373.
Bejegyezte: Bejja , 2008. április 13., vasárnap 19:05
Sokbejegyzéses nap. Ülök a gép előtt és nézem a tv-t. Tomcat és társai viszik a prímet. Erről nem is vagyok hajlandó írni erről, mert egyet értek azzal, hogy minden ellen ki kell állni ami fasiszta, és ami veszélyezteti az én kis biztonságos világomt. Önző mód engem ez érdekel. És kedves tomcat (kisbetűvel) sem érdekel hogy kivel él együtt a gyülöletbeszéd az gyülöletbeszéd, bármilyen ruhába öltöztetik. És nem vagyok patkány, csak azért mert nem értek egyet egy árpádsáv alatt vonuló fasiszta társasággal.
Na és akiről írni akartam a kedvenc festőm: Tamara de Lempicka
Olvastam eleget róla, kevésbé megértőt és elfogadót is. Mi volt a bűne?? Rossz helyen született, rossz időben. Túl korán volt bátorsága felvállalni biszexualitását. A huszas években nem lehetett ez nagyon egyszerű, még a bohémságáról ismert Párizsban sem. És akkor néhány adat róla:
"Az egykori Tamara Gurwick-Gorska, ha igaz, 1898-ban született, gazdag lengyel anya és orosz apa gyermekeként. Elkényeztetett, kultúrától átitatott gyermekkorának az 1917-es forradalom vetett hirtelen és drámai véget. Akkor kényszerült első ízben emigrációra: férjével, Tadeusz Lempickivel Párizsban telepedett le. Elsősorban kenyérkereseti megfontolásból kezdett el festeni, de ezt rövid idő alatt sikerült összhangba hozni társadalmi becsvágyával. Elvégezte az Académie de la Grande Chaumiere-t. Kubista mesterei, mint André Lhote és Maurice Denis ugyanúgy befolyásolták, mint gyermekkori emlékei a reneszánsz művészetéről a nagymamájával többször megismételt olaszországi utazásokon, majd a Louvre-ban tett gyakori látogatások, a régi mesterek klasszikus egyszerűségének vonzereje. Az érzéki, titokzatos, kihívó ízlésű, kirívóan öltözködő de Lempicka egyhamar a dekadencia és a fényűzés jelképévé vált az 1920–30-as évek Párizsában, a világ akkori művészeti fővárosában. Szembeszökő festményei minden más művésznél jobban voltak képesek megragadni a modernizmus, a gépiesedés, az art deco szellemét, kifejezni a gazdagság és dekadencia kombinációját, ami annyira jellemezte a francia fővárost."
Persze elvált, majd újranősült, gazdag férjet választott másodszorra.
"De Lempicka egyik legjellegzetesebb női kliense La Salle grófnő, kora jól ismert társasági lénye volt. Londonban bemutatott terjedelmes portréján a szinte ijesztő termetű amazon izmos combjait hangsúlyozó férfias, fekete nadrágkosztümben, fehér ingben, zsebre vágott kézzel, szigorú, fürkésző tekintettel jelenik meg. Látható a Piccadilly sugárúti múzeumban de Lempicka egyik mesterműve, A szép Rafaela zöldben is. A firenzei manieristák stílusát felidéző festményen a meztelen Vénusz istennő modern, lecsupaszított környezetben jelenik meg, jeges szexualitást árasztva magából. Lánya, Kizette visszaemlékezéséből kiderül, hogy de Lempicka a Bois de Boulogne-ban sétálva lett figyelmes az érzéki teremtésre, aki közel egy évig volt múzsája és kedvese. "
"Lepicka halálában is hű maradt magához. Utasításainak megfelelően hamvait helikopterről a még aktív mexikói Popocatépetl vulkán kráterébe szórták."
Néhány kép, közel sem az összes kedvencem:
Na és akiről írni akartam a kedvenc festőm: Tamara de Lempicka
Olvastam eleget róla, kevésbé megértőt és elfogadót is. Mi volt a bűne?? Rossz helyen született, rossz időben. Túl korán volt bátorsága felvállalni biszexualitását. A huszas években nem lehetett ez nagyon egyszerű, még a bohémságáról ismert Párizsban sem. És akkor néhány adat róla:
"Az egykori Tamara Gurwick-Gorska, ha igaz, 1898-ban született, gazdag lengyel anya és orosz apa gyermekeként. Elkényeztetett, kultúrától átitatott gyermekkorának az 1917-es forradalom vetett hirtelen és drámai véget. Akkor kényszerült első ízben emigrációra: férjével, Tadeusz Lempickivel Párizsban telepedett le. Elsősorban kenyérkereseti megfontolásból kezdett el festeni, de ezt rövid idő alatt sikerült összhangba hozni társadalmi becsvágyával. Elvégezte az Académie de la Grande Chaumiere-t. Kubista mesterei, mint André Lhote és Maurice Denis ugyanúgy befolyásolták, mint gyermekkori emlékei a reneszánsz művészetéről a nagymamájával többször megismételt olaszországi utazásokon, majd a Louvre-ban tett gyakori látogatások, a régi mesterek klasszikus egyszerűségének vonzereje. Az érzéki, titokzatos, kihívó ízlésű, kirívóan öltözködő de Lempicka egyhamar a dekadencia és a fényűzés jelképévé vált az 1920–30-as évek Párizsában, a világ akkori művészeti fővárosában. Szembeszökő festményei minden más művésznél jobban voltak képesek megragadni a modernizmus, a gépiesedés, az art deco szellemét, kifejezni a gazdagság és dekadencia kombinációját, ami annyira jellemezte a francia fővárost."
Persze elvált, majd újranősült, gazdag férjet választott másodszorra.
"De Lempicka egyik legjellegzetesebb női kliense La Salle grófnő, kora jól ismert társasági lénye volt. Londonban bemutatott terjedelmes portréján a szinte ijesztő termetű amazon izmos combjait hangsúlyozó férfias, fekete nadrágkosztümben, fehér ingben, zsebre vágott kézzel, szigorú, fürkésző tekintettel jelenik meg. Látható a Piccadilly sugárúti múzeumban de Lempicka egyik mesterműve, A szép Rafaela zöldben is. A firenzei manieristák stílusát felidéző festményen a meztelen Vénusz istennő modern, lecsupaszított környezetben jelenik meg, jeges szexualitást árasztva magából. Lánya, Kizette visszaemlékezéséből kiderül, hogy de Lempicka a Bois de Boulogne-ban sétálva lett figyelmes az érzéki teremtésre, aki közel egy évig volt múzsája és kedvese. "
"Lepicka halálában is hű maradt magához. Utasításainak megfelelően hamvait helikopterről a még aktív mexikói Popocatépetl vulkán kráterébe szórták."
Néhány kép, közel sem az összes kedvencem:
Posted in
Ahogy mondani szokták (és ide jön egy 18-as karika):
"Fighting for peace is like fucking for virginity."