Playful

Csak a lányaimnak (provokálósoknak) és anee-nek akik elég időt töltenek a steamon, új rovatot nyitok.Kalandjaim a steam-en. Lécci ha titeket is megtalál egy ilyen cuki akkor ne fogjátok vissza magatokat és kérem. Nem veszem ki a neveket.
A kis cuki felvett, csak úgy :) Az eddigiek általában a következőket írták: "mix??" vagy "szia csak azért vettem fel mert nincs lányismerősöm a steamon" stb stb...általában nem megyek bele a játékba, de valahogy most nem bírtam ki.

Ma ilyen beleszaladós dolgaim vannak, pl beleszaladtam a muffin nevű blogba, ami nem sütikről szól hanem szexről. A meglepő benne hogy mindezt az index.hu égisze alatt. De bővebben erről itt.
A másik beleszaladós, pedig némi fehérnemű divat. Mondjuk nem tudnak túl sok újdonsággal előállni, de ahhoz képest, hogy az egész világ hangosan zajong attól, hogy nem kellenek az anorexiás modellek, és végre változzon valami ez ügyben, a Salon International de la Lingerie fehérneművásáron Párizsban az olyan modellek kerültek terítékre mint az alant látható hölgy. Köszönöm a cicis popsis hölgyek nevében, hogy ilyesfajta ideálokat tesznek a lánygyermekek elé, hátha egészséges világlátásuk alakul ki. Mert bizony ők is megnézik ezeket...és ezt tartják majd etalonnak, aztán fogyóznak, hánynak, vagy nem esznek és néha, sajnos nem elég ritkán belehalnak.
Klikk a képre mégtöbb csinos dögös hölgyért :S

Itt a szombati tavasz, ha csak kicsiben is, mégis kint billeg az irodaablak előtt a szokásos hétvégi munka alatt. Fél öt és éppen hogy csak alkonyodik. Húsz perce még a nap is sütött, és én kinyitottam az ablakot, mert jó szag van kinn, jó szél van kinn.
Jól van na tudom én hogy csak előhírnök, és otthon a kertben a fák még átkozzák majd a percet amikor is elkezdtek kirügyezni, és kell majd még sapka sál, főleg hogy ma reggel valamelyik adón azt merészelték mondani, hogy hó esésre is számíthatunk. Nem számítok. Nem hagyom elrontani a kedvemet, és a tavaszomat.
Egyébként is Viktor (majdnem vejem) önjelölt jövendőmondóként kártyából megjósolta, ha már szerelemben élek annak új friss tavasza jön el a következő napokban. Mire nem képes az internet....

Hol volt, hol nem volt, túl minden földi birodalmon, a világ legszéléhez közel, volt egy hatalmas rengeteg, és ennek a rengetegnek a közepén egy aprócska rét. Itt éltek a virágtündérek.

Minden télutón, amikor a rétet még puha hótakaró borította, egy aprócska virág dugta ki bimbóját a fehérségből. Lassan az égnek nyújtózott, kibontotta szirmait, és a szirmok közül előugrott a Hóvirág-tündér.
Hóvirág szertelen táncot lejtett a rét fölött, és fehér talpacskájának érintésére itt is, ott is olvadozni kezdett a hó. S amikor az egész rétet végigtáncolta, leült kedvenc fatönkjére, hüvelykujjai közé vett egy fűszálat, és szelíd dallamot zümmögött rajta, amire a többi tündér is ébredezni kezdett.
Nyíló virágok szirmaiból bújtak elő mindannyian: a félénk Árvácska, a pazar Százszorszép, a szikrázó Gyöngyvirág, a bölcs Ezerjófű, a harmatos Hajnalka, s testvére, az álmodozó Estike, és sorra mind a többiek.
A virágtündéreknek semmire nem volt gondjuk egész éven át: csak nevettek, játszottak és táncoltak, a tavasz kezdetétől egészen az ősz legutolsó napjáig. Akkor megtartották a Télünnepet, visszabújtak virágbölcsőikbe, és azokban szunnyadtak egészen a következő tavaszig. A gondos Tél pedig puha hótakarót borított rájuk, hogy semmi meg ne zavarhassa szelíd szendergésüket.
Emberfia soha nem látta a virágtündéreket, de ha látta volna is, minden bizonnyal a daliás Kardvirág, és a szende Nefelejcs szerelmes táncát csodálta volna meg legjobban. Amikor Csengettyűvirág csilingelésére Kardvirág megpörgette feje felett csillagfényből kovácsolt pengéjét, s Nefelejcs pergő, kék sziromszoknyájában körültáncolta, az olyan volt, mintha maga a bársony éjszaka simogatta volna végig a földre szállt Holdat.
Így ment ez számolatlan időkön át.

