Ugye mondanom sem kell hogy dolgozom az év utolsó napján is. Álmos vagyok, és azon gondolkozom mint ilyenkor sok mindenki teheti, pl. milyen volt az elmúlt év. Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt írnám sz*r, ha kettővel akkor nagyon sz*r. Tehát ennél csak jobb jöhet. Azért ha jól megnézem nem olyan szörnyű a mérleg. A kétszeri állás vesztést, az anyagi problémákat, édesapám betegségét, és a felhalmozott munkamennyiséget, az OBi megszűnését simán egyensúlyozza a sok jó ami történt. Balázs még mindig hozzám tartozik a sok nehézségen át is. Újra lett családom unokatesók és Csabik személyében, év végére pedig két csepp érkezését jelentették be, drukkolok is ezerrel a két Krisztinek! Remek suttogókra tettem szert, Ultor, dN, Nomád, Panyi, Nasi és Niki személyében, a régiek pedig egy kivételével még megvannak. (Azt az egyet a veszteség oldalra behúzom, azt nem tudja ellensúlyozni semmi sem) Lett munkám Násenykának köszönhetően, és az új pici lakásnak van kertje, kaptam karácsonyfát, jártam az OBi-val Bolognába, Balázs pedig eljutott Dániába, a gamestarnak dolgozik és újra suliba jár. Van egy új blog barátom Játszmaccs ikertesó személyében, és ha Csigu példája lebeg a szemem előtt akkor "Louie! I think This is the beginning of a beautiful friendship!"
Jöjjön a szokásos lista, filmekkel történésekkel, kizárólag szubjektíven
Az év filmje/i:
Unknow
Orfanato
Mamma mia
The Fall
Az év sorozata/i:
Méz és Lóhere
Fringe
True Blood
Az év születésnapja:
Fekete Kornél áprilisi érkezése
Az év vesztesége/i
Ritus
OBi
Az év megvalósulatlan álma/i:
egy amit nem írok le
OBi
és a Sony Mylo
Év bulija/i
GTA IV party
Dóri lánybúcsú
Chanukarácsonyi party
Az év utazása:
Bologna
Az év játéka/i
Lego SW complete saga
GH 3
Lumines
Az év bejelentése:
Júni 28. Diabló 3
Az év legborzalmasabb napja:
október 17.
Az év meglepije/i:
Karácsonyfám
Anee Peza GC-s ajándékai
Flickr pro
Porkings poló
A kutyák képeslapja Franciaországból
Cini kari ajcsija
Az év legszebb napja:
december 23
Az év újdonsága:
PROvocateam
Játszmaccs
A legszebb esküvő:
Olgi
Az év könyve/i
Szorokin: jég
P.K.Dick: Galaktikus cserépgyógyász
Naomi Novik: Őfelsége sárkánya
Aminek örömet okozott:
Lala új suli
kádból nézett légiparádé
az új kert
a Spanyol EB győzelem
Sulha felé
Csigu diplomája
Balázs létezése
Az év találkozása:
Kriszti hugom
Az év aggasztó eleme/i:
apa betegsége
malac betegsége
támadás az Asztóriánál
Az év zenéje:
Wayne Jackson :Glorious
Paul Van Dyk Feat Wayne Jackson : The Other Side
Az év performansza (lol nem tudom hogy írják:) ) Stawika tánca félmeztelenül a hotel ablakban:)
Biztos vagyok benne hogy még bővül a lista, jövő év elején folytatom.
Lala ma azt mondta a tükör előtt himbálózva, hogyha csak oldalról sunyít a képmására, akkor olyan mintha egy halat látna. Nézem magam, és látom, jó áll a copf, Balázs a jobbomon, kicsit fancsalin nézzük magunkat a tükörben, hideg van kinn, de el kell indulni. Aztán megbeszéljük, hogy közeli ismerőseink szakítását, és közelgő válását megjósoltam, de nem vagyok rá büszke és nem is örvendek az igazamnak. Két mondattal később kimondja, velünk ez nem fordulhat elő mert a Babák szeretik egymást. Minden rendben gondolom, de legbelül ott kucorog a félelemtől öszehúzódott halfejű én. Mi van ha egyszer ez nem így lesz, vagy mi van ha kevés. Összes hibás lépésem, és mondatom ott futkározik körbe körbe és égnek emelt mutatóujjal olvassa fejemre a melléfogásaimat. Majdnem azt írtam mellfogásaimat. Hülye halfejű.
Nézzétek meg a Gran Torinot és adjatok oscart Clint Eastwoodnak még egy párat. A film óriási!!
"A játékipari szaklapok többsége egy posztapokaliptikus világban játszódó, erőszakos szerepjátékot, a Fallout 3-at választotta az év játékának. Szerintünk megérdemelten, de a műfajban születtek más remekművek is idén. A fiatalabbak például a Fable 2 hőse sorsának alakulásán szórakozhatnak nagyokat, akár magyarul is, a Mass Effect szintén a honosított verzióval hódítja meg a sci-fi rajongók szívét."
Az idei karácsonyom, életem legrosszabbul induló karácsonya. (Balázs fizuja nem érkezett meg, tehát nincs karácsonyfa, engem ez viselt meg Balázst hogy nem tud nekem ajcsit venni) Szerencsére a tegnap esti hanukarácsony fergeteges jól sikerült, hála ezért az összes megjelent szereplőnek, és ha minden jól megy képeket is közlök az akcióról. A mai napom rossz kezdése után megjöttek az angyalok, egy pedig üzent. Hoztak nekem egy csodagyönyörűséges illatos csodafát.
