Péntek az én napom...

Bejegyezte: Bejja , 2011. szeptember 16., péntek 16:11

Kértem állambácsitól egyszeri beiskolázási segélyt, tekintettel arra, hogy Tibor fél éve már imitálni sem képes szülői mivoltját.
Azt mondja nem megy a gyerek (ill. nem engedem) akkor Ő nem lesz az apja. (engedem)
Mintha nem tudná hol lakik, és hogy hova kell jönni ha látni szeretné.
Én a kiba trolimegállóból beszélgettem vele, úgy hogy ő fenn az ablakban álldogált, mert fel nem mehettem hozzá. Aztán nem érdekelt akartam látni, és mentem, tűzön vízen át. Kit érdekel a másik szülő ha a gyerekemről van szó.
A másik meg, hogyha Lala soha többé nem akarja látni, akkor is neki kötelességei vannak a gyerekkel szemben. Sajnálom a haldokló édesanyját, megértem hogy baba született, de ennek a gyereknek is vannak jogai. És fél éve még egyik dolog sem állt fenn.

nyah ennyit erről, meglátjuk mi lesz. Félek a legrosszabb...mármint Tibornak.


Jobb téma.

Meli szalagavatós rucija itt:

Egy nagyon szembetűnő eltérés, hogy míg ez a hölgy egy kissé telt (bár csinos) ehhez a ruhához, Melikém úgy fest benne mint egy porcelánbaba. Mint Audrey Hepburn.
A kontya Chignon konty lesz egy virággal és kész.
Szegény kislányok aggatják magukra a feltűnőbbnél feltűnőbb ruhákat!! DE MINEK!!?? Aki szép , annak ez a ruha is elég. És Meli gyönyörű.


És ma évadzáró Vad Fruttik koncert. Kísérettel megyek nehogy elájuljak vagy valami. Úgyhogy ennek örömére tessék a kedvenc VF számom:




0 Response to "Péntek az én napom..."