Bella megint tudja

Bejegyezte: Bejja , 2009. május 12., kedd 18:28

Szerelmes vers

1.
Ha lenne föld, ki fölfogná s belehülyülne,
hogy terméketlen s magtalan világ,
s örök sodrásban, ölelve-menekülve,
haláltalanul gyújtja meg magát,
s ha lenne ember, ki ölelve, szégyenülve
túlélné magát a pusztulást,
akarhatna-e, vágyhatna-e többre
és jobbra, mint én – lakatlan, senki földje –
súrlódok, gyúlok szerelem után!

2.
Ha nem lennél, rájönnék, s kitalálnám
egymás után az arcod, a szemed,
ha nem lennél, félnék, de szorongásomból árván
megmintáználak, mint az ember az isteneket,
s ha nem lennék, csak volnék, hogy fölismerj, s így legyek:
megszülnélek magamnak, mint Föld az embereket.

3.
Azt akarom, mert szeretsz, benépesüljek.
Legyek füvem, mézem, csorgó borom.
Mezők szaggassák arcom, gyöngyözzön liget
szememen, gyötörjön gyönge gyom.
Szökjön föl felhőkarcolóhajnal, híd-alkonyat,
s ha mellemben a dél időm elveri,
bennem emberek éljenek-haljanak,
s legyen, aki arcom, munkám, szerelmem
megőrzi és tovább műveli.
Elemésztő lélegzetvétel.

0 Response to "Bella megint tudja"