Ha meginog a hitem az egész világban akkor tudom, hogy kik azok, akik visszaadják. A tegnap esti barátok és a ma délutáni angyalok, akik érkeztek 16:12-kor. Szóval az idei karácsonyfámat megosztva kaptam, pezustól, anee-től, a fekete díszek hozóitól, és a Niki, Ultor Nomád triótól a gyönyörű hatalmas illatos fa futárjaitól.
A mellékelt képeslapon ez állt:
A hóemberek élnek A szarvasok repülnek Van télapó Higgy benne!
Ilyenkor elhiszem! (és bazso is!! Mondta nekem) KÖSZÖNÖM!!!!!!!!!!!!!!!
Ezt gyorsan megnézni, és tapsolni Iker Casillas mókás gólján. Nem mellékes hogy ezzel a kis rendezvénnyel 250 ezer eurót szedtek össze a rászorulóknak. cikk itt.
Szeretem, hogy a 105-ös buszon ezt mondják be: "Hősök tere, Mikulásgyár következik" Azt már kevésbé, hogy a 4-6-os villamoson azt: "az ünnepek alatt fokozottan vigyázzanak értékeikre!"
Annyi minden történt nincs kedvem leírni, majd elmesélem személyesen, egyszer.
Nyáron, szerettem volna lemenni a Balatonra az MTV ICON-ra természetesen a Tankcsapdásra. Aztán valahogy munkává változott a nyár. Tegnap turkáltam youtube-on, némi anima sound után Kis Pál és a borz jött, majd Móni mesélte, hogy a Lovasi énekelt valami Csík zenekar nevű együttessel és hogy baromi jó. Lovasi-t nagyon szeretem, csak a bajom az volt az uccsó koncertjükkel amin voltam, hogy baromi unalmas, és láthatóan már Lovasi sem élvezi. Szóval rákerestem, és a Csík zenekarra. Ezt találtam. Most bánom csak nagyon hogy nem voltam ott. Azt hiszem itt nem unatkoztam volna Lovasi előadásán.
Kell nekem az mtv icon cd karira. Talán meg is venném azt hiszem.
upload: a zanzibár és a ladánybene is beszarás amit művelt:)
Sehol nem találom a neten, Women Secret fehér táska momijikkel. Csak ezeket:S De a mammutban volt olyaaaaaaaaaaaaan csak túl sokért 6000 Ft. Nem vettük meg Lulival, pedig rendes táska volt szép fehér...brüjhühüüüüüüüüü AKAROM!!!
Élt egyszer a messzi északon, Urt falvában egy Jan nevű ifjú. Szép szál legény volt, magas, vállas, lenszőke hajú – talán csak az arca volt egy kicsivel sápadtabb a kelleténél, mint azoké, akik éjszakánként túl gyakran bámulják a bánatos Holdat. Ez a Jan egy beteg öregasszonnyal lakott együtt, aki szülei halála után, még csecsemőként vette magához; s akit anyjaként szeretett. A falu szélén, egy düledező kunyhóban élték nyomorúságos életüket – Jan kora reggel befogta a rosszul összetákolt szánba egyetlen, öregecske szamarukat, s esténként nehéz rönkökkel megrakodva tért vissza a falu körül elterülő sűrű, sötét erdőből. A fa eladásából származó néhány rézgarasból tengették kettejük szegényes kis életét.
Ám azon a télen, hogy Jan huszonegy éves lett, az asszony betegsége súlyosabbá vált. Fehér arcán lázrózsák nyíltak, s minél élénkebbé lettek ezek a virágok, ő annál gyengébbé és tehetetlenebbé vált. Három napig fényesen tündököltek a rózsák, aztán egyszer csak elhervadtak – s halálba sorvadt velük Jan szeretett nevelőanyja is.
Az ifjú vigasztalhatatlan volt; ám mivel élénken élt benne nevelőanyjának élet iránti szeretete, nem hagyta el magát. Újult erővel vetette magát a munkába: hajnalban még korábban indult el az erdőbe, s csak jóval az erőtlen, északi Nap lenyugvása után tért haza, hogy boldogtalan, álom nélküli alvásba zuhanjon.
Hogy nyomora csak még teljesebb legyen, a következő évben az öreg szamár is elpusztult – s Jan, pénz és választás híján, azontúl saját magát volt kénytelen befogni a hámba.
Tavasszal és nyáron volt a legkönnyebb dolga: az ember szíve ilyenkor könnyű, s csak úgy repül a munka. Néha még arra is jutott ideje, hogy alkonyatkor, a kidőlt-bedőlt falak árnyékéban farigcsáljon ezt-azt; pipaszárat, sótartót, ostornyelet, s más apróságokat, amiket pár garasért el tudott adni. De a tél kegyetlen volt. A hóban nehéz volt a járás, a kemény fagy az izmokba lopódzott, és Jan jóval kevesebb fát tudott ilyenkor hazahozni, mint nyáridőben. Ráadásul a fekete törzsű, halott fák, s a száraz reccsenés, amikor elzuhannak, valamiért mindig eszébe juttatták nevelőanyja halálát – a bánat ólomsúllyal terhelte tagjait, és az emlék rátelepedett lelkére.