Ám egyik télen szokatlan dolog történt. Rossz szél támadt fel, és valahonnan a rengeteg legsötétebb fertálya felől három apró virágmagot fújt a rétre. S amikor következő tavasszal Hóvirág eltáncolta táncát, és kedvenc fatönkjén ülve megzümmögtette fűszálát, három ismeretlen virág bújt elő a földből.
Vörös volt az első, s egy tündérasszony lépett ki belőle. Ő volt Rózsa, aki izzó palástként viselte magán szíve gőgjét. Fehér volt a második, s egy tündérférfi lépett ki belőle. Ő volt Mákvirág, akinek hófehér sziromruhája romlott lelket takart. És sárga volt a harmadik, amiből egy csúf, nagyorrú tündérmanó lépett ki. Ő volt Büdöske, aki hajlott háttal szolgálta gazdáit.
A virágtündérek megörültek a jövevényeknek, táncolni, énekelni és játszani hívták őket, hogy együtt köszönthessék az új tavaszt. Ám a vörös Rózsa megvetően nézett rájuk, és rögvest parancsolgatni kezdett.
Puha fűszálakból trónust fonatott, királynőnek nevezte magát, Mákvirágot tanácsadónak, Büdöskét pedig kikiáltónak. Ezután fenséges színe elé hívatta a virágtündéreket, és örök hűségre eskette őket. A tündérek nem ellenkeztek: soha nem játszottak még ilyet azelőtt, és vidáman fogadtak mindent, ami új. De varázslatos teremtmények lévén semmi nem kötötte le őket sokáig, így másnap, amikor elszállt az újdonság öröme, új játékba akartak kezdeni.
Ám Rózsakirálynő dühösen toppantott, mert hallani sem akart ilyesmiről. A jólelkű tündérek kedvük ellenére folytatták a hódolást és hajbókolást, de mivel ugyanez történt harmad-, negyed-, és az összes elkövetkező napon is, lassan fáradni és hervadozni kezdtek. Egyedül Kardvirág és Nefelejcs nem hervadoztak, mert egymásból fakadó szerelem-játékuk minden másnál jobban éltette őket.
Nefelejcs örökké üde, szelíd szépsége tűnt fel Mákvirágnak, amikor úgy döntött, megszerzi magának a tündérlányt. Hiába menesztette azonban hozzá Büdöskét mézesmázos ígéretekkel, hiába küldött a leánynak mákvirág-porral hintett, ezüst pókhálóból szőtt finom ruhát ajándékba, Nefelejcs szívét nem sikerült meghódítania.
Ekkor aztán mást gondolt: romlott lelke minden ármányosságát összeszedte, és andalító szavakat suttogott Rózsakirálynő fülébe Kardvirág daliásságáról, szíve nemességéről, karja erejéről, és arról, hogy minden tündér közül ő illene leginkább királynője oldalára. Rózsa izzó gőgjét lassan tűzzé fokozta, s végül elérte célját – felkeltette úrnője vágyát Kardvirág iránt.
Így történt, hogy a királynő magához hívatta a tündérifjút – alkonyi nap véréből szárított porral szórta meg orcáját, hogy még kívánatosabbnak látsszék –, és olyat tett, amit még soha azelőtt: táncra kelt Kardvirág előtt.
Izzó fekete, és tébolyvörös lánggal égett Rózsakirálynő; buján és őrjítőn, nyersen, és mégis bódítón. S vad tánca, amiben nem az igaz szerelem lángolt, hanem saját maga iránt érzett, gőgös imádata, felperzselte az ifjú védtelen tündérlelkét.

Onnantól kezdve Kardvirág minden gondolatát Rózsakirálynő töltötte be: nem látott mást, csak sötéten izzó szépségét, nem hallott mást, csak lángja suttogását. Hideg szoborként állt királynője oldalán, és egy pillantást sem vetett többé kedvesére – s hogy így magára maradt, Nefelejcs még a többi tündérnél is inkább sorvadozni, és hervadozni kezdett.
Hiába vigasztalták társai: hiába bolondozott neki Hóvirág, táncolt előtte Százszorszép, akasztotta nyakába legszebb gyöngysorát Gyöngyvirág. Hiába suttogott fülébe bölcs szavakat Ezerjófű, hiába gyűjtötte neki a reggeli harmatot, s font belőle diadémot Hajnalka, amibe Estike alkonyfényt lopott, hogy bíborszínben világoljon; hiába morzsolt neki aranyrögöt a lomha Kőtörőfű csillámporrá, s hiába csilingelt fülébe csengő dalt Csengettyűvirág – Nefelejcs vigasztalhatatlan volt. Csak ült egész nap Hóvirág kedvenc fatönkjén, könnyes tenyerébe temetett arccal, és alig hallhatóan sóhajtozta: - Ne felejts… Ne felejts…
Mákvirág ekkor látta elérkezettnek az időt. Újra elküldte a lányhoz Büdöskét mézesmázos ígéreteivel, amikbe ezúttal a Kardvirág hűtlenségéről szóló szavait is beleszőtte. Ám hiába ármánykodott kitartóan heteken, hónapokon át, Nefelejcs szerelmét mégsem sikerült elnyernie.

Így telt, múlt az idő, míg lassan elérkezett Télünnep estéje; és ekkor jött rá végre Mákvirág, hogy a lány szívét soha nem fogja meghódítani. S mivel nem szokott hozzá, hogy akarata bármikor is beteljesítetlen maradjon, szörnyű düh tört rá.
Minden aljasságát összeszedte, és mákonyos szavakká formálta, amiket Rózsakirálynő fülébe csepegtetett. Nefelejcs gonoszságáról beszélt, arról, hogy a lány még mindig szerelmet érez Kardvirág iránt, s hogy visszaszerezhesse a tündérifjú szívét, aljas tervet forral Rózsakirálynő elveszejtésére.
A királynő hitte a gonosz szavakat, és éktelen haragra gerjedt – még vörös szirmai is feketévé váltak dühében. Felemelkedett puha fűszálakból fonott trónusából, és olyan táncot lejtett Kardvirág előtt, amit ember, s tündér soha nem látott azelőtt. Nem volt abban a táncban már gőg, sem buja csáberő – csak szíve feneketlen gyűlölete Nefelejcs iránt.
A csillagok zokogva futottak szét a táncot látva, s még az öreg Hold is felhőkkel takarta el arcát rémületében. A királynő pedig csak táncolt és táncolt, s Kardvirág szeme feketévé vált, mint az éjszaka. A megbabonázott ifjú vakon és remegve lépdelt Nefelejcs elé, elővonta csillagfényből kovácsolt pengéjét, s még mielőtt a többi tündér bármit is tehetett volna, elvágta szerelme életét.
A penge nagyot csendült, és elenyészett, s az eldugott rétre néma csend borult. Csak Nefelejcs tépett, kék ruhájának szirmai hullottak lágyan a puha földre.

