441.
Bejegyezte: Bejja , 2008. július 10., csütörtök 17:40
Idegen nap után, vurttalan utakon rohanok haza, csak hogy ott lehessek. Csak ölelne, csak nevetne, sírna vagy bármi. Azonnal megtöltené az üres helyeket. Tölti is. A létével. Boldogság buborékok sokasága megtöltve a lényével. Körbevesz. Csak baja ne essen senkinek, csak lennék már a Vurtunkban. Színesen lágyan buborékosan csillagosan.
"minden atom ami az enyém a tied is"
"minden atom ami az enyém a tied is"
Posted in
magamfélék,
Mi
