Playful

Kaptam egy új P.K Dicket a szerelmemtől. A Galaktikus cserépgyógyász címre hallgat. Egy picivel több életbölcsességet és drogot érzek rajta. De mint mindig most is 10/10

A csapat

És a legjobb pillanatban a hír, az OBi lemosta az ellenfelét. Hajráááááááááááááááááááá DRÁGASÁGAIM! Kicsit elkenődtem az első meccsek miatt, de bízom bennük. Dhizzy lehet jól jönne most. Holnap 11 a köv meccs.

két dolog.
A egyik:

"A zöld „napló” arra utal, hogy írója igen magabiztos, természetes és nagyra tartja önmagát. Ugyanakkor azt is jelenti a zöld, hogy folyamatos megerősítésre van szüksége, arról hogy valóban nagyszerű és okos ember. Egyébként egyenes személy, aki törekszik a saját ötletit véghez vinni és tökéletesre képezni magát. Ha lány birtokolja zöld blogot, akkor ő egy zárkózott típus, aki pedáns és időnként hajlamos túlzottan kritikusan szemlélni mindent és mindenkit."

A másik tisztelgés Szorokin és Noon előtt, valamint túlélő tapasz Balázshiány esetére.

"..."Húsobotok" gomolyognak az életemben, velőtráző szürkeség árad belőlük, csak szerelmes vurtjaink kékje, fehérje mutatja, hogy a mi szíveink szavak nélkül is beszélnek, és robovárosban, messze babavurt simogató melegétől várom, hogy a cseréim legcsodálatosabbikja hazatérjen játékföldről"

Ezek mi vagyunk!!!! Itt olvasd el!

RESZKESS ROSKILDE!!!!!!

Már csak ritkán olvasok Indexet. Régebben csak úgy faltam róla a híreket, az elfogulatlan vélemény nyilvánításokat, amelyek mostanra kinyilatkoztatássá silányultak.

Kinyilatkoztatáshoz pedig ember kell. Akivel, ha nem is értek egyet, vegyünk példának néhány történelmi figurát, Engels, Darwin, vagy Mózes, azért tisztelem a véleményüket és nem kezdek el anyázni néhány félresiklott mondatuk felett sem.

De ha már Index akkor vegyük Tóta W.-t Néha felbosszant, de ha elfogadni nem is tudom a véleményét, érteni tökéletesen megértem. Vagy a mi Stöki barátunkat, ír filmről, játékról, és ehhez kapcsolódó mindenfélékről. Az Ő hangját sem tudom mindig elfogadni, de kihallom belőle a dallamot, okot okozatot. Kedves Hamlet még nem érte el ezt a szintet, de jó irányba halad.

És mielőtt felmerülne a kérdés bárkiben mi húzott fel annyira hogy reggel 7:50 magasságában az indexben uralkodó káoszról írjak, akkor csak annyit tudok mondani, hogy különösebben semmi, mégis egyben minden.

Üres mondanivaló nélküli hírek. Vacak kritikák, amik csak azért készülnek, hogy a "fika" jellege megmaradjon az oldalnak. Valaki fizet ezért?? Ne jöjjön nekem senki azzal, hogy ezek önnálló gondolatok, mert el nem tudom hinni hogy ennyi badarság kiesssen emberek szájából, elnézést tollából/billentyűzetéből.

Tudom, nem lesz nagy veszteség az Indexnek, de én nem fogom olvasni, csak ha a barátaim írnak valami olvashatót. Tótának is ott a blogja. Ő véleményük továbbra is érdekel, akkor is ha nem tudok egyetérteni velük.

És az egyik kedves kollega:

- szia Bea vagyok, szeretnék ...úúú de rosszul hallak akkora a zaj...

- jól van és mit csináljak veled, lenn vagyok a Balatonon

- velem semmit, de ...és itt folytattam a munka megbeszélését.

Hát kapd be tahókám de sürgősen....

Nem számonkértem, hanem megjegyeztem. Paraszt! Még jó hogy a nagy részük aranyos értelmes kedves, és nem mérges ha valamit eltolok. Azért megpróbálom nem eltolni.