Mikor a tündérek magukhoz tértek döbbenetükből, némán felnyalábolták a tündérlány könnyű testét. Szelíden virágbölcsőjébe fektették, és szótlanul, mintha bársony sírjaikba feküdtek volna, maguk is szunnyadni tértek. Így tett Kardvirág is, némán és világtalanul, s így a három jövevény. A gondos Tél pedig, aki nem sokkal később érkezett, és akinek semmiről nem volt tudomása, puha hótakarót borított a rétre, mint azelőtt számolatlan éveken át.
A következő reggelen Hóvirág óvatosan kidugta fejét a hó alól, és négy tündér kivételével csendben felkeltette a többieket. Óvatosan összegyűjtötték Nefelejcs tépett virágruhájának szirmait, kézenfogták egymást, és szomorú körtáncba kezdve lassan végigszórták őket a hó felett. Aztán se szó, se beszéd, beléptek a rengeteg sötét fái közé, és örökre elhagyták rétjüket.

Hová tűntek? Nem tudhatjuk, és azt hiszem, soha többé nem is fogjuk megtudni már. Egyetlen dolog biztos csak: az, hogy túl minden földi birodalmon, a világ legszéléhez közeli sötét rengetegben van egy aprócska, elhagyott rét, s a réten egy egész évben befagyott, kék tó, aminek olyan színe van, mint a nefelejcsnek a tavaszi mezőn – s amit senki emberfia nem látott még azelőtt, és nem is fog, amíg világ a világ.

A cukormázas délután ellentételeként, este megnéztük a Defiance c. filmet. Azt, amit a plakát alapján sosem. D. Craig egy erdőben bőrdzsekiben, fegyverrel a kezében, valamikor a második világháborúban. Ebből Craig, a második világháború, és a bőrdzsekis partizánok kombója nem vonzott csak. Mikor Balázs azt mondta, második világháborús dráma, ezzel az emberrel, a kedvem még inkább elment tőle. Aztán elolvastuk miről szól. Nekem a zsidómentős filmekkel mindig is problémám volt. Tudom, mi történt, tudom hogy történt, tudom nem minden zsidó volt áldozat, és nem minden német gyilkos. A lágerekben sok millióan meghaltak, és a vágóhídra ez a sok ember szinte vakon besétált. Félek megnézni az ilyen filmeket. Nehezen viselem, az esztelen, gépies gyilkolást, mint ahogyan az élvezettel kegyetlenkedő fasisztákat, és a megkínzott emberek tömegének látványát is. Megérint, azonosulok vele, elszomorít, feldühít.

Tehát, kissé szorongva kezdtem el nézni a filmet, éreztem eljön a pillanat amikor, ki kell mennem a konyhába enni, vagy ha olyan jelenet lesz akkor odabújni Balázshoz, hogy ne is lássam a részleteket.
Egyiket sem kellett megtennem.
Ez a film végre, nem moralizál feleslegesen, nem akarja elhitetni, hogy nincs düh, nincs harag abban az emberben akinek a gyermekeit vagy családját lemészárolták. Nem akarja elhitetni velünk, hogy minden zsidó áldozat, és mind lelkileg kiművelt és csodálatos ember.
Csak azt mutatja meg, hogy ember. Haragszik, dühös, és bosszút áll. Ha gyengébb jellem, akkor elállatiasodik könnyedén, vallástól, nemtől függetlenül, és ha igazságtalanság éri, fellázad.
Daniel Craig, csodálatosan játszik. Soha egyetlen filmjében sem éreztem, hogy képes többre mint Bond, most pedig olyat alakít ami hiteles.
Minden alkalommal amikor ilyen film készül, a megjelenés előtt, a forgatás közben, a bemutató után hátérzörejek támadnak, vegyük csak a Sindler listáját ahol a felhangok közt megtalálhatóak voltak a zsidó közösségek felháborodott nyilatkozatai, Sindler-t nácibarának nyilvánító kijelentések, vagy éppen a cionizmus, vagy a hiteltelenség vádjával illető újságcikkek. Ezt a filmet sem kerülte el, az ilyesfajta támadás.
A filmben szereplő Bielski testvérek megítélése miért is lenne egyértelmű? Megmentettek 1200 zsidót, megöltek jó pár embert. Zsidó partizánok voltak, először magányosan, azután csatlakoztak az orosz partizánokhoz, majd újra az általuk felépített "Jeruzsálemet" és a bennük lakókat védték.
Valahol a zsidó hitben, nem elrejtve ott az igazság, aki megment egy életet, egy világot ment meg. Hiszen, akkor annak az embernek, gyermekei majd unokái lesznek, és azoknak is gyermekei és unokái és így tovább. A Bielski testvérek, raboltak, öltek, és megmentettek 1200 világot, és ellentételezték azt az alap tézist, hogy minden zsidót vágóhídra lehet vonszolni.
Visszatérve a filmre. Ha másért nem, már azért több és jobb, bármely ehhez hasonló háborús filmnél, mert nem hagyta a rendező, hogy a klisék, és a politikailag korrekt döntések uralják a képeket. A vallási jelképek, mint pl. Káin és Ábel, a harcos zsidók képei, Samson, Salamon, vagy éppen Dávid, és a legszembeötlőbb a Pészah ünnep alaptörténete az Egyiptomból való kivonulás, a megfelelő helyen, a megfelelő módon jelennek meg.
Nem folytatom, mert órák hosszat tudnék írni róla, ezért itt a trailer és a pont, ami 10/10.
Akit meg kell említenem: Liev Schreiber, a legidősebb Bielski testvér megformálója, Jamie Bell a harmadik tesó, Mark Feuerstein aki egy újságírót alakít, és Jacek Koman aki a "rossz zsidó"-t játsza.