Azon a télen történt, hogy az ifjú egy fekete pillangót látott meg, amely egy halott bokor göcsörtös ágain ült. Először hinni sem akarta az évszakba nem illő tüneményt, de amikor közelebb lépett hozzá, a pillangó ellibbent az ágról. Jan tátott szájjal figyelte a csodát: a hó felett táncoló fekete pillangó olyan volt, mint maga az élet árnyéka. Az aprócska lény beljebb rebbent, a fák közé, és az ifjú megbabonázva követte. Esztelen gondolat villant belé hirtelen: ha elfogja és magánál tartja a lényt, véget ér a tél; a fák kirügyeznek, és elolvad a magány, amely jégbilincsbe veri ifjú szívét.
Egyre beljebb és beljebb lépett hát a sűrű erdőbe, s a pillangó csalárdul újra és újra ellibbent előle. A Nap lassan hanyatlott a nyugati égbolton, a fák közé beszöktek az éjszaka árnyai, de az ifjú elméjére béklyót vert a varázslatos lepketánc. Végül az alkonyat utolsó fénye is elpárolgott, felszárították a hideg csillagok, s a pillangó beleolvadt az éjszakába.
Jan agyáról lehullott a béklyó, s a révületet egyszerre csak rémület váltotta fel. Fogalma sem volt, milyen mélyre hatolt be az erdőbe, de tagjait ólmos fáradság töltötte el – érezte, hogy a faluba már nincs ereje visszatérni. Túl messzire kellett volna gyalogolnia, s a tél máris próbálgatta fagykarmait sápadt bőrén. Egyetlen esélyének a szán tűnt, s a pillangó megjelenéséig felhalmozott fa.
Elindult hát visszafelé, lépés lépés után, a sűrű hóban. A hideg egyre keményebb lett, a csillagok egyre közelibbek, s a remény egyre távolibb. Ám nevelőanyja szavai az élet szeretetéről újra és újra felizzították szívét, s felmelegítették a vért ereiben. Végül, mikor ereje már majdnem teljesen elhagyta, s alig vonszolta magát, elérte a szánt.
Reszkető kézzel gyújtóst keresett, aztán tüzet csiholt. A fáradtság majdnem erőt vett rajta, de nem engedett neki: jól megrakta a tüzet, hogy a láng majdnem a fák koronájáig felcsapott, aztán beburkolózott nehéz ruháiba és mély álomba zuhant.
Úgy érezte, csak egy percet aludt, de amikor felriadt, a lángok már alig pislákoltak. Feltápászkodott, hogy vessen rájuk néhány ágat, s csak akkor vette észre a tűz másik oldalán üldögélő öregembert.
Teljesen kopasz volt ez az ember, szemöldökére dér tapadt, arca fehér volt, mint a szűz hó, szeme pedig hideg és rejtélyes, mint egy befagyott patak. Fekete köpönyegbe burkolózott, s egyenes háttal ült az egyik fatönkön.
Jan meglepődött, de mivel nem tétovázhatott, hát legelőször is ágakat vetett a tűzre. Csak mikor végzett a lángok felszításával ült vissza a helyére, szemben a néma idegennel.
- Adjonisten öregapám – köszöntötte illedelmesen, de az öreg nem válaszolt; csak nézte csendesen a tüzet, mintha a lángok tánca elvarázsolta volna.
Jan furcsállotta a viselkedését, de nem szólt. Ám az álmosság újból kerülgetni kezdte, s tudta, ha elalszik, akkor lehet, hogy soha többé nem ébred fel. Nem merte a furcsa idegenre bízni a tűz táplálását; ki tudja, miféle, s hogy nem nyomná-e el őt is az álom? Úgy döntött, hogy szóval tartja váratlan vendégét, s megpróbál ébren maradni. Az öregember olyan furcsa volt, hogy Jan zavarban érezte magát, de végül azért csak ráakadt a szavakra.
- Milyen átkozottul hideg van – mondta.
Az öreg nem szólt, nem is ingatta a fejét, ám tekintete az ifjúra rebbent, aki ettől felbátorodott és folytatta:
- Gonosz egy évszak ez a tél.
- Már miért lenne gonosz? – szólalt meg erre hirtelen az öreg, és Jan úgy érezte, megfagy az ereiben a vér. Az idegen hangja úgy recsegett-ropogott, mint a folyókon zajló jégtáblák, s szavai nyomán jeges szél rázta meg körülöttük az erdőt. Mintha még a tűz is összehúzódott volna. Ám ez csak egy szempillantásig tartott.
- Mert télen minden halott – felelte Jan halkan, rekedten. – Az erdő, a szív, a szerelem… Még a csillagok is, odafent.
Az öregember szomorúan ingatta a fejét.
- A tél semmivel sem gonoszabb, mint a többiek – mormogta, és hangja most az előbbitől eltérően csakugyan egy fáradt öregemberének tűnt. – A télre ugyanúgy szükség van, mint a többi három évszakra.
- Nekem ugyan nincs szükségem rá – morogta Jan. – Én jól megvolnék nélküle.
Az öreg némán nézett, szeme hidegebb volt a legtávolibb csillagoknál is. Végül így szólt:
- Legyen akaratod szerint.
Azzal felállt (köpönyege sötéten rebbent, mint egy fekete pillangó szárnya), s a következő minutumban már híre-pora sem volt. Jant egyszerre csak varázslatos álmosság fogta el, ám hiába küzdött ellene, néhány szívdobbanás alatt elaludt.
Mikor hajnalban felébredt, a tűzből már csak egy vékonyka füstcsík maradt, de ő furcsamód mégsem fázott. A parázs felszisszent, és Jan észrevette, hogy a fák ágairól csepp csepp után hullik a víz. Beköszöntött a tavasz. Jan hálát adott az Öregistennek, aki megóvta őt attól, hogy a téli erdő eleméssze – felpakolta a szánt, befogta magát a hámba, és a furcsa öregemberen töprengve visszatért a faluba.