Remélem holnap Násenyka bedöngicsél ide mert különben megöl az unalom. De tényleg.

Melcsiről olyan jó kép van, mint valami reklámkép, lehet eladom a coca-colának.

Biztos mindenki emlékszik olyan horror-ra vagy egyéb lelket sanyargató félős filmre, ahol egy kihalt irodaházban pörögnek az események és a pszihopatás gyilkosok. Na most éppen így érzem magam. Szombat lévén csak úgy kong az ürességtől minden. A biztonsági őr a földszinten sztem még félkómás és egy 3 éves ketrecharcos pelenkással sem bánna el, ha annak éppen a crown cool titkos anyagaira lenne szüksége. Vajon vannak titkos anyagai??

Persze Mamma Mia zene szól, egyértelmű módon. Ma is megnézném ha be tudtam volna hozni pendrive-on, de valahogy az 1 gigásnak nyoma veszett.

Sztem a földszinten is hallani ahogy énekelek:

"The game is on again A lover or a friend A big thing or a small The winner takes it aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaall"

vagy éppen most "I believe in angels Something good in everything I seeeeeeeeeeeeeeee"

...és a Brosnan pasinak, akit Én alapból utálok...túl nyálas kinézete és szerepei miatt, valami csoda jó hangja van.

na csak táncra ne perdüljek!!

Mindenki nézze meg!! Fenomenális elragadó csodálatos, ez a Meryl néni!!!!!! És nem csak Ő! A két fiatal "főhőst" leszámítva ez a tökéletes musical film! Garantáltan 10/10-es.

Meglepett hogy minden ABBA számot tudok kívülről...

Na most ezt a posztot úgy kéne megírni, hogy ne politizáljak. Nem is áll szándékomban, bár nyilván akad olyan, aki elolvasva politikai felhangot lát majd bele, annak üzenem, hogy téved, nem viselek semmilyen színű pólót. Amúgy meg, azt gondol mindenki, amit akar. Vagy mégsem?

Kezdhetném az egészet a melegfelvonulással, mert a honi sajtó legnagyobb örömére van miről tudósítani két héten keresztül, ostoba vitaműsorokban foglalkozni vele, vajon ez most mennyire fájt globálisan a világnak, vagy csak mi csinálunk bolhából elefántot? Egy azonban biztos: a melegfelvonulás kapcsán történtek - még ha számítani is lehetett minderre -, volt az utolsó csepp a pohárban, hogy megírjam ezt a - bevallom, "kissé" csapongó - bejegyzést.

Szóval mi teszi a magyart?

Dögöljön meg a szomszéd tehene - mondja a közismert mondás, miszerint ilyenek vagyunk mi, magyarok. Közben minden reggel elhaladok egy foszló "Új Magyarország" plakát mellett, amit gondolom, valami uniós pénzből állítottak, hogy feldobja a lakosság béka segge alatt leledző hangulatát. Amúgy az üzenet, még ha nyilván sokba került is a kampány, világos és fontos: ne csak a saját kertedben takaríts ki, hanem legalább azon az utcaszakaszon, ami a házad előtt van; engedd át a zebrán a gyalogost, ne vágd át a külföldi túristát, és ha rendőr vagy, ne azzal kezd, hogy "Forgalmit, jogosítványt", hanem tégy hozzá egy "Jó napot kívánok"-ot, és egy "kérnék szépen"-t. Ja, és ne dobáld meg a melegeket tojással, kővel, akármivel. Ne vonulj fel és alá nyilas-fasiszta-életérzést sugalló egyenruhában főként romák lakta településen. Mert az, hogy is mondjam, nem túl elegáns... Kár, hogy minderre plakátokkal, kampányokkal kell emlékeztetni az embereket.