Kapcsoldó linkek:
http://en.wikipedia.org/wiki/Bielski_partisans
http://magyarszo.com/fex.page:2008-11-13_Bielski_partizanjai.mobile
http://www.kisalfold.hu/vilagvevo/craig_partizant_alakit_a_vitatott_szerepu_tuvia_bielskit/2083411/
csak hogy a másik oldal is szót kapjon:
http://hu.metapedia.org/wiki/Partiz%C3%A1n
http://img.kuruc.info/r/1/30753/

Egy színes, szagos, csokoládéban és édességben lubickoló cukrászda, minden nő álma. Piros fehér csíkos nyalókák, "mindenízű" cukrok, süticsodák, torta varázslatok segítettek nyálelválasztásunknak abban, hogy megszépítsék a csillámporos cukorban fulladozó délutánunkat és segítsenek túlélni azt. A Company szülinapos tagja és a másik kettő, kiegészülve az ugyancsak szülinapos Lalával, és Balázsommal ellátogatott a SUGAR! névvel fémjelzett édességgyártó kisüzemben, ami kinézetében erősen emlékeztet a Charlie és a csokigyárban valahol a film elején látható Wonka cukrászdára. Klikk ide a látványért!

Ha ezt megnéztétek, akkor felejtsétek is el! A valóság túlzsúfolt, az igényes kinézetet igénytelenséggel szétbombázó hely. A hófehér járólap koszos és szemetes, az asztalunk, még az előző társaság mocskától roskadozott, és az üveglap alatt az m&m szavatossága rég lejárt, ebből kifolyólag a színei késsé már megfakultak, a remekbe szabott pultokon kívül, és felett lévő feliratok, emlékeztetnek azokra, amelyekhez hasonlót utoljára az általános iskola alsó évfolyamaiban láttam vakáció előtt a táblára vésve. (Itt azonnal elnézést is kérek Marx verától, Tafferner Zitától, Sándor Adrienntől, és Tóth Hajnitól akik anno ezeket a feliratokat elkövették)
A sütik nagyrészt finomak, kis részt szárazak ehetetlenek, a cukor pedig csak új recseg az ember foga alatt. (hogy Csiga anyuját idézzem:"Ilyet én is tudok csinálni!"és igaza is van. A tömegesen feltűnő kezelhetetlen kiskorúakról (itt 1-15-ig számolom az éveket) ne is beszéljünk. Hiperdrága, kua messze van és igénytelen, a közönség nagy része pedig az Újpesten fellelhető anyagból áll...remélem a következő, amit a belvárosban terveznek megnyitni ennél sokkal használhatóbb hely lesz. Kis csapatunk miatt kap egy 6/10-et ebből a mienk minden pont. A fények miatt a képek nagy része használhatatlan lett.

A társaság egyértelműen isteni, Lala egy angyal, Cini táskát hozott!!!!! Csiga karkötőt amit Csigamama készített!!! (Nagy lett sajnos, erre ez a lüki felhívta az anyuját és lecseszte!!!)Pedig egy perc alatt kisebbet gyártottam belőle hazaérve :D) Balázs pedig elviselt minket!

NAGYON BOLDOG MEDVENAPOT PEZUS!

Cinikémnek Boldog Fülinapot! Megpróbáltam teljesíteni a kívánságaidat!

Most felszólítok mindenkit, hogy közösen utálja velem ezt a barátnőmet itt alant a fényképen, pirosasrózsaszín ruhában (mármint ne ti öltözzetek be! Ő van abban! :D). A dátum: 2009. január 3. Éppen fürdeni és bográcsozni indulnak, az előbbit tengerben, az utóbbit a hegyekben. A helyszín Gran Canaria, a hőmérséklet 24 fok.

Sokbejegyzéses nap újra.

Ez most nem lesz túl vidám, és nem is szeretnék többet foglalkozni vele, bár ez esélytelen. Ömlik a vér a híradóból, a tv-ből a rádiókból, és hovatovább az internetes oldalakról is. Izrael Palesztina konfliktus. Nem tudok senkinek sem igazat adni, nem is akarok. Izrael létjogosultságát nem tudom megkérdőjelezni, ahogy nem kérdőjelezem meg a Palesztin emberek jogát a normális élethez. Sajnos az Én véleményem semmit sem számít. Mint ahogy azokon a gyerekeken sem segít semmi már akiket hamasz rakéták öltek meg, vagy öngyilkos merénylők, vagy izraeli bombák. Az ENSZ bizottságot küld kivizsgálni!! Azt a kurva...micsoda megoldás!! A gyerekek meg hullanak mint a legyek, de az ENSZ kivizsgál.
Úgy elkeseredtem, mert én olyan egyszerű lélek vagyok, aki az hiszi, egyszer lesz béke, lesznek nevetős arcok újabb és újabb "Sulha felé".
Amitől kiborultam, és csak egy lyuk maradt percekig a gyomromban, az egy fénykép az index.hu oldalán, a hét képei rovatban. Egy kislány feje...
Néha úgy felpofoznék valakit!! Mindegy, hogy arab zsidó vagy akármi más!! De az ENSZ majd kivizsgálja!!! A kurva anyátok!! (elnézést.)

Násenyka oldalán találtam. Mikor Minarik Edére hivatkozom sokan azt sem tudják ki az. Nos akkor itt megnézhetitek a Régi idők fociját, és még sok sok magyar filmet meg az Iron Maiden MTK stadionos koncertjét, vagy ahogy az Ajax ellen készült a Fradi(nem most volt)KLIKK!!

