Playful

Tegnap este elmenetem megnézni a Szex És New York mozi verzióját. Első körben csak nehezen adnék neki 4/10-nél többet, azt is csak a szép számban jelen levő cipőknek és táskáknak tudnám be.
Aztán elgondolkoztam. Mit szeretek a szex és new york részeiben? A táskákat a rucikat, a cipőket. Nem igazán szeretem Carrie-t, Samantha-tól kifejezetten undorodom, bár ez inkább az őt játszó Kim Cattrall-nek tudható be aki gyerekkorom "zs" kategóriás filmjeiben alakította a nagyon jó nőt, Charlotte pedig egy nem létező nőtípust próbál megteremteni. Miranda talán az egyetlen figura a képben, akinek bármi apró kis köze is van a realitáshoz. Ilyenkor felmerül bennem, minek is keresek realitást ebben a filmben, hiszen ez egy "cuki" mese. Aztán leesik....PERSZE HOGY A KIBA****TT MÉDIA!! A nyomorék Cosmo és egyéb szennyek, akik folyamatosan az önmegvalósításról és a magunk elfogadásáról papolnak, de külön oldalakat szentelnek a fogyókúráknak. És máris dühös vagyok és képtelen arra hogy elfogadjam a tényt, azzal hülyítik és áltatják a nőket, hogy a szingliség csak egy állapot, és majd jön a hős fehér lovon kiszúrja hogy te vagy a legjobb legszexisebb istennő az összes többi közt, és tenned sem kell ezért annál többet minthogy csini ruhákba bújsz cuki cipőkben és lenyügöző ékszerekben flangálsz. Meg mondjuk írónő leszel, vagy gazdag elvált asszony, esetleg jogász. De az odavezető úttal mi lesz???
És mi lesz azzal a ténnyel hogy ezek a nők már nem azok a nők. Megöregedtek, ráncosak. Ha nem retusálják őket annyira hogy kifogyjon a blur a gépből, talán sokkal jobban elfogadom az egész történetet. Tudom, magamból kiindulva, (ez lehet szerénytelenül hangzik) vannak akiket 6-7 vagy akár 10 évvel is fiatalabbnak néznek a koruknál, de kérdem én minek egy 50 éves nőt 30-ra maszkírozni digitálisan feljavítani, ha úgyis egy 50 éves nőt alakít.
Akadnak filmek, lásd például az Ördög Pradat visel, ahol simán ki tudom kapcsolni a valósághoz való beteges kötődésemet, mert tetszik a mese! De a Szex És New York-nál nem működik, és bár egy kicsit egyenesebb derékkal sétáltam ki, és nem kicsit jó érzés volt nőbbnek látszani szinte az egész mozinál, annak ellenére, hogy egész napos meló után a turis cuccaimban mentem filmet nézni, mindezek ellenére szomorúság töltött el. Csalódtam. Minthogy abban is amikor valakik azt gondolják hogy Manolo Blahnik csakis csodaszép cipőket készít.(iszonyat rondákat is, és mégis mindenki felhördült a név hallatán, pedig nagyon csúnya cipő volt, amikor meg nem mondtak ki márkát bár az is ugyanezen tervező műve, akkor kussolt az egész mozi...idióták!)
Persze jó volt a hepiend, és imádtam a külsőségeket, és helyes kis szívfacsaró jelenetekkel töltötték meg (mondjuk Big egy akkora ostoba f*sznak volt beállítva hogy majd elsírtam magam) ez a film így sem ér többet 6/10 -nél. De ebben benne van az hogy a sorozat 10/10 -es.

St.Louise alakítása a magyar szinkron pocsék kivitelezésével is többet ért az egész filmnél, már a Dreamgirls-ben is nagyon jó volt. Minden elismerésem Jennifer Hudson kisasszonyé!

áááááááááááááá elegem van a sorozatokból gyártott szar moviekból...ahogy a filmekből gyártott sorozatokat is utáltam.