Ebben az országban mindenkinek csak jogai vannak, kötelességeik nem.
Tudtátok, hogy a Dél-Afrikai Köztársaság Alkotmányában az alkotmányos alapkötelezettségeket is megfogalmazzák, közvetlenül az alkotmányos alapjogok után? De tudom, senki ne várjon közel húsz év elteltével új, szebb, ropogósan friss Alkotmányt, amitől szem nem marad szárazon, olyan szép. De ahhoz, hogy átengedd a gyalogost a zebrán, ne szemetelj az utcán, rászólj az idegen gyerekre a BKV járaton*, hogy talán ne firkálja össze a hátsó ülést, ahhoz nem kell a politikusok emberi lénnyé válására várni, sem pedig új Alkotmányra. Senkinek. Ők túl régóta elfordultak tőlünk, tegyük mi is azt. Tudom, demagóg vagyok. Csak vannak dolgok, amiket anélkül meg lehetne oldani, hogy folyton azt lesnénk, mikor kapunk érte pénzt, uniós támogatást, sült galambot a pofánkba. Meg új, szélesvásznú alaptörvényt, mert az mindent megold, ugye.

Ha tíz-tizenöt év múlva jobbra fordul az ország helyzete, akkor kevesebb lesz a szélsőséges is. De jó lenne, ha nem azért, mert a középosztály kellőképp megtömte a bendőjét, s egyszerűen nem érdekli semmi, hanem mert megtanult együttélni másokkal. Tolerancia, liberális gondolkodás, meg hasonló badarságok, ja. Az igaz magyar már akkor kockakövet kap a markába, ha meghallja őket.

Csakhogy ezek nem ártalmas és nem is politikai dolgok ám. És tényleg nem értem, kit, miért zavar, ha pl. a melegek állam által is elismert élettársi kapcsolatban élhetnek egymással? Jó, ne hívjuk házasságnak, mert az jogilag mindig is egy nő és egy férfi életközösségét jelentette (és egyébként sem lesz egyik meleg a másik felesége/férje - már csak megszólítás szintjén sem), de legyen egy ennél semmivel sem kevesebb, csupán nevében eltérő polgári jogi intézmény az azonos neműek regisztrált élettársi kapcsolata.

Minél több buzi mutogatja magát, annál több lesz az igaz magyarok közt is a buzi!
Van, aki szerint a homoszexualitás fertőző. Tehát ha a társaságodban van egy meleg, akkor te is azzá válsz. Jáj.
De képzeljétek, nem lesz meleg az sem, akit melegek nevelnek fel. Pontosabban azért még nem lesz meleg, mert melegek nevelték fel. Szerető, gondoskodó, elfogadó családi közegben. Amit heteró párok sem biztosítanak feltétlen (emlékszünk ugyebár: családon belüli erőszak, NANE meg a Morvai Krisztina?), a csonka családokról nem is beszélve.
Ja, hogy a buzik pávatollal a seggükben riszálják magukat a felvonulásokon? Hmm, heterók nem csinálnak hasonlókat? Hazai (höhö, celeb! celeb! jaj, de jó szó ez, hogy celeb!) pornósztár nevelhet gyereket minden további nélkül? Meg a Terriblekk?
Szerinted melegek közt nincs olyan, akit megbotránkoztat más meleg viselkedése - éppen ugyanúgy, ahogy heterót is megbotránkoztat más heteró viselkedése? Jé, ők valójában tök ugyanolyan emberek lennének, mint mi, csak a saját nemükhöz vonzódnak?

Nekem nincs velük bajom, csak ne mutogassák magukat az utcán.
Tudod, ezzel elismered, hogy valójában nem tolerálod őket. Bezárnád őket a négy fal közé, mert úgy gondolod, a hétköznapokban annak megjelenése, hogy két férfi/nő szereti egymást, és kézenfogva szeretnének menni a nyílt utcán... ártalmas. De kire? Kire? A gyerekedre? Azt hiszed, nem fintorog/röhögcsél/bámul a parkban egymást faló, heteró tini párok láttán? Ugyanúgy nem érti, vagy csak homályos elképzelései vannak arról, mit csinál ott az a két ember. Meddig tart elmagyarázni neki, hogy ők heterók, de vannak, akik meg homók. Mindig voltak, mindig lesznek. És bármily hihetetlen, nem lesz a gyerekből azért homokos, mert ezt elmondtad neki.