Lehet elindulok, egy legyen ön is milliomos játékon, miközben igazán jóképű vámpírokkal fogok harcolni pankrátorok ellen, csendben hallgatva Bruce Springsteen zenéjét, várva a megváltó robotszerelmet. De az is lehet, hogy sorozatban őrült emberekkel forgatok reklámokat. Talán Steven Spilberg besegít. Ha mindezt túlélem, elmegyek egy pszihológushoz/nak, és elküldöm őket egy vicces kis tv show-ba. Kedvtelésből átugrok Barcelonába, Vikivel és Krisztivel, elviszem őket Bruges-ba az álarcosbálban pedig én leszek John Adams, és végzetes valcert táncolok majd egy amerikai képviselővel, Katival a forradalom útjára lépünk, majdnem belebukunk, de egy sötét lovag megszöktet időben, és boldog leszek nem csak szerencsés.

Kiosztották az idei Golden Globe díjakat. Mint mindig, most is csak néhánnyal tudok egyetérteni.
IDE KLIKK A GYÖZTESEK LISTÁJÁHOZ.

Tegnap kutyás-macskás estém volt, Násenykánál. Van egy Bolognese(így írják??)Mopsz keveréke, ici pici tündérbogár. A mopsz volt a mama, és ez a kiscsajon nagyon meg is látszik. Befestettük a hajamat, irtó finom kaját csinált (a húsleves evését nem bírtam abbahagyni), söröztünk és az élet nagy dolgairól beszélgettünk, ill. a pasikról, nem csak nagy általánosságban.

Éééééés újabb remek blogstaféta, amin már hetek óta gondolkozom. Hét dolog, amit nem tudnak rólam, de érdekes lehet. Kicsit megfogott a dolog, mert van, aki ezt tudja, van, aki azt, és lehet egyiknek érdekesség, ami a másiknak már unott téma, vagy tény. Sajnos nem tudok, olyan remek történeteket, amiket olvastam Kismanónál, vagy Kistestemnél, és Mandulánál. Lehet nem is vagyok érdekes. Szóval még gondolkozom, emésztek, túl mélyre nem óhajtok túrni.

De van egy listám, ami azokról a dolgokról szól, amiket nagyon szerettem volna, de sosem kaptam meg, vagy még nem kaptam meg. Az elég érdekes??

Az első, ezen a listán, egy igazi szülinapi party az iskolatársaimmal. Sajnos sosem tartottuk meg, mivel nyáron volt, és nehezen tudtam volna összetrombitálni őket.
Megtartani már esélytelen, mert ugye régen voltam általános sulis, és már nem is tudom szeretnék-e a Viosz Csabival lassúzni!
Ami miatt mégsem hiányzik: Tavalyelőtt egy csodálatos fülinappal leptek meg a barátaim, életem első igazi szülinapi vacsorájával.

Mindig szerettem volna egy swatch Irony-t nőit természetesen, és évekig könyörögtem apukámnak, vegyen nekem egyet, nem is kell irony-t csak swatch legyen. Akkoriban Ausztriában dolgozott, és shillingben kapta a fizetését, amit a "dollárbolt""-nak titulált csodahelyen lehetett elkölteni. Éveken át, minden második hónapban amikor a fizetésével hazatért, elmentünk oda, és megkérdezte mit szeretnék, én mindig azt a swatch órát szerettem volna. Soha nem vette meg. Nem indokolta meg miért. Minden egyebet összevásárolt nekem, de azt a kua órát sosem kaptam meg.
Aki miatt mégse hiányzik: Életem első komoly barátja Kiss Szilveszter nevű, ajándéka egy gyönyörű óra volt. A márkára nem emlékszem, de kőből volt az óralap.

Szeretnék férjhez menni, de mindig olyan pasikat fogtam ki, akik nem annyira akarták igába hajtani a fejüket.
Amiért mégsem bánom: Akik eddig nem vettek el, nem is voltak a igaziak, már kétszer minimum elváltam volna, Balázs pedig többet ér annál, hogy problémát csináljak ebből a kérdésből.

Sosem tanultam meg semmilyen hangszeren játszani, bár mindig nagyon vágytam rá. Ezt azt hiszem, már nem fogom tudni rendbe hozni, és hát abszolút nincs is hallásom:)

Szerettem volna egy olyan barátnőt, aki kicsi korom óta ismer.
Ez sem esélyes már, de helyette kaptam olyat, aki akár ismerhetne is kicsi korom óta, annyit tud rólam.

Kiotóban teázni.
Ez meglesz!!!!

Van még, csak eluntam írogatni.

Ebben a tejfölös ködben nem látom a templomtornyot, telefon nem csörren, és a fűtés sem működik az egész irodaházban. Dacolva a mínusz 10-13 fokkal, ami kinn van, mellettem egy villanyradiátor próbálkozik némi meleget teremteni, de sikertelenségére felhívja a figyelmet a tény, hogy két pulóverben, kardigánban, és egy kötött nagykendővel betekerve ülök itt munkámnak helyszínén. No de, mit is gondolok én, naiv, hogy majd befűtenek, csak nekem, és a biztonsági őrnek...buta, buta, naiv Beácska. Természetesen nem tudhatom azt sem, hogy a minden pénteken lezárt rendszer újraindítása sokkal több energiába kerül, mint alacsony szinten tartani a hőmérsékletet, és ha ezzel spórolni akart bárki is, nagyot tévedett. Arról az igen aprócska, de fontos tényről nem is beszélve, hogy a villany radiátor, és a picuri villanymelegítő sem fogyaszt sokkal kevesebbet. Ennyit a cégem környezettudatosságáról, és a dolgozóival szemben nyújtott figyelemről. Azt pedig már meg sem említem inkább, hogy az összes céges autón nyári gumi van, merthogy a biztosító fizet akkor is ha nem téli gumival történik a baleset egy jeges úton, így olcsóbb az autókat megjavíttatni, mint téli gumit tetetni rájuk. Vajon ha valamelyik sofőrnek komolyabb baja lesz, hogy számol majd el a cég, és az ezért felelős szereplők bármelyike a lelkiismeretével. Ugyan, ugyan, miről is beszélek, ha január elején még mindig nyári gumikkal járnak az emberek, ott a felelős sosem lesz meg...
...de van forró teám! Isteni. És ha már tea akkor ezt MANDULÁNAK!-KLIKK! ha már ismered bocsi.

