Playful

Lala ma azt mondta a tükör előtt himbálózva, hogyha csak oldalról sunyít a képmására, akkor olyan mintha egy halat látna. Nézem magam, és látom, jó áll a copf, Balázs a jobbomon, kicsit fancsalin nézzük magunkat a tükörben, hideg van kinn, de el kell indulni. Aztán megbeszéljük, hogy közeli ismerőseink szakítását, és közelgő válását megjósoltam, de nem vagyok rá büszke és nem is örvendek az igazamnak. Két mondattal később kimondja, velünk ez nem fordulhat elő mert a Babák szeretik egymást. Minden rendben gondolom, de legbelül ott kucorog a félelemtől öszehúzódott halfejű én. Mi van ha egyszer ez nem így lesz, vagy mi van ha kevés. Összes hibás lépésem, és mondatom ott futkározik körbe körbe és égnek emelt mutatóujjal olvassa fejemre a melléfogásaimat. Majdnem azt írtam mellfogásaimat. Hülye halfejű.

Nézzétek meg a Gran Torinot és adjatok oscart Clint Eastwoodnak még egy párat. A film óriási!!