Isten szemében bűn a homoszexualitás.
Ja, jön itten mindgyá' Szodoma és Gomora. Isten elfordítja orcáját az igaz Magyarországtul, mert sok benne a buzi. Na, nem nevetni, van aki szentül hisz ebben, és egyik kezében transzparensre írt, különféle bibliai idézetekkel, a másik kezében a Szent Írással felszerelkezve ácsorgott a kordon mögött, miközben azt mondta a felvonulóknak: "Térjetek meg! Térjetek meg!"
De hát én inkább nem pofázok bele, tekintve hogy már a lövői katolikus pap is megmondta, bűnös kapcsolatban élek, mint mindenki, aki a Katolikus Anyaszentegyház előtt, ja, bocsánat, szóval az ő szervezésükben Isten színe előtt nem kötött házasságot, és úgy él együtt más személlyel.

Miután az Egyesült Államok függetlenedett a Brit Birodalomtól, egyes államok úgy gondolták, nem kell semmiféle törvénykönyv, mindent elintéznek a Biblia útmutatásai szerint. Találd ki, mi sült ki belőle.

Változik a világ, az emberek felfogása, és eddig senki, de senki nem győzött meg róla, hogy ez csak és kizárólag rossz lehet, és vissza kell térnünk nagyanyáink felfogásához. Sőt.
A XX. század legelején a férfiak csapatostul ácsorogtak az omnibuszok megállóiban arra várva, hogy a lépcsőn lelépő nők felhúzzák a bokájukról a hosszú, földet seprő szoknyát. Micsoda perverz disznók, mi? Régen büntették a házasságtörést, a fajtalanságot (csak így, erőszak nélkül, értsd: a homoszexuálisok kölcsönösen akart szexuális együttlétét); nem is oly régen még nem számított bűncselekménynek a házasságon belül elkövetett nemi erőszak.

Meg kell védeni ezt az országot az idegenszívűektől, a homokosoktól, a cigányoktól és mindenkitől, aki... aki? Aki nem dobál kockakövet meg Molotov-koktélt a rendőrökre? Aki szerint ez bűncselekmény, és nincs mit szépíteni rajta? Aki szerint a melegek házasodhatnak? Mi teszi a magyart?


Unom, hogy folyton másokban keressük a hibát, és még mindig '56-on meg Trianonon kesergünk. Mintha mi lennénk az egyetlen szerencsétlen sorsú nemzet a világon, akiknek ráadásul még a hosszú, enyhén depressziós himnuszát is felgyorsítják pár taktussal illetve nem játsszák végig a sportversenyeken. Ha végre nyer egy magyar, ugyebár. Mert mi ott is mindig olyan szerencsétlenek vagyunk.

Szerintem azt sem tudjuk, milyen jó dolgunk van itt, Európa köldökében.**

Unom azt a mérhetetlen pesszimizmust, amit most oly közkedvelt hangoztatni, miszerint a magyar nem összetartó, nincs önbizalma, senkikből áll, akik nem mérhetők a nagy elődökhöz, meg egyébként is, mi mindig csak megszívtuk. Ja lehet, de miért nem változtatunk ezen? Talán nagyban is az megy, ami kicsiben: ha egy hihetetlenül negatív ember megérzi a másikból áradó pozitív kisugárzást, rögtön szükségét érzi leszívni azt? Lehangolni a másikat, hogy itt semmi se jó, semmi se lesz jobb, és jaj, jaj, jaj de szar nekünk!
Helyes. Mondd el még magadnak úgy háromszor, és tényleg, de szar lesz neked. Főleg azoktól öröm ezt hallani, akiknek aztán tényleg, de tényleg rohadtul semmi okuk ilyeneket hangoztatni.***

Nem értem, honnan az a zsigeri, elmebetegséggel határos gyűlölet, ami arra késztet embereket, hogy a kordon mögött állva magukon kívül üvöltözzék: "Mocskos buzik! Mocskos buzik!" Konszolidált kinézetű nyuggerekről meg fiatal apukáról van szó, gyerekkel a nyakában. Nem, nem a csuklyás futballhuligánokról, akiktől tulajdonképp nem is vár mást az ember. Ennyire sok idejük van? Erre nevelik a gyereket?

