Playful

A villamoson a kislány nem volt szép. Szöke kis semmilyen copfjai és kerek buta szemüvege volt, olyan amiért kinyírnám az összes szülőt. Nem tudom ki volt a kisérője, nem biztos hogy anyu, de női darab volt és ugyancsak nem a legszebb példány. Éppen mellettük álltam és immáron másodszor ebben a hónapban elhangzott egy gyermek szájából a kombinó nevére a kombiné szóvicc. Másodszorra már nem olyan ütős. Vajon az ovisok nagy hálózatában a viccek is körbszaladnak mint a mondókák??
A Blaha Lujza tér magasságában készülődni kezdtek a leszálláshoz, nagy örömömre, mert ez a helyük megüresedését jelentette megfáradt testem számára :) A kislány folyamatos csacsogásából azért annyit sikerült kiszűrnöm, hogy egy nem túl csinos de értelmes alannyal van dolgom. És akkor történt valami. A csepp lenézett a vele utazó nő lábára és megszólalt.
-Megint a gyöngyös?? ez a cipőd csodálatos. Majd felugrott átölelte a nőt és közölte vele,
-Te is csodálatos vagy, mint a cipőd!!!
Visszaült a helyére, felnézett rám és mosolygott, az ötévesek élettapasztalata és tudása ott villogott a szemüveg mögött. Rájöttem, semmit sem tudok a világból. Ez a kislány viszont mindnt tud ami fontos. Szereti a szépet, és a csúnyában is meglátja azt. Megvilágosodtam és visszamosolyogtam rá. Ő továbbküldte örömét a villamos utazói között, de ahogy néztem a másik oldalon ülő pár női tagja csak idegesítő kis hülyének tartotta. Valószínűleg olyannak mint saját magát ennyi idősen.
Mielőtt leszálltak, az ülésről lelépve a kislány végigmérte a cipőmet. majd elismerően bólintott, a fekete, csillogó strasszokkal kirakottt magassarkú bokán masnis szandálomat látva. Én meg marha büszke voltam. Talán ha a cipőm tetszik neki, engem is jobb embernek tart. És az se zavart hogy csak a cipőm miatt!