A tavasz első napjától kezdve aztán varázsütésre minden megváltozott.
A következő alkonyatkor a kidőlt-bedőlt kerítések mellett Jan valami furcsát pillantott meg a fűben. Lehajolt, hogy megnézze mi az, s egy hegyes bronzdarabot talált, ami a fekete földből állt ki. Kicsit megkapargatta, és rájött, hogy a bronzdarab egy ládika sarkát védi. Izgatottan szaladt a házba ásóért, és kifordította a földből az aprócska jószágot. Valami furcsa, fekete színű fából készült, állapította meg álmélkodva; a külsején díszes faragás látszott egy behavazott, téli erdőről. Úgy gondolta, már maga a ládika is olyan értékes, amilyen ritkán fordult meg a kezében, ám igazából csak a fedél felnyitása után ámult el – mert csodák csodája, a ládika tucatnyi csengő-pengő ezüsttallért rejtett.
Jan fejében egy pillanat alatt millió gondolat csírázott ki. Rablók hagyták vajon ott az ezüstöt, még réges-régen? Egy elfelejtett király kincsét találta meg? Vagy egy gazdag kereskedő életen át kuporgatott vagyonára bukkant? De aztán, ahogy a ládika fedelébe faragott téli tájra pillantott, eszébe jutott az előző éjjel furcsa öregembere, az ígéret, meg a varázslatos álmosság – és már tudta, hogy kinek köszönheti a kincset. Vén garabonciás lett volna az öreg, vagy valami kósza erdei tündér? Varázsló, aki emberek sorsát alakítja? Vagy maga az Öregisten álruhában? Jan nem tudta eldönteni, de nem töprengett sokat. Ha így alakultak a dolgai, ám legyen: az öreg minden bizonnyal ugyanolyan könnyen vissza tudná venni az ajándékát, mint amilyen könnyen adta, s ez feleslegessé tesz bármiféle aggodalmaskodást.
Elásta hát az ezüsttel telt ládikát a szemétdomb mellé, és egész éjszaka a szoba sötétjét bámulta; szívét olyan erővel töltötte el a szabadság érzése, mint azelőtt még soha. Az ajtó alatti résen beszűrődött a Hold sápadt fénye, s ezen, mint valami ezüst folyón sodródott a szobába a tavasz illata.
Jan jól sáfárkodott javaival, s nem sok idő kellett hozzá, hogy módos gazda váljon belőle. Az aprócska kunyhó helyére erős kőházat építtetett, béreseket fogadott fel, akik kijártak helyette az erdőbe, s hamarosan olyannyira jól ment neki, hogy minden ezüsttallérja három másikat fiadzott. Ám gazdagsága ellenére megőrizte szerénységét, s ezért nem volt olyan ember a faluban, aki ne foglalta volna imába nevét az Öregisten előtt.
Teltek múltak az esztendők, s beköszöntött a nyár. Jan hajába őszes szálak vegyültek, s szemöldöke fölé keskeny árkokat vájt a gond – de az évek ugyanakkor tudást és bölcsességet csepegtettek elméjébe. Kutyabőrt szerzett a királytól, és nemesi levelet; címeréül egy felhőt választott, amiből három hópehely hullik alá, a távoli világra. Feleségül vette a falu legmódosabb gazdájának leányát, s bőséges gyermekáldás követte frigyüket.
Az évek úgy hullottak alá a múlt feneketlen kútjába, mint a száraz falevelek, s Jan életére hamarosan az őszi nap fénye hullott. Az egykori ifjú megöregedett – haja megőszült, elvékonyult, s a szél úgy játszott vele, mint a kukoricacsuhéval. Izmaiból kikopott az erő; válla megereszkedett, s bőre is ráncossá vált – ám tekintete lelkes maradt és csillogó, mert az élete szép volt, mint egy álom. Gyermekei felcseperedvén a maguk útjára léptek; gyermekeket nemzettek ők is, és a család egyre csak gyarapodott a bőségben. Legidősebb fia, akit gondosan kitanított a világ dolgaira, az esztendők múltával átvette kezéből a család irányítását; s attól fogva öreg-Jan csak ült naphosszat a tornácon, kényelmes karosszékében, és mosolyogva tűrte, ahogy a bágyadt északi Nap az arcát melengeti. Az élet teljes volt, s már csak a csendes várakozás maradt hátra.
Az ősz azonban nem fordult át télbe.
Gyermekei lassan elhaltak; unokái vették át a helyüket, s idővel ők is elhagyták az árnyékvilágot. Öreg-Jan csak éldegélt az örök őszben – olyan volt, mint egy kiszikkadt, évszázados tölgy, amelynek ereiben már alig csordogál az élet, de mégsem roppan meg önnön súlya alatt. Körülötte cseperedtek és elhaltak szerettei, s ő, hogy oly sokuk halálát végig kellett néznie, lassan megkeseredett. Évek teltek el, vagy évszázadok? Öreg-Jan nem tudta már követni az idő múlását: az arcok összefolytak előtte, idegenné váltak, s ő úgy érezte magát, mint egy árva kisfiú, akit a sötét erdőben felejtettek.