dohogok még...
Az infó, hogy lesz D-Lan nem tölt el melegséggel, sem örömmel, mert emlékszem még a legutóbbi felsülésükre, mert bizony az, az volt. Ahogy lenni szokott, senki sem emlékszik már arra mi volt a nem megfelelő, csakis arra, milyen remek volt az egész. Még jó hogy írok blogot. Így megtaláltam egy régebbi bejegyzést, idéznék belőle, csak hogy mindenki emlékezzen milyen apró, pici, szinte észre sem vehető hibák voltak jelen.

Részletek a "Legendás D-LAN, avagy a dilettantizmus diadala röviden, szigorúan szubjektíven" c. blogbejegyzésből, 2007.04.08.

"A d-lan 8-at már születésénél simán Taigetosz pozitívnak nyilváníthatta volna valaki arra érdemes, de persze nem ez történt. Humánus módon megmentették az életét, egyetlen okból kifolyólag, jelen pillanatban Magyarországon ilyen sűrűséggel, ekkora lan nem létezik csak a Dunaújvárosi d-lan..."
"....Gyorsan át is ugranék a nevezés a csoportbeosztás ülésrend az admingépek nemléte az információk hiányának ostoba hibáin. Hiszen ezek nem okok csak tünetek. Annak a jelei, hogy olyan emberek szerveznek több száz játékosnak versenyt, akiknek fingjuk nincs, arról mit hogyan kell...és a baj nem ez, hanem hogy annyira gőgösek hogy segítséget sem kérnek olyantól, aki ért hozzá."
"...Nem tetszik a fiúk feje. Na nem azért mert ne lennének a legszebbek (elnézést porkings....) hanem mert nincs rajta semmi amitől azt gondolná az ember hogy szívesen játszanak vagy hogy jól érzik magukat. Megtudom, hogy a meccsek közt néhol másfél órás szünet van, hogy az adminok mit sem tudnak a csapatokról, vagy akár a játék menetéről!!!!!..."
"...Közben mesélnek, hogy az adminok Kodiak egyetlen szavára ugranak, akkor is ha csak az ő szavára ha előtte tízen húszan már jelezték ugyanazt a problémát. Na igen a Legendának neve van. De egy Legendának nem szabadna visszaélni a hírnevével. Egy Legendának fel kellene vállalnia a lehetőséget, hogy veszít, bármilyen nehéz is, hiszen ezért Legenda. Persze nem lehet mindenki Butch Cassidy.
Na de térjünk vissza az OBi-hoz. Veretlenül gyalogolnak előre, ahogy kell, mindenki tudja, hogy Ancients-el fogják a döntőt játszani, de előtte még az n6-al van meccsük. Egy admin belezabál a fülembe, először finoman kérem, hogy nem kellene aztán durvábban, majd Grifter a maga nem túl finom módján küldi el. Mire a srác közli, hogy ő admin, mire én hogy én megfizettem, hogy itt legyek, szóval a végén Grifter csak annyit mondd "takarodj a pizzáddal vagy adj belőle!" Közben szoros kemény menetek egymás után. Én szarrá izgulom magam, aztán nyernek, ivás, evés, beszélgetés jópofizás mindenkivel. Kodival beszélgetünk, természetesen biztosítom arról, hogy kedvelem, de sajnos az OBi nyeri a lan-t. Ezt Ő kétkedéssel fogadja, játszuk a szokásos játékunkat OBi fanclub vs Kodiak.
45 perc szünet, már fáradtak vagyunk Padre hülyére, izgulja magát a barátai miatt, bazso hírezne, ha tudna, de egy rohadt géphez nem jutott a 2 nap alatt..."
"...És elkezdődik, mindenki ideges, látom a fiúkon, Bug úgy áll mögöttük, mint valami kapitány a hajón, ilyenkor imádom. Na szal késkör, srácok szokásos (!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!) módon felállnak OBi-t kiabálni http://youtube.com/watch?v=P9-z3P1QYls Közben látom a képernyőn, ölik őket, Bugi megnyugtat még nem éles! Azután kiderül hogy igen. Csak ezt senki nem tudta az adminokon(amiből egy darab nem volt az OBi csapata mögött, valszeg elfogyott a pizzája) és az ancin kívül. Ordítás idegesség, az Obi-t kizárják, aztán csak megintik..."
"...A d-lan nem nőtte ki a gyerekbetegségeit, és éppen a dac korszakát éli. Kellene neki egy keménykezű szülő, aki jól pofán veri ha ostoba, vagy éppen kigyógyítja a betegségeiből. De ilyen sajnos nincs a közelébe. Szóval az egyenleg mínuszos. Ez pedig csak egy dolognak köszönhető. A SZERVEZŐK BALFASZOK ÉS SZAROK VOLTAK!!!!!!! Csak így szubjektíven."

Talán ezért mozgat inkább az Inf LAN Vácott, annak ellenére, hogy a névadó klánról egy pöppet megvan a véleményem. De inkább az új lehetőség, mint a régi unalmas ugyanazon hibákkal. A váci lanra majd ráfogjuk, hogy elsőre vannak csúszások, márha lesznek. Lanoldal, helyesen meg csak megtanulnak egyszer írni.

Remélem pezusék is velünk tartnak, szükség lesz a szakmai tudásukra!

