374.
Bejegyezte: Bejja , 2008. április 14., hétfő 17:42
Sok minden remek abban, hogy Pasaréten lakunk, de a legjobb mégis az, hogyha már kicsináltak a munkahelyemen, akkor szépen lassan hazalépkedek a Júlia utcán és mélyeket szippanthatok az esőillatú, friss föld és édes virágillatból. Kiüríthetem a fejemből mindazt a sok fekete és szürke mocskot amit odabenn beleragasztanak az agyamba, a lelkembe.
És most itthon üldögélek Balázsillatban, malaccsipogásban nyugalomban. Jó itthon. Nagyon jó.
És most itthon üldögélek Balázsillatban, malaccsipogásban nyugalomban. Jó itthon. Nagyon jó.
Posted in
magamfélék,
melós
