193.
Bejegyezte: Bejja , 2007. szeptember 1., szombat 11:49
Tóvizekben gyökerező hínár. Hosszú szárában levegőztető járatok találhatók. Öt nagy sárga csészelevele és annál jóval kisebb sziromlevelei vannak. Sok, sárga porzója spirálisan helyezkedik el. Termése palack alakú tok. A levelek a víz felszínén úsznak, oválisak, válluk hegyesszögben mélyen bevágott. A virág sárga színű, nektárlevelekké alakult szirmokra és majdnem kerekded csészére különül, ez utóbbiak a feltűnőbbek, kívül zöldek, a belsejük sárga. Virágzás június-augusztusban. Élőhely: tavak, holtágak. Nem védett. A nemzetség egyetlen hazánkban is őshonos faja.
És akkor most a becup első napja, ami vizirózsának látszódott, de csak egy tök.
Valamikor tavasszal, írtam egy apró kis negatív szösszenetet a d-lan-ról. Szeretném megkövetni a d-lan szervezőit ezúton. A becup tegnapi (első napja) jóval alulmúlta a d-lan bármely részét. De hogy mindeki értse miről beszélek, kicsit részletezném. Nem, nem vagyok abban a helyzetben hogy ítélkezhessek olyan embereken akik, minden reményem szerint a szívüket beletették ebbe a rendezvénybe, de mint vendég, és olyan alany aki pénzt adott azért hogy szórkozzon, úgy hiszem jogosan morgolódok az alábbiakban.
Elöször is, kivülállóként (mert hiába a sok baráti szál, a résztvevők és köztem, jómagam még mindig kívülállóként formálhatok csak véleményt) a legnevetségesebb az a réteg amelynek néhány tagja, képes kiskakasként "verekedni" a szemétdombon/ért. Elöször azt hittem pénzről van szó, de a hangsúly legkevésbé sem a pénzen van. Hanem a presztizsen. Az egyik oldalról az újítás a "megmutatjuk nélkületek is megy", a másik oldalról ugyanez a makacsság a "na ugye hogy nélkülünk nem megy, majd meglátjátok ugyis" hozzáállás szolgálatába állítva. Akiknek a pénz a lényeg Ők csendesen hátrább húzódva osztják az észt az e-sport összefogásáról hablatyolva.
Másodsorban a résztvevők hozzáállása, van aki éteri magasságokba emeli a rendezvényt, van aki belegyalázza a földbe, mindezt úgy teszik, hogy semmit sem tudnak a rendezvényről. Csak éppen ahova a szívük húzza őket.
És akkor van az a réteg aki kiugrásként éli meg a részvételt.Na most majd írok cikket, na most majd fényképezek, na majd most megmutatom mennyire jó menedzser, szervező, hírszerkesztő...blablabla vagyok. És mindezt úgy hogy észre sem veszik nincs szükség a munkájukra, hiszen néhol jól kipróbált profik kapták ezt a feladatot.
Hát egy ilyen alaphangulattal kezdeni egy versenyt bizony nem könnyű sem a szervezőknek sem a versenyzőknek. Várható volt hogy ekkora nyomás alatt egy össze még nem szokott gárda hibázni fog. Hibázott is. Az első nap úgy ahogy van a szemétben kötött ki. Se hálózat se net se verseny se áram néhol...siralmas.
Mégis siralmasabb az, hogy van aki ennek örül. Van akit elégtétellel tölt el, hogy egy jól kitalált, szimpatikus ötlet elhalálozni látszik.
Én nagyon nem szeretem a rendezőség egy részét, pl ahol admin lehet valaki csak azért mert reggel a főadmin mellett ébred, vagy ahol érezhetően a baráti társaság adja a szervezők túlnyomó részét, akkor is, ha erre a feladatra jobb embert is találtak volna, az az én szememben újabb nevetség tárgya lesz. Ennek ellenére kevésbé sem zavaróak jobban mint azok akik csak afelett érzett sértetségükben, mert őket kihagyták a szervezésből, mindenféle módon megpróbálnak intrikálni. Véleményt lehet nyilvánítani természtesen, jogos felháborodás esetén, nem hogy lehet, de szólni illenék az érintetteknek. Nem rögtön támadó, inkább érdeklődő stílusban. Hátha, végre valami jó is kisülne ebből az e-sportból.
Kiváncsi leszek a mai napra. Én még mindig drukkolok ennek a bulinak. Nem a rendezők miatt, hanem azok miatt akik játszani érkeztek. csakis miattuk!!
És persze hajrá OBi! (na meg spectators)