Egyszer aztán zavaros álmot látott, amely után kótyagos fejjel ébredt fel az éjszaka közepén. Megpróbált visszaemlékezni, de csak foszlányokat sikerült megragadnia az álom szövedékéből: a fekete égből hulló hópelyheket, egy befagyott patak hidegét, és egy táncoló árnyat a vakító fehérségben. Aztán felrémlett benne az emlék az öregemberről, és egyszer csak minden gondolata a helyére került.
Még azon az éjszakán összepakolt, és elhagyta a falut. Az északi szél hűvösen simogatta az arcát, és ebből tudta, hogy jó irányba tart. Hetekig botorkált; gyökereket evett, meg áfonyát, és elhullott madarak tetemeit, mert tudta, hogy semmi nem árthat neki. Végül elért a világ legvégére, az égbe nyúló hegyszirtek lábához, ahol a legendák szerint az Öregisten született.
Nehéz volt az út felfelé, de a reszketeg öreg-Jant egyszer sem fenyegette veszély. A világ elhalványult körülötte: csak a cél lebegett szeme előtt, az öregember arca. Végül elért a legmagasabb hegy csúcsára, ahol a milliárd csillag olyan közel volt, hogy egy magasabb ember talán le is tudott volna szedni közülük néhányat. Egy fekete márványtorony állt ott; azon egy fekete ajtó, s a fekete ajtón egy fekete kopogtató. Öreg-Jan reszketeg kezével megragadta a nehéz kopogtatót, és hármat koppantott – majd rövid várakozás után egy negyediket is. S az ajtó kitárult, és ott állt előtte az öregember. Ugyanolyan volt, mint amikor sok-sok évvel azelőtt, ifjúkorában találkozott vele: fehér arcú, egyenes hátú, fekete köpönyegbe burkolózó. Szeme fagyottan csillogott dér-szemöldöke alatt.
- Tévedtem – motyogta erőtlenül öreg-Jan, és bár még sok mást is akart mondani, nem jött ki több szó a száján.
A furcsa öreg jégszeme megolvadni látszott egy pillanatra, de aztán újra befagyott. Nem szólt, csak hátralépett, beleolvadt a torony sötétjébe, mint egy fekete pillangó az alkonyatba. Az ajtó döndülve becsukódott, és öreg-Jan szívéből eltűnt a keserűség, mert tudta, hogy már meghalhat.
Hátat fordított a toronynak és elindult visszafelé. Nem járt még messze, amikor aprócska, hideg tűszúrást érzett a nyakán. Odakapott, és egy vízcsepp maradt az ujja hegyén. Hátranézett még utoljára, és ámulva látta ahogy odafent, a torony sötét árnya felett, mint hópelyhek, lágyan hullani kezdenek a csillagok.
GoldenGlobe jelöltek. Pirossal akinek Bejja adná:) De jó hogy, nem nekem kell dönteni.
BEST MOTION PICTURE – DRAMA THE CURIOUS CASE OF BENJAMIN BUTTON FROST/NIXON THE READER REVOLUTIONARY ROAD SLUMDOG MILLIONAIRE
BEST PERFORMANCE BY AN ACTRESS IN A MOTION PICTURE – DRAMA
ANNE HATHAWAY – RACHEL GETTING MARRIED ANGELINA JOLIE – CHANGELING MERYL STREEP – DOUBT KRISTIN SCOTT THOMAS – I'VE LOVED YOU SO LONG (IL Y A LONGTEMPS QUE JE T’AIME) KATE WINSLET – REVOLUTIONARY ROAD
BEST PERFORMANCE BY AN ACTOR IN A MOTION PICTURE – DRAMA
LEONARDO DICAPRIO – REVOLUTIONARY ROAD FRANK LANGELLA – FROST/NIXON SEAN PENN – MILK BRAD PITT – THE CURIOUS CASE OF BENJAMIN BUTTON MICKEY ROURKE – THE WRESTLER
BEST MOTION PICTURE – COMEDY OR MUSICAL
BURN AFTER READING HAPPY-GO-LUCKYS IN BRUGES MAMMA MIA! VICKY CRISTINA BARCELONA
BEST PERFORMANCE BY AN ACTRESS IN A MOTION PICTURE – COMEDY OR MUSICAL
REBECCA HALL – VICKY CRISTINA BARCELONA SALLY HAWKINS – HAPPY-GO-LUCKY FRANCES MCDORMAND – BURN AFTER READING MERYL STREEP – MAMMA MIA! EMMA THOMPSON – LAST CHANCE HARVEY
BEST PERFORMANCE BY AN ACTOR IN A MOTION PICTURE – COMEDY OR MUSICAL
JAVIER BARDEM – VICKY CRISTINA BARCELONA COLIN FARRELL – IN BRUGES JAMES FRANCO – PINEAPPLE EXPRESS BRENDAN GLEESON – IN BRUGES DUSTIN HOFFMAN – LAST CHANCE HARVEY
BEST ANIMATED FEATURE FILM
BOLT KUNG FU PANDA WALL-E
BEST PERFORMANCE BY AN ACTRESS IN A SUPPORTING ROLE IN A MOTION PICTURE
AMY ADAMS – DOUBT PENELOPE CRUZ – VICKY CRISTINA BARCELONA VIOLA DAVIS –DOUBT MARISA TOMEI – THE WRESTLER KATE WINSLET – THE READER
BEST PERFORMANCE BY AN ACTOR IN A SUPPORTING ROLE IN A MOTION PICTURE
TOM CRUISE – TROPIC THUNDER ROBERT DOWNEY JR. –TROPIC THUNDER RALPH FIENNES – THE DUCHESS PHILIP SEYMOUR HOFFMAN – DOUBT HEATH LEDGER – THE DARK KNIGHT
BEST DIRECTOR – MOTION PICTURE DANNY BOYLE – SLUMDOG MILLIONAIRE STEPHEN DALDRY – THE READER DAVID FINCHER – THE CURIOUS CASE OF BENJAMIN BUTTON RON HOWARD – FROST/NIXON SAM MENDES – REVOLUTIONARY ROAD
