néha
Bejegyezte: Bejja , 2011. szeptember 17., szombat 19:56
csak úgy rám tör, hogy nem akarom hogy elmenjen és jön a bőgés, általában csak csendben befele...de van hogy nem bírom benn tartani és akkor zokogós...
Persze az eszem tudja, hogy mennie kell, és hogy jó lesz nekünk, együtt.
És komolyan hiszek benne, hogy megcsinálja, és nemsokára tényleg mosoly jön és boldogság, és nincs messze a másfél órás repülőút..
de akkor is.
Ő a legjobb barátom, a szeretőm, a szerelmem, társam a nevetésben, a sírásban, aki meghallgat, aki nekem hisztizik, panaszkodik, aki miatt reggel érdemes a szemem kinyitni. Aki angyalmód alszik, álmában szólongat, megsimogat átölel, aki mérges, ha elfelejtek valamit, és nem szereti ha negatív vagyok. Ő a tollam, az angyalom, a cukrom, a kiskanalam, hatmilliárdosom, sonkás kockám, aki az életem már majdnem öt éve.
Most ott ül az asztalnál, hallgatja ahogy öcsiék taktikolnak, én nézem az x faktort, és befele sírva írom ezt a blogot.
Ha a jó isten csak egy kicsit is szeret minket, (elég negyedannyira mint mi egymást) akkor segít ezt az átmeneti időszakot átvészelni.
Posted in
angyalom,
magamfélék,
szerelmem