A narancsillatos estében a legnagyobb problémát, az említett gyümölcsből készített tejszínes sütemény fogyaszthatatlansága okozza. Vagy a recepttel volt baj, vagy velem, de mivel pontosan tartottam magam a leíráshoz ezért azt kell gondolnom, hogy számomra a sütés nélküli édességek készítése jelent kihívást. Pedig azt hittem majd pezus szülinapján ezzel viríthatok! Most valami újabbat kell kitalálnom. Ez azért lett volna jeles, mert bár gyümölcsös, nem tartalmaz gyümölcshúst, amit ugye barátaim legjobbikai közül a hímnemű nem fogyaszt szívesen.

Most jelzek a kedves csapattársaim felé, hogy van megfelelő szakácskönyvem, köszönöm nem kérek újabbat, és tudok kuglófot sütni.
A szokásos pizza és muffin természetesen a tökéleteshez közelített, ezt mutatta a fogyási ráta is. Átlagosan kettő darabot fogyasztott kis családom minden tagja a közel harminc cm átmérőjű olasz eredetű eledelből.

Mielőtt azonban problémáim adódtak volna a "nem" sütéssel, megnéztük Balázzsal az "Amikor megállt a föld" c. filmet. Egyetlen jó véleményt sem hallottam róla, pedig attól a pillanattól kezdve, hogy tudtam létezik az új verzió ebből a filmből, meg akartam nézni, nem csak a történet miatt, hanem, hogy vajon tudnak e éppen olyan remek remake-et (ez de vicces) készíteni belőle, mint a Világok harcából. És tudtak. A fanyalgókat is meg tudom érteni, nincs benne tömény vérengzés, nem repülnek a karok és szinte a szádba rágják az erkölcsi mondanivalót: Hé Ember! Ha nem változol, odalesz a bolygód!
Ettől függetlenül, vagy éppen ezért, nekem nagyon tetszik a film, az egyszerű mégis látványos megoldások, és a történet mondanivalója miatt. Kathy Bates-től még mindig a hideg ráz, de azt hiszem ez az érzés már sosem fog változni, erre biztosíték a Dolores, és a Tortúra c. filmek.
Szegény Jennifer Connelly pedig még mindig nem kiemelkedően jó színész, de nem is rossz, mindig hozza ugyanazt az átlagos cicaszemű, szeplős, cuki figurát, most éppen egy okos tudósnő bőrébe bújva. (az egyetlen 10/10-es alakítást talán a Requiem egy álomért c. filmben nyújtja, de ezt a szintet sem azelőtt nem hozta, sem azóta nem ismételte meg, annak ellenére hogy korai filmjeitől kezdve (Labirintus David Bowie-val) jobbnál jobb filmekben kap szerepeket. (Mulholland, Dark City, Egy csodálatos elme, stb)
A tegnap esti Jodie Foster-rel fémjelzett Kapcsolat után, érdekesen hatott az ufóizmus egy másfajta megközelítése. Mindkét filmért hálás vagyok a készítőknek. Nálam megérdemlik a 8/10-et.

De mielőtt befejezném, újabb mentsük meg a világunkat filmet ajánlanék. Talán már megnéztétek az előzeteset egy régebbi bejegyzésemnél a címe City of Ember, magyarul a vicces Szikraváros címet kapta.
Igazi családi léleknevelő film. Akár Disney-ék is készíthették volna, annyira kiszámítható a történet, győz a jó, a rossz pedig megbűnhődik azért amit elkövetett embertársai felé.
Mégis, talán a korral jár, újra tudom értékelni az igazi mesevilágokat, az igazi hősöket. És ehhez még szerencsés módon kapcsolódik néhány nagy öreg neve is, mint pl. Martin Landau, Tim Robbins, és Bill Murray (akit mi csak szellemírtó bácsinak hívunk egy hete!)
A logikai bukfencek ellenére jó szívvel merem ajánlani egy kellemes családi kikapcsolódáshoz 7/10-es pontszámmal díjazva. (Már csak a Poppy nevű mindenevő pár éves hölgyikét alakító édes ikerpárért is érdemes megnézni, nevük: Amy Quinn, és Catherine Quinn)

Majd elfelejtettem, hogy ezen a héten a Seven Pounds c. IZÉ-t is megnéztem! Ez a film jó példa arra, hogyan is tegyünk tönkre egy remek ötletet, és húzzuk órákig a történetet, úgy hogy még a látszatát sem akarjuk kelteni, hogy ez véletlen. Direkt!!! Persze lesz jó sok sznob idióta, akik majd arra hivatkoznak, hogy biztosan nem értem a lényegi mondanivalót.
A film legmegrázóbb pillanata Woody Heraldson barna szemmel, de úgy besötétítve, hogy egy hülye is lássa eredetileg ez nem az övé! Nem mesélem el a történetet, hátha ráveszitek magatokat a megnézésére, de nálam éppen hogy megközelíti a 4/10-es osztályzatot.

Ma Mongol, ami már hónapok óta figyel a gépemen....talán ma sikerül megnézni.



Utólag belegondolva, lehet hogy a sűrített tej kifejezés alatt a főzőtejszínt értették?? Komolyan nem tudom hol lehetett a hiba.

Az mondják a szeretetet a kedvességet és az egyéb nem anyagi dolgokat nehéz mértékegységekkel meghatározni.
A tegnap este bizonyította nekem, hogy ez hatalmas tévedés, a kedvességet például méterben mérik, méghozzá speciális csokoládéméterben. Alap mértékegysége az egy csokoládéméter váltószáma pedig az egy tábla.
Ez nem pont olyan, de éppen akkora!