Szerintem ez ugyanolyan szégyentelen és szánalmas, mint a "pávatollas buzi" vagy a piadesztára emelt, és színésznőnek kikiáltott celeb (jajj, alig vártam, hogy leírjam ezt a szót, hogy celeb!) pornósztár. Meg a Győzike, mert a kép csak így lesz teljes. Na jó, csak majdnem.



*Tudom, veszélyes, mert visszaüt.
**Hobo Blues Band: Hely a térképen
***Legutóbbi klassz élményem egy kisboltban volt, Szegeden, ahol a korombéli eladó csaj minden átmenet nélkül rákezdte, hogy mekkora szar az egész élet, nem lesz nyugdíjunk, nem lesz semmi az országból, pár hónap, és 400 Ft. lesz egy kenyér, és jaj, és jaj, és jaj és csak jaj, én meg egy liter tejjel a kezemben egyre csak hátráltam kifelé, arcomra fagyott mosollyal, és valami egészen mélyről éreztem a felém áradó móriai hideget. Annyit mondtam a csajnak, hogy igen, elhiszem, de nem vagyok hajlandó idegesíteni magam olyan dolgokon, amik 1. évtizedek múlva következnek be, ha bekövetkeznek, 2. és/vagy nem is tudok rajtuk változtatni, bármit is teszek. Azt nem tettem hozzá, hogy "anyád, lehet, hogy erre vevők a nyuggerek, de én utálom, ha vadidegenek a lelki szemetesládájuknak használnak."

A villamoson a kislány nem volt szép. Szöke kis semmilyen copfjai és kerek buta szemüvege volt, olyan amiért kinyírnám az összes szülőt. Nem tudom ki volt a kisérője, nem biztos hogy anyu, de női darab volt és ugyancsak nem a legszebb példány. Éppen mellettük álltam és immáron másodszor ebben a hónapban elhangzott egy gyermek szájából a kombinó nevére a kombiné szóvicc. Másodszorra már nem olyan ütős. Vajon az ovisok nagy hálózatában a viccek is körbszaladnak mint a mondókák??
A Blaha Lujza tér magasságában készülődni kezdtek a leszálláshoz, nagy örömömre, mert ez a helyük megüresedését jelentette megfáradt testem számára :) A kislány folyamatos csacsogásából azért annyit sikerült kiszűrnöm, hogy egy nem túl csinos de értelmes alannyal van dolgom. És akkor történt valami. A csepp lenézett a vele utazó nő lábára és megszólalt.
-Megint a gyöngyös?? ez a cipőd csodálatos. Majd felugrott átölelte a nőt és közölte vele,
-Te is csodálatos vagy, mint a cipőd!!!
Visszaült a helyére, felnézett rám és mosolygott, az ötévesek élettapasztalata és tudása ott villogott a szemüveg mögött. Rájöttem, semmit sem tudok a világból. Ez a kislány viszont mindnt tud ami fontos. Szereti a szépet, és a csúnyában is meglátja azt. Megvilágosodtam és visszamosolyogtam rá. Ő továbbküldte örömét a villamos utazói között, de ahogy néztem a másik oldalon ülő pár női tagja csak idegesítő kis hülyének tartotta. Valószínűleg olyannak mint saját magát ennyi idősen.
Mielőtt leszálltak, az ülésről lelépve a kislány végigmérte a cipőmet. majd elismerően bólintott, a fekete, csillogó strasszokkal kirakottt magassarkú bokán masnis szandálomat látva. Én meg marha büszke voltam. Talán ha a cipőm tetszik neki, engem is jobb embernek tart. És az se zavart hogy csak a cipőm miatt!

Ha elfelejtettem volna mit gyűlöltem a Kőbányán élésben, akkor ezt ma reggel egy ragasztótól tompa elme visszarángatta az emlékeimbe. Csak ült ott ostobán bámulva maga elé, és hol egy zacsit szorított az arcához, hol a pólójába rejtette az örömet hozó oldószert. Mindezt egy lerombolt piac és a vasúti töltés tövében.

Sznobbá váltam volna, mert szeretek Budán lakni?