BEST SCREENPLAY – MOTION PICTURE
SIMON BEAUFOY – SLUMDOG MILLIONAIRE DAVID HARE – THE READER PETER MORGAN – FROST/NIXON ERIC ROTH – THE CURIOUS CASE OF BENJAMIN JOHN PATRICK SHANLEY – DOUBT
BEST ORIGINAL SONG – MOTION PICTURE
“DOWN TO EARTH” — WALL-E “GRAN TORINO” — GRAN TORINO “I THOUGHT I LOST YOU” — BOLT “ONCE IN A LIFETIME” — CADILLAC RECORDS "THE WRESTLER” — THE
BEST TELEVISION SERIES – DRAMA
DEXTER HOUSE IN TREATMENT MAD MEN TRUE BLOOD
BEST PERFORMANCE BY AN ACTRESS IN A TELEVISION SERIES – DRAMA
SALLY FIELD – BROTHERS AND SISTERS MARISKA HARGITAY –LAW AND ORDER: SPECIAL VICTIMS UNIT JANUARY JONES – MAD MEN ANNA PAQUIN – TRUE BLOOD KYRASEDGWICK – THE CLOSER
BEST PERFORMANCE BY AN ACTOR IN A TELEVISION SERIES – DRAMA
GABRIEL BYRNE – IN TREATMENT MICHAEL C. HALL – DEXTER JON HAMM – MAD MEN HUGH LAURIE – HOUSE JONATHAN RHYS MEYERS – THE TUDORS
BEST TELEVISION SERIES – COMEDY OR MUSICAL
30 ROCK CALIFORNICATION ENTOURAGE THE OFFICE WEEDS
BEST PERFORMANCE BY AN ACTRESS IN A TELEVISION SERIES –COMEDY OR MUSICAL
CHRISTINA APPLEGATE – SAMANTHA WHO? AMERICA FERRERA – UGLY BETTY TINA FEY – 30 ROCK DEBRA MESSING – THE STARTER WIFE MARY-LOUISE PARKER – WEEDS BEST PERFORMANCE BY AN ACTOR IN A TELEVISION SERIES – COMEDY OR MUSICAL
ALEC BALDWIN – 30 ROCK. STEVE CARELL – THE OFFICE KEVIN CONNOLLY – ENTOURAGE DAVID DUCHOVNY – CALIFORNICATION TONY SHALHOUB – MONK
Természetesen nézek tv-t, mert szeretem, hiába tudnám dvd-ről megnézni a filmeket, inkább a reklámokkal teletűzdelt verziót választom, és már napokkal az aktuális film előtt izgulok, hogy megnézhessem, hazaérjek rá időben, Balázzsal együtt nézhessem, moroghassunk, vagy éppen fogadást köthessünk arra, mikor dobnak bele reklámot, és számoljam a keno sorsolás alatt az egyforma színű golyókat (eddig 7 db rózsaszín egymás után a csúcs). Nem találok magyarázatot, hogy miért. A bíbor folyók mindkét része valahol ott figyel a polcon és csak arra vár már évek óta, hogy újra nézzem. Ehelyett Én megvártam az RTL TV2 páros vicces megoldását, miszerint a második rész lement x nap az RTLklubon, az első rész pedig x+n a TV2-n. Még szerencse, hogy történetileg csak J.Reno kutyaparája köti össze a két részt. Természetesen nézem a Hal a tortánt is, bár egyesek szerint ez már igazi perverzió. (ezeknek az embereknek elmondanám az igazi perverzió a Jóban rosszban) Szóval tegnap is ajándékgyártás közben néztem Bangó Margit nagyjelenetét, és bár igazat megvallva ez a típusú szinpadiasság nem kenyerem, szívemből szólt Margitunk. Amennyire kellemes csalódás volt, első körben Mrs Norbertikum, most olyannyira kiábrándító volt. A sznobizmus minden jegyét képes volt magán hordozni, kedves Bódi kisasszonnyal együtt. ("sálálláá nem mennek a sustorgós szavak") A mi Margitunk cigány, a jobb fajtából, érzelmes értelmes, egyszerű asszony, aki a torkában valami csodát hord, minden tiszteletet és elismerést megérdemel, nem csak a munkássága, hanem a kora és női mivolta is, valamint hogy ő egy család feje. Ha elvárjuk, kedves Szilvia és Réka, hogy pl. az otthonunkban alkalmazkodjanak az életvitelünkhöz, stílusunkhoz, akkor ugyanezzel megtisztelem a vendéglátómat. De ha már semmi tiszteletet nem tudok táplálni, az illem akkor is úgy kívánja, hogy ne pereputtyozzam le a vendéglátóm családját, a jó k*va életbe, kedves ostoba lóarcú barátnőnk. És, ha már megtettük, akkor viseljük ennek következményeit. Viseljük el egy temperamentumos nép leányának reakcióját. Én Margit helyében ennél keményebben osztottam volna ezt a két(ill három Kozsóval együtt) nőt. Gangxta fiú előtt le a kalappal, kedvenc megjegyzés Bódi Szilvi (nekem nem sylvi) elkezdett cigányzenére táncolni. Gangxta fiú megjegyzése: "csak kibújt a szög a zsákból" :D :D
Lala almás fahéjas muffin receptje telitalálat, nem bírom abbahagyni az evést, pedig lassan itt van Pezo és Anee, és szerettem volna megkínálni őket. Balázsnak sajtos tejfölös csirke sül a sütőben, és ha hazaér a vizsgáiról kap mellé még valami finomat^^
Az boldogságot jelent, ha képes vagyok élvezni a fenyőfaárusok megjelenését, és a díszkivilágítást a körúton? Annyira de annyira jó nekem! 10/10 az egész világ! (az apróságokon most nem akadnék fenn!!!)
