólt. A cikk számomra érdektelen, azt a tényt leszámítva hogy sajnálom ami velük történt. Én balga azonban elolvastam a hozzászólásokat...idéznék néhányat.
Nem takarom ki a nevet és a képet sem, csak hogy lássuk milyen egy embertelen arc.
Magdolna Boda · Top Commenter · Szeged
miután
a természetes kiválasztódás nem működik, helyébe lépett a társadalmi
kiválasztódás, nem a gyengék, hanem a buták hullanak...ez végül is nem
negatív folyamat. Nem örülnék, ha szeretteimet egy drogos műtené pld.
Nem a driler a hibás elsősorban, mert ugyan próbáljon már nekem eladni
az anyagból.
Minek Na · Top Commenter · Van
Hullik a férgese.
Csak így tovább.
Csak így tovább.
És ez csak néhány példa. A problémám csak annyi hogy ez az átlag, aki más halálán képes arra hogy fröcsögjön, azokra akik, (természetesen saját hibájukból, mert ugye senki sem kényszerítette őket drogok használatára, és biztosan mind elkényeztetett gazdag senkiházi volt (irónia off)) valakinek a fiai, lányai, testvérei barátai voltak. Szégyenletes ez a tendencia.
ide
Bejegyezte: A béke nagykövete , 2013. június 11., kedd 9:50
megyek Anyucival vasarnap:) KLIKK!! mar nagyon varom:)
János
Bejegyezte: A béke nagykövete 9:40
Nos maradt a borból annyi, hogy még egy este belefér, remélhetőleg zombimoszkitós csípés nélkül.
És nagyon jó Bazsi kutyaval ébredni!!!! :)
becsuletes kurva vs hulye ribanc
Bejegyezte: A béke nagykövete , 2013. június 8., szombat 9:50
Na akkor itt az en verziom. Mint ismeretes Klaudia jo baratnom, aki szakmaja ellenere, egy kedves okos, es ertelmes ember, aki ugyan penzert ad elvezetet, de ezt konszolidaltan teszi, nem kozszemlere teve munkassagat. Mondhatom O egy becsultetes kurva.
Nah es van szepesi niki. Igen csupa kisbetuvel. Ha valaki nem tudna ki az, az ne is nezzen utana nem szukseges, semmi pluszt nem ad az eletehez. Szoval ez a leny irt egy konyvet, bar a nagy szamok torvenye alapjan inkabb csak veletlenszeru leutesekbol osszeallt valami iromany, keszuljetek ha megis elolvasnatok hogy nem egy tartos irodalmi mu, epp oly felejtheto mint Havas Henrik, vagy Kasas konyve, es eppen olyan mint az osszes tobbi a konyvirasbol gunyt uzo mocsokhalom.
Igazabol addig nem erdekelt, mig hirtelen szemelyesen erintett amit irt. Nem, en nem leptem vele szexualis kapcsolatba, de az egyik legjobb baratom igen. Hazugsagokkal tomott konyveben szamomra a legnagyobb pofon az volt amit errol a baratomrol osszefirkalt. (gyors magyarazat honnan tudom mi van a konyvben, nem, nem vettem meg, hanem egy nagyon kedves baratnommel elmentunk a libri egyik boltjaba es pofatlan modon a baratunkat erinto reszeket elolvastuk, es egyebkentr is rengeteg reszletet jelentettek meg kulonbozo pletykalapokban)
Nagyon sajnalom, ha zaklattak gyermekkent, de vajon ennek hatasara tunt el a gerince?
Mivel a velemenyem megvan arrol ha valaki "sztarokkal" b*szatja magat bulibol, majd nem erti miert kezelik kurvanak, es arrol is ha egy laza bosszuhadjarat kereteben ezeket megirja egy konyvben, de ezert max csovalom a fejem, hogy hulye ribanc ennyit tudsz. Ellenben amit a halott baratunkrol irt az melysegesen felhaborit.
Tobb problemam is van, eloszoris a rengeteg tenybeli hiba.
-Kalmi nem niki miatt lett ongyilkos, genjeiben hordozta azt ezt a fajta vegzetet, akar az edesapja
-Kalmi nem azert lett ongyilkos mert niki nem vette neki fel a telefont azon az esten, (bar talan ha beszel vele segithetett volna)
-Kalmi elotte valo nap felhivott es megbeszeltuk hogy hamarosan talalkozunk, es hogy megbeszeljuk a problemait, amik addigra nem csak nikirol szoltak
-Kalmi nem egy kurvaval csalta meg. (ez igy biztosan tetszettosebben hangzik de nem igaz) en ismerem az illetot, mindennap latom a tukorben.
-Kalmi nem volt bedrogozva amikor megolte magat.
-Kalmi nem hanyagolta el magat a szakitas utan, csa.k vegre ujra megnovesztette a gyonyoru csigas hajat, amit hajpanttal turt el az arcabol
-Kalmi remek szakacs volt, es dolgozott rengeteget, nem cserelgette a munkahelyeit megallas nelkul
-Kalmi nem a tetorol ugrott a melybe
-niki sosem gyujtott erte gyertyat foleg nem masnap a helyszinen, Babett baratnom sztem szamra megmondja hany gyertyat gyujtott es ki. az O ablaka eppen odanez ahol tortent mindez.
-senki nem akarta ezt a ribancot megverni a temetesen, egyszeruen csak kiverte a biztositekot, hogy egy utcai prosti kinezetevel jelent meg a temetesen
Nos ezek aprosagnak tunek, de nekem meg mindig faj Kalmi elvesztese, es ezzel igy vagyunk mind akik a baratai. Mi akik eletben tartjuk az emleket es nem azzal hogy a penisz merevedeserol irunk konyvet, pedig nehanyunknak zsenialis sztoriai vannak a mindig jofej Kalmirol, akinek remek humora volt es egy egy buli alkalmaval hihetetlen dolgokra volt kepes. Nem akarom ot isteniteni, sem idealizalni, megvoltak a hibai mint mindenkinek. De az O tragediajaval fuszerezni egy konyvet, tiszteletlenul, alszent modon, eppen akkor felemlegetni, es berantani a pedofil szallal egyutt mikor eppen valami ocsmany sztorit mesel el, nos ez az ami leginkabb duhit.
Az alexandraban mar csak 1+1 akcioban lehet venni, talan nem fogy elegge...remelem nem is fog, es azt is remelem, hogy a celeb Balazsnak igaza lesz es arra sem lesz eleg a penze hogy a pereket fizesse.
Nem veszem meg a konyvet, nem tamogatom ezt a ribancot, nem csinalok botranyt a dedikalason, mert neki az is reklam.
Nah ennyit errol.
Par honap es itt van Kalmi halalanak az evforduloja. Nekem es Babettnak meg a tobbi baratunknak sajat angyala van odafenn. Remelem labat logatva az egyik felhorol jot nevet ezen az egeszen, es rank nyugodt almot kuld.
-
Fogok írni nah
Bejegyezte: A béke nagykövete , 2013. június 6., csütörtök 1:02
csak osszesurusodtek az esemenyek...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)