120.
Bejegyezte: Bejja , 2007. július 7., szombat 9:02
Kiko Loureeiro- tól hallgatok egy számot aminek hétfő reggel a címe. Majdnem eltaláltam. Titkom a puha lilába csavarva alszik, az előbb idefordult de még ott van a szemében az álma, álmodjon csak, én nem zavarom. Most az eyes on me pianózik a fülemben. Égszínkék katalizátorként felerősíti bennem az érzelmeket, és a hatmiliárdos is végre megtisztel fényével, nem bújik felhők mögé szürkeségbe. Amikor a winamp átugrik a too lost in you-ra alig bírom visszatartani magam hogy ne szaladjak visszabújni Titkom mellé a