Idegen nap után, vurttalan utakon rohanok haza, csak hogy ott lehessek. Csak ölelne, csak nevetne, sírna vagy bármi. Azonnal megtöltené az üres helyeket. Tölti is. A létével. Boldogság buborékok sokasága megtöltve a lényével. Körbevesz. Csak baja ne essen senkinek, csak lennék már a Vurtunkban. Színesen lágyan buborékosan csillagosan.

"minden atom ami az enyém a tied is"

Az isteni jel, hogy el kell mennünk újra Velencébe, tegnap reggel hét órakor érkezett a Dunán, egy aranyszínű gondola formájában. Csak tudnám, hogyan került oda?

Tegnap... annyi mindent tudnék írni róla, hogy csak egy hasonlattal élhetek. Nyár, mégis borús az idő egész nap. Csak egy villámlás és leszakad az ég, dörög, szakad, veri az ablakot az eső, vinné a tetőt a szél. Hatalmas vihar. Elmos mindent. Aztán eláll a szél az eső csendesebben esik. A felhők nagyon lassan, de elhagyják az eget, és kisüthet a nap, csak finoman melengetően. Na ez volt tegnap.

Hogy mitől lesz egy férfi férfi??
Az nekem ma derült ki.
Egyszerű az egyenlet
Ha hibázik, azt felvállalja, ha megteheti jóváteszi, és mindezt szívből és őszintén.

Szeretlek Balázs!!!

“Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet füz össze.” (Szt. Bernát)

25-én talákozunk!!

Isten látja lelkem szeretem az állatokat. Hangyát is csak akkor irtok ha már annyi van, hogy zavar a látvány, pl egy egy darab aki áthalad a szobaszőnyegen a testméretéhez képest hatalmas morzsát cipelve, inkább tiszteletemet nyeri el, mint utálatomat, vagy undoromat.

Tavaly kezdődött. Elöször azt hittem szúnyog van a lakásban. Egész éjjel, néha napközben is hallatszott az a zümmögés ami az eddig hallotakra nem emlékeztett. Aztán feltűnt, hogy jön egy darázsderekú valami az ablakon át, majd eltűnik, majd újra előkerül. Aztán egy reggel nem bírtam tovább Melcsivel vadászatra indultunk, és a könyvespolcunk több fokán, néhány könyv tetején szürke kis gumókat találtunk.

Rettegek a darazsaktól ezért aztán azonnal kitakarítottuk az egész könyvespolcot. Este már nem találta a kis gumóit az a dög. De nem adta fel, újabb és újabb fészkeket rakott a szoba hihetetlen pontjain, pl az ablakra, és az árnyékot adó bambuszrolóra is.
Kegyetlen precizízitással irtottam őket, a legkomolyabb fegyverrel, clean-el :)

Aztán jött az ősz, eltűntek. De idén újra hallottuk a zümmögő hangot, de már Timó szobájából, éppen elköltözött mire szólni akartam neki, hogy a polcon valszeg vendége van, és be is óhajt költözni örökre a családjával. Mivel kitakarított mindent, ott sem maradt helye a kis dögöknek, akik nem is olyan kicsik, kb. 2-2, 5 cm minimum.
Kezdetem örülni, de aztán fürdés közben megint megjelenztek, a fürdőszobát fénnyel ellátó ablakban, zajosan zümmögve. Követtem minden lépésüket...ööö szárnycsapásukat, elöször a kabátok közt mászkált az egyik, majd egy apró lyukban az ablak fölött megleltem őket. Valahogy nem akaródzott kicsinálni egy újabb családot. Békén hagytam őket.
De ma reggel újra hallottam a zajt, és máshonnan mint az ablak pereme. Konkrétan a szennyestartó táskából jött, de mintha erősítőre kötötték volna a hangot. Hát figyeltem, és az egyik hajlatból végülis kibújt az egyik dög. A kedvenc fegyveremet magamhoz véve, mintegy védelem gyanánt, mindent bedobáltam a mosógépbe táskástól...

Most itt tart a csata...
Azt hiszem menniük kell az ablakrésből is! Többé nincs kegyelem. És íme a fészekkezdemény. Utánanéztem és valószínüsíthető, hogy kürtősdarázsról van szó.

