300.
Bejegyezte: Bejja , 2007. december 24., hétfő 9:13
Én eddig utáltam azt a nagy izét a Dunaparton amit Nemzeti színháznak hívnak, de rájöttem valamelyik reggel a 2-es villamoson fagyoskodva, hogy nem színház az, hanem egy csatahajó a final fantasy bármely részéből. Láttam ahogy billeg a dunán és éppen kilőni készül a művészetek palotája nevű erődöt. És még füstölt is!!!!
Tegnap pedig valami őrült festő elkente fehérrel a hegyemet amin lakom, a villamosból, (ez most a 4-es,) kinézve semmit sem láttam csak a Duna parti házakat. Igazából félelmetes volt a köd, tiszta Ravenloft. Nemrég úgyis újra kiolvastam az Én Sthrad/stradh?-ot, a fürdőkádban, de az utolsó pár napban felcseréltem P.K.Dick életére. Mármint az életrajzára, nyugi nem kezdtem el
hallucinogéneket tömni a fejembe, és sajnos nem írok kiba jó scfi-t.
Tény, hogy akár fantasybe is önthetném a kis életem, jóboszorkányokkal, rossztündérekkel, meg efféle teremtmények tömkelegével, de inkább elmesélem, hogy ajándékok a fa alatt, a mi fánk áll két napja, apumé tegnap este óta, képek mutatják a tollas fámat, apa zöldjét. Menekülőtáborfőnöknek ajándék becsomagolva, egy kis meglepivel megtoldva. Kész vagyok az ünnepre. És most ezt komolyan mondom. Itt belül jó valami. És ebben a jó érzésben benne van igenis ez az ünnep, és semmi sincs benne ami anyagiasság lenne. Több pénzel sem tudnék többet adni magamból.Sokat gondolok az elmúlt karácsonyokra, és azok varázsa is itt van. Nem a gyerekkori karácsonyokról beszélek, hanem a barátaimmal eltöltött karácsonyok. Most is köszi neki.
És persze idén nem elhanyagolandó hogy kaptam egy családot a meglévő mellé, akik várnak szeretettel, ahol nem fognak azzal foglalkozni mit adok és az mennyibe került. Nincs intrika, és ez olyan nyugodalmas.
És bár nem olvassa a blogomat írnom kell Andreáról, akinek annyit köszönhetek az elmúlt 2 hónapban, hogy ha majd 100 év múlva beszélgetünk, akkor talán törlesztettem neki mindent.
Na kb. ennyi mára, megyek még van csomagolni való egy pici, hajmosás, és a Malac megajándékozása,. Aztán irány apa.
hallucinogéneket tömni a fejembe, és sajnos nem írok kiba jó scfi-t.Tény, hogy akár fantasybe is önthetném a kis életem, jóboszorkányokkal, rossztündérekkel, meg efféle teremtmények tömkelegével, de inkább elmesélem, hogy ajándékok a fa alatt, a mi fánk áll két napja, apumé tegnap este óta, képek mutatják a tollas fámat, apa zöldjét. Menekülőtáborfőnöknek ajándék becsomagolva, egy kis meglepivel megtoldva. Kész vagyok az ünnepre. És most ezt komolyan mondom. Itt belül jó valami. És ebben a jó érzésben benne van igenis ez az ünnep, és semmi sincs benne ami anyagiasság lenne. Több pénzel sem tudnék többet adni magamból.Sokat gondolok az elmúlt karácsonyokra, és azok varázsa is itt van. Nem a gyerekkori karácsonyokról beszélek, hanem a barátaimmal eltöltött karácsonyok. Most is köszi neki.
És persze idén nem elhanyagolandó hogy kaptam egy családot a meglévő mellé, akik várnak szeretettel, ahol nem fognak azzal foglalkozni mit adok és az mennyibe került. Nincs intrika, és ez olyan nyugodalmas.
És bár nem olvassa a blogomat írnom kell Andreáról, akinek annyit köszönhetek az elmúlt 2 hónapban, hogy ha majd 100 év múlva beszélgetünk, akkor talán törlesztettem neki mindent.
Na kb. ennyi mára, megyek még van csomagolni való egy pici, hajmosás, és a Malac megajándékozása,. Aztán irány apa.
Drágáim!!!! Nagyon Boldog Karácsonyt mindenkinek!!!!!!!!
Titkomnak angyalit :)
Titkomnak angyalit :)
Posted in
Boldog karácsukát! :)