Szép napot!
update: megismertem a szomszéd kutyit fehér puli, neve Bogáncs:)
Mivel, a play oldalam elhalt, nem tudom miért, ide is beteszem ezt,nagyon tetszik ez a kis videjóóó:
1976-tól 2000-ig félkatonai raboknak adott otthon a hely. Néhány éhségszrájk, és lázadás próbálta eseménydúsabbá tenni az amúgy sem unatkozó nagyrészt íreket magában foglaló rabok életét. A legmeglepőbb szökés egy karácsonyi ünnepség alkalmával zajlott le. És most egy cuki kis video is esett az ölembe. lessétek!
Aput ma hazaküldték a kórházból! MERT NINCS HELY! Van rajta kb. félméternyi vágás varrat egyebek, de NINCS HELY! Szerencsére elég jól van, este már egy tojás rántottát is megetettem vele, mert hogy élelmiszer fogyasztás terén mondhatni hiányosságokkal küzd, magyarán egy fél szelet párizsi is kihívást jelent számára.
Kicsit kimerült vagyok, és az agyam megállás nélkül a problémáim megoldásán jár, meg azon hogyan is írhatnék azokról az emberekről, akiket magamban csak suttogó barátnak hívok. Béna jelző és sztem vagy az jut eszébe valakinek, hogy sunyik, vagy az hogy valami állatszelídítők, pedig egyiknek sincs köze hozzá. Azokat hívom így, akik csendben is a barátaim, akkor is ha csak évente egyszer találkozunk, de valahogy ha szükségem van valakire, egy jó szót tőlük kapok, vagy azok akik csak tesznek értem, nem hangoztatva az áldozatot cselekednek, minden hátsó szándék nélkül, éppen hogy célozván arra ezt semmi másért nem teszik, csak azért mert szeretnek. És hihetetlen módon sokan vannak!!!! Azt hiszem, annyi "legjobb" barátnőm/barátom volt már, hogy kiürült a szó, elveszett a bizalom. Nincs legjobb barátom, ha a szónak azt az értelmét vesszük, hogy akit a legjobban szeretek. Mind szeretem, máshogy, másképp. De ha rangsorolni kellene akkor inkább azt mondanám, vannak ketten akiknek külön kategóriájuk van, és vannak a suttogó barátaim. A többiek kedves ismerősök. Annak a kettőnek és a suttogóknak köszönöm hogy vannak, legyen az fiú lány, pesti, vidéki, játékos vagy író, ékszerész vagy leendő divatdiktátor, esetleg tünde, troll, vámpír, diplomás, kolléga, rokon, company tag.
Nehezen tudnám megfogalmazni, mi nekem az akitől a következőkben idéznék, nem nevezhetem barátnak a szó klasszikus értelmében, de többnek érzem egy kedves ismerősnél. Ő is építgeti a házam, a kertem szépséges szavaival, soha meg nem írt ódáival melyeket nekem címez, hát most elloptam néhány szavát, hogy ti is lássátok.
"Az ódaírás nehéz, és embert próbáló feladat, ami sokszor évekig, ne adjisten évtizedekig is eltarthat. Az ember sokszor elakad, nem találja az odaillő szavakat. Ilyenkor egy kicsit pihentetni kell a témát, és valami másba fogni, ami eltereli a figyelmet. Az alábbi kurta mese egy ilyen ódaírói-válság eredménye.
(Címadásban soha nem voltam jó, ezért ha valakinek van ötlete, azt szívesen fogadnám.)
***
Réges-régen, az idők hajnalán, amikor a világ fiatal volt, az aranykoronás Nap és az ezüstarcú Hold még a földet járták. Pásztorai voltak az állatoknak – a Nap a világosság, a Hold pedig az éjszaka teremtményeinek – s olyan jól végezték a dolgukat, hogy akkoriban semmi viszálykodás nem volt a fajok között.
Fivérek voltak és költők mindketten, így hatalmuk révén tehetségük legjavával ruháztak fel az állatokat: a gepárdot kecsességgel, az elefántot bölcsességgel, a tigrist szépséggel, az antilopot ártatlansággal, és így tovább. Ám a foltos hiénát valahogy kifelejtették.
Szégyenkeztek is a hiénák sokáig, hogy nekik semmi nem jutott, amivel kitűnhetnének a többi állat közül. Végül királyuk bátorságot gyűjtött, és a Hold elé járult.
- Ó, nemes, ezüstarcú Hold – kezdte mondandóját. – Nézz végig az állatok között, s ámuldozz, mert mindegyikükben van valami, amit csodálni lehet. A gepárd kecses, az elefánt bölcs, a tigris szép, az antilop ártatlan. Csak mi, hiénák vagyunk szerencsétlenek, mert foltjaink rútak, hátsó lábaink rövidek, s ezért csak koslatunk, ráadásul bűzünk miatt elkerülnek a többi állatok. De mi is kerüljük őket, mert szégyelljük magunkat előttük.
