Azt hiszem ez a kellemes madárcsicsergős (hajnali 4 óta tolja a kis görény) vasárnap reggel éppen alkalmas lesz arra hogy szépen leírjak sok mindent ami mostanában szemben jött velem, akár az utcán, akár munkában, akár barátok közt.
Kezdem a legkellemetlenebbel, méghozzá március 15-el. Sokaknak (köztük jó pár barátomnak) nem fog tetszeni ez a bejegyzés, de vállalom, ez is én vagyok.
Nekem ez a kedvenc "magyar" ünnepem. Március 15-én olyasmit ünnepelünk ami ritka kis hazánkban, méghozzá az összefogást, a nemzet erejét. Azt hogy be tudtunk szólni a nálunk nagyobbaknak, függetlenül attól, hogy milyen mocskos retorziók követték pár hónap év múlva. Ez egy vidám ünnep, tavaszi nevetős, zászlólobogtatós, nemzeti dal szavalós, himnuszt (az ünnepeink közt talán egyszer nem szomorkodósan, hanem vidáman) éneklős. Igenis szeretem a március 15-i a százszor látott ezeréves filmeket, és a Nemzeti Múzeumnál összegyűlt szélfútta tömeget.
Na de hogy szeressem, mikor minden lépésemet meg kell fontolnom? (ha valaki most Gyurcsányozni kezd azt keresztbe lenyelem) Hogy a rendszerváltás óta az én március 15-ém eltűnt, pártharcokká, mostanra pedig az utcán randalírozó csíkos zászló mögé bújt fasisztoid figurák megjelenési lehetőségévé aljasodott.
Hogy lassan minden ünnepünk csak azoké akik magukat magyarnak vallva hangosa ordítoznak és tojást dobálnak. Azok a "kisnyugdíjasok" akiktől valljuk meg mindannyian kivagyunk hétközben a hetes buszon, végre kiordíthatják magukból az unalmat!!!
Demagóg ostoba nagygyűlések idézik gyerekkorom kötelező felvonulásait, és bizony én is úgy mentem akkor hogy hűűű de hittem, minden nép és ember egyenlő és az úttörőnél jobb és bátrabb ember a földön nincs. Azt mondhatja valaki, "anyukám megtévesztettek!" és erre mit válaszolhatnék, mint azt hogy most nem lehet ugynaz a lehetőség??? Megtévesztés??
Persze ez nem így van, emberek aggódnak a sorsukért életükért az otthonaikért. Ferikénk nem könnyít az olyanok dolgán mint én. Karakán kiállása (amit mások szemtelenségnek tartanak) sajnos kivívja a vaskalaposok haragját, így megfontoltan bököm csak ki ha valaki megkérdezi, "én balos vagyok"
Nem hiszek a polgári értékekben (mint politikai tényező sehova nem vezetett a háború elött sem), nem hiszek a kutyabőrös magyarságban( rajtuk kívül ott volt a nekik güriző több millió paraszt és munkás) nem hiszek a munkásosztály mindent elsöprő erejében(kell az ész az erő fölé) kb. semmi kizárólagosságában nem hiszek!
Egyben kellenek a dolgok, mindenből egy kicsi. A polgári értékek szépségére, az egészséges nacionalizmusra, a dolgozók akaratára erejére, mindenre szükség van. Csak amíg a cél az, hogy ki vezesse az országot, és nem a hogyan, addig nagy bajok lesznek. És én addig nem mehetek nyugodtan arra az ünnepségre amelyikre szeretnék. Sőt sztem sok ezer emberrel együtt, inkább ki sem teszem a lábamat otthonról.
na ennyit erről.
Jöhet a következő morgolódás.
Fura egy helyen dolgozom. Sztem aki ismer és itt olyan jó sok van tudja, hogy nem nehéz velem szexről beszélni. És ez eddig sosem volt probléma sehol. Hát kedves jó munkahelyemen péntek délután ez is megtörtént. Nem biztos hogy részletezni akarom, de olyan szitut képzeljetek el, ahol indiszkrét kérdésnek számít, hogy van-e pasid/nőd, hogyha nincs azért szex az van ugye?
Az milyen beszélgetés, ahol tinédzserlányként vihognak a résztvevők azon hogy szexbolt, és furán néznek rád ha azt mondod vibrátor. A maszturbáció szóról inkább ne is beszéljünk, az maga a fertő.
Csak álltam ott a magam szókimondó módján, és (pár kivétellel) csak lestem a vörösödő fejeket, a zavart tekintetet. Aztán az egyik kolleganőm értetlenségemet látva csak annyit szólt, mi hárman egyformán viselkedünk veled lehet a baj!!
Azért ezen eltűnődtem, tényleg a mai világban 30-as vagy azon túli nők azt a témát, hogy szex, hogyan tarthatják tabu témának. Nálam az az indiszkrét ha valki megkérdezi mennyit keresek...de nem az hogy mennyi alkalmanként az orgazmusom?? :) jaj megint egy csúnya szó....Mi lett volna, ha elmondom a nőket is szeretem??? Szóval, tényleg velem van a baj???
megen más:
OBi e-sport egyesület szépen halad. A fiúk komolyan veszik és akarják is. Tegnap este egy kupacban voltunk, és mit mondjak csoda jó érzés volt látni, hogy valami elindult. Amit még tanulniuk kell:
-őszinteség
-alázat
-figyelem
-tisztelet
de megtanulják, ezt garantálom!! Szeretem őket:)