Reggel tehetetlen zombiként zötyögtem végig a villamosaim sárgaságán. Mindig tudom, mit fogok írni, ha gép elé kerülök, aztán persze a fele odalesz, de így félbevágva már használhatatlan minden gondolat. Volt valami a varjakkal, akik a kopasz fákon mint valami groteszk díszek ülnek megfagyva, majd minden átmenet nélkül életre mozdulnak. Talán a mardosó félelmeimről is írtam volna valami frappáns rinya blogot, és biztosan emlékszem, hogy Balázs iránt érzett érzelmeim is helyet kaptak volna, kicsiny szösszenetemben. Szokás szerint, elszállt minden az agyamból, és most itt ülök, és azon gondolkozom, vajon van e értelme leírnom, mennyire jó érzés felfedezni újra Arany János balladáit, verseit, hogy képes még most is ennyi idősen, ismerve kicsivel több dolgot az életből mint pár évvel ezelőtt, feltölteni, izgalomba hozni, elkábítani, megijeszteni, figyelmeztetni. Nem divat a jó öreg Arany. Fodor Ákos, Parti Nagy Lajos, Bella István a divat. Szeretem Én is mindőjüket, de Arany azért Arany marad. Sinkovits Imre dörgedelmes hangjától tanultam meg mind, és ha olvasom, hallom ahogyan suttogja, kéri, üvölti: "Oh írgalom atyja ne hagyj el!"

És egyébként is hogy lehet ilyen gyönyörűt írni: "Liliomról pergő harmat,Hulló vizgyöngy hattyu tollán"

és a nagy kedvenc:

Az Örök Zsidó

Pihenni már. - Nem, nem lehet:

Vész és vihar hajt engemet,

Alattam a föld nem szilárd,

Fejem fölött kétélü bárd...

Tovább! tovább!

Az út, hová talpam nyomul,

Sűlyed, ropog, átvékonyul;

Ónsúllyal a kolosszi lég

Elzúzna, ha megállanék...

Tovább! tovább!

Rettent a perc, a létező,

S teher minden következő;

Új léptem új kigyón tapod:

Gyülölöm a mát s holnapot...

Tovább! tovább!

Éhes vagyok: ennem iszony;

Láng az ital, midőn iszom;

Álmam szilaj fölrettenés,

Kárpit megől szivembe kés...

Tovább! tovább!

S melyet hazud a sivatag,

Mint délibáb: tó és patak;

Gyümölcs unszol, friss balzsamu:

Kivűl arany, belűl hamu...

Tovább! tovább!

Rohannom kell - s a földi boly

Mellettem gyorsan visszafoly:

Ködfátyol-kép az emberek:

Én egy arcot sem ismerek...

Tovább! tovább!

Oh, mily tömeg? s én egyedűl,

Útam habár közé vegyül:

Érzem, mint csónak a habot,

Hogy átmenet mind rám csapott.

Tovább! tovább!

Az üstökös meg' visszatér,

Kiröppent nyíl oda is ér,

Az eldobott kő megpihen:

Én céltalan, én szüntelen

Tovább! tovább!

Pusztán folyam mért nem vagyok,

Hogy inna fel aszú homok!

Mért nem futó, veszett vihar,

Mely ormokon egyszer kihal...

Tovább! tovább!

Irígylem az ágról szakadt

Levélkét: hisz majd fennakad;

Irígylem az ördögszekért:

Árokba hull: céljához ért...

Tovább! tovább!

Szegény zsidó... Szegény szivem:

Elébb-utóbb majd megpihen.

Az irgalom nagy és örök,

Megszán s átkom nem mennydörög:

Tovább! tovább!

Ma tartják az Angyal nevűek a névnapjukat. Ezt a csodálatos képet Anee készítette. Beleszerettem, elloptam.

jó szám ez az 560.

Az idei elsőt jó későn írom, ahhoz képest, hogy reggel keltem, alig 4 óra alvás után. És ha már Böröcz Kata Heinkenes képviselő szexisen rekedt orgánumával felkeltett és munkára bírt, ugyanazon lendülettel leszedtem a karácsonyfát, kitakarítottam a konyhát, varrtam egy rongybabát Lalusnak, és egy kutyiruhát Násenyka új leányának Lucynek. Szépen havazott és kezdek megnyugodni.

A tegnap este fergeteges volt, hála ezért Bugnak, Stawinak, Padrenak, Benynek, Ricsinek és Balázsomnak. Igen jól olvassa mindenki az OBi felénél kicsit több tagja ünnepelte együtt az óév búcsúzását. Természtesen a végigröhögött éjszakába itt ott belenyilalt vélt és valós sérelmek fájdalma a szereplőkbe, de azt is csodás mód kezelte mindenki.
Az est mondása egy épp aktuális vigyorhullám közepette hangzott el Titkom szájából:
"Na ezért oszlott fel az OBi, ilyen öszejöveteleket tartott, és ez erkölcsileg megroppantotta a csapatot!" : D :D

A könyv amit pedig meg kell írom a "Bug tudja és Bug el is mondja" címet fogja viselni. Az első pár fejezet címe:
Amit tudni kell a kosárlabdáról
Amit tudni kell a banki helyzetről
Amit tudni kell a vallások eredetéről

Idén sem fogadtam meg semmmit, idén sem fogok lefogyni vagy leszokni a dohányzásról(mert ugye nem is dohányzom) Nem fogok többet kirándulni és nem leszek türelmesebb sem.

Képek majd a filckr-en.
Első napnak nem is volt olyan rossz.


Majd elfelejtettem egy cuki sztorit Viktorról Melcsim pasijáról. Azt mondja nekem, miközben az ATI logós törölközőket hajtogattam, hogy hetekig azt hitte édesapámnak névre szóló törölközői és bögréi vannak. Elöször nem értettem aztán leesett, hogy apámat, a lányom barátai Ati bá-nak hívják. :D :D