Elgondolkozott a Hold a hiéna-király beszédén, és megsajnálta az elkeseredett állatot. Felkereste fivérét, a Napot, megtanakodták a dolgot, és harmadnapra magához hívta a hiéna-királyt.
– Király – mondta neki –, a gepárd kecses, az elefánt bölcs, a tigris szép, az antilop ártatlan. Mind csodálni való tulajdonságok. Ám neked engesztelésül, hogy kifelejtettünk az állatok közül, olyan ajándékot adok, ami felülmúlja mindezeket. Felruházlak téged – de egyedül csak téged, a királyt – a nevetés adományával.
A hiéna-király nagyon megörült, amikor ezt hallotta, s onnantól kezdve a hiénáknak nagy becsülete volt a földön. Az állatok versengve törekedtek rá, hogy megörvendeztessék a királyt, mert csengő kacagása visszhangot vert a szívükben, és fiatalságot varázsolt inaikba.
Ám ahogy az idő telt, és a világ is cseperedni kezdett, megjelent a vidéken az emberek faja. Kegyetlen nép volt. Városokat emelt a pusztában, s válogatás nélkül vadászta az állatokat, és egymást. Tetteiktől elszomorodva a Nap és a Hold elhagyták a földet, és felszálltak az égi világba.
Onnantól kezdve nem volt pásztora az állatoknak. S ahogy múlt az idő, már nem törekedtek arra, hogy megörvendeztessék a hiéna-királyt; helyette inkább eltanulták az embertől annak tulajdonságait. A gepárd kecsességét megrontotta a vérszomj, az elefánt bölcsességét a lustaság, a tigris szépségét a gőg, az antilop ártatlanságát a gyávaság – s a hiénák szívét az irigység.
Irigykedtek a királyukra is, aki – bár rég elfelejtette már, kitől kapta őse az ajándékát – a Holdra nézve minden éjjel csengőn kacagott. Irigyelték tőle nevetését, nem bírták elviselni, hogy csak királyuk rendelkezik az adománnyal, s ostobaságukban végül arra jutottak, hogy ha megízlelnék a húsát, ők is megtudhatnák a nevetés titkát. Így történt, hogy egy éjjel összegyűltek, királyukra rontottak és utolsó porcikájáig felfalták.
Azon az éjjelen az ezüstarcú Hold nem hallotta a hiéna-nevetést, ezért letekintett a földi világra. Amikor meglátta, mi történt, ezüst sikolyt hallatott dühében, amitől az állatok nyüszítve kucorodtak össze félelmükben, és az emberek rémálmokat láttak városaikban.
S a Hold megátkozta a hiénák nemzetségét. Szívükbe ültette az irigység mellé a gepárd vérszomját, az elefánt lustaságát, a tigris gőgjét, az antilop gyávaságát.
Ám hogy ártatlan királyukat kiengesztelje, lelkét magához emelte az égbe, csillagokból álló udvartartása közé. A hiéna-király azóta is ott van; csengő hangon kacag, s ezzel örök fiatalságot varázsol a Hold szívébe. Nevetését a földön csak a hiénák hallják éjjelenként, akik irigyen próbálják meg utánozni – ám hiába, mert csak vihogni tudnak, amitől minden élő szívébe undor költözik.
Ezért vált kitaszítottá a hiénák faja állatok, és emberek között."
Beteg dolog koreai zenét hallgatni?? Azért a MikulásTélapó csak nem haragszik meg rám, hogy nem kifejezetten a neki szentelt zenéket hallgatom az Ő napján. Akik megtetszettek: Lee Soo Young, és az amerikában élő Jennifer Chung! Olyan szépek aranyosak, beállnak a kínai Faye Wong mögé a kedvencek sorába. Jennifer Chung 19 éves, és egész kultusz épült már körék, és a Me singing-es youtube-os kis videóiban irigyelni való hangokat produkál, a mi kis "sztárpalántáink" irigykedhetnek. Nyugodtan. köszi.
Az első videó Lee Soo Young Lalala című száma, a második a kedvenc karácsonyi nótám Chung kisasszony előadásában mondhatni "ánplágd" módon.
Itt szundikál mellettem puhán angyalillatosan, és még ez a szürke reggel sem radírozhatja ki a fölötte lebegő csodaszivárvány vurtot. Én meg csak beszippantom szememmel a takaró alatti formák látványát, ütöm itt a billentyűket és várom hogy hazaérkezzen hozzám álomvárosból. Szeretem nah!
Apukám a tegnapi 7 órás műtétje után, ma du. felhívott!!!! Ma reggel már le is hozták az intenzívről. Jól bírja, ha így folytatja a vasárnapi húslevest főzheti.
Este veszedelmes sötét és nyálkás vurt vonult át a fejünk felett, elrabolt egy csodás álmot, a csere bere megtörtént, de most sem tudott nagyobbat szakítani mint amit odaadott. Az álom helye még sajog, de a majd szerzek egy másikat (igaz ezt ovis korom óta dédelgettem), és az új álmom sokkal szebb lesz.
Kicsit gondolkoztam, talán kellene egy külön blogot szentelni az e-sportosdinak, nem óhajtom sokkolni kicsiny olvasótáboromat a továbbiakban az e-sportos agymenéseimmel. Olyan szomorú az üres OBi oldal...
Apát holnap 11-kor műtik. Kérek nagy nagy drukkolást szurkolást Őfelségének.
