597.
Bejegyezte: Bejja , 2009. február 17., kedd 8:56
Nem törtem, reggelre elmúlt a nyálkás gyomorforgató, éjszakai álmot elraboló vurt. Van ami van, csendes betűkoppanásokban mérhető gondolatok, mosoly, ölelés.
Szeretem a titkomat. Ő az itt, a képen.
Szeretem a titkomat. Ő az itt, a képen.
Posted in
baba,
magamfélék,
Mi,
titkom
