Playful

Kicsit káosz van. Annyi mindent elfelejtek, hogy már szégyellem magam. Ígértem magamból valakinek és egy percem sincs rá, pedig szüksége lenne a hülyeségeimre és az én egyszerű nőségemre. Minden reggel a metrón megírom az aktuális posztot a fejemben, és mire beérek, már csak a harc marad újabb eladott játékokkal, a médiával, az online sajtóval. Az ajándékok itt vannak a fejemben, és már alig várom, hogy odaadhassam, rosszabb esetben elpostázzam. Szeretnék eljutni Mandulához és Redhez, szeretnék Csigázni, szeretném a hanukarácsonyi partit összehozni, szeretnék jó anyu lenni, segíteni, költözni is kell apunak, nagyinak Hencinek ajándékot gyártani. Izgalom van!! Nagy családos karácsony!! Ki kellene menni a mikulásgyárba. Hozzánk tegnap reggel állított be a Mikulancs Henci és Csabi képében. Hoztak egy hatalmas plüss zoknit van egy méteres legalább és tele volt téve minden finomsággal nekünk és a gyerekeknek. Apum se felejtett el minket! Ilyenkor szeretek gyerek lenni. Szép kis gyerek 34 évesen. Balázs előrukkolt az egyik Kari ajcsijával Mikulásra, P.K. Dick életrajzi könyve. Már tegnap este neki akartam esni, de nem tudtam letenni Asher Lev életével foglalkozó regényt. Ha valaki nem tudná Ő egy haszid zsidó festőművész. Végtelenül gyönyörű a kétkötetes könyv. Csak tudnám miért fordították a második rész Asher Lev örökségének, mikor ajándékként is szép lett volna. A képen az író. Úgy néz ki a szakállas írók a gyengéim. Lásd Eco. De a lényeg mindig elhiszem Chaim Potok könyvei után, hogy nem létezik lehetetlen. Mindezt a metrón hét közben, vagy a szombati saját bejáratú kétórás fürdőszoba használatom közben. Szeretem ezeket a szombat reggeleket, mindenki alszik én meg egy nagy kád vízben áztatom magam, egy jó kávéval és könyvvel felszerelkezve.

Hanuka negyedik napja van. És lesz ötödik is ha a jóisten egyetért velem. Néha szokott. 10/10