Már megint csak úgy történnek a dolgok, a logika minden szabályát melllőzve. Szépen sorban.

1. a Dániai út megkérdőjeleződött számomra. Igazából amennyire odavágytam, most úgy nem vágyom. Nem úgy mint Csigu diplomaosztójára. Oda mindenképpen el akarok menni. Tehát valószínűleg 25-én Gyöngyösön teszem a tiszteletemet.

2. az új munkám pedig éppen olyan amire vágytam. Semmi extra kihívás. DE nem extráktól mentes. Ezek pedig a két "új" kolleganőmben öltenek testet. Az új azért van idézőjelben, mert mindkettőjüket (elöször le akartam írni pontosan mióta ismerem, de rájöttem, hogy ez minimum 15 év), tehát csak azt írom millió és millió éve ismerem.

3. múlt vasárnap elköltözött Timos. Ez azonban egyenlőre olyannyira vegyes érzelmeket ébreszt bennem, még mindig hogy nem nagyon akarok róla semmit sem írni. Talán annyit hogy a kisszobát megcsináltuk a lányoknak. Imhol néhány kép.

Az idő olyan vicces teremtmény. Elás fájdalmat, majd hirtelen előrántja, esetleg nem hagyja végleg elveszni, hanem szépen dédelgeti a megbántottságot egy életen át vagy jobb esetben bár fájdalmat hordoz azt emészthetővé teszi, és hagy együtt élni vele.

Annyi tiszta és éles emlékem van a családomról. Az igazi családomról! Mert hogy vannak. És most, hogy úgy néz ki újra megvannak, most kezdenek hiányozni. Az órák amiket átélhettem volna velük, a pillanat öröme amiben együtt fürödhettünk volna. Nyarak, telek, szerelmek, gyerekek.

Csak beszéltünk, gyorsan, ugrálva az évek, az események, ismerős nevek közt. Személyes fájdalmak, megbántotság, szép emlékek, vagy vicces események váltakoztak, szinte gondolkodás nélkül kérdeztünk, válaszoltunk. Nem kellett ügyelni a szavakra, hiszen mit veszíthetünk annál többet mint amit ez alatt a közel 16 év alatt elvettek tőlünk???
Voltak pillanatok, amikor elszégyeltem magam, mert én magam is felelőtlenül alkottam magamban véleményt kb. 15 évesen a velem szemben ülő sok éve nem látott unokatesómról. És nagyon nehezen tudtam a döbbenetemet elrejteni, hogy bár teljesen más körülmények közt, teljesen máshol, más emberek közt nőttünk fel, igazából annyi bennünk a közös, mintha ugyanúgy múlattuk volna az elmúlt pár évet. És ahogy ezt leírom, már ott is a válasz. Hogyne lennénk egyformák hiszen egyek a gyökereink. Ugyanannak a fának sok sok ága közt vagyunk egynek a gyümölcsei.
A másik érzés, pedig a végtelen büszkeség volt, hogy nekem is van családom, hús vér unokahugokkal és unokaöcsikével, nagynénivel nagybácsival, és egy Csabi nevű gézengúzzal, akinek legalább ezer mesekönyve és autója van és Thomas rajongó!
Egyet már most tudok, nem engedem, hogy elvesszünk egymásnak! És sztem Kriszti sem fogja engedni.

Egy kis adalék:
Kriszti, édesapám hét testvére közül Ildi hugának a középső lánya. Vannak még ketten. Szilvi, az idősebb és Szasza a kisebbik (akit 2 évesen láttam utoljára, és egy tündér!! De komolyan!!!)

Még egy kis adalék:
Tegnap zulu 13:00-kor Melindám, találkozott a másodunokatesójával. Őket a cosplay és az animeimádat hozta össze. Ő pedig apukám legkisebb öccsének a kisebbik lánya. Melccsy szerint egy édes kiscsaj!

Az uccsó adalék:
Mi unoka és másodunoka tesók kb. 18-20-an vagyunk!!! De legalább mi páran megpróbáljuk. Mert a család az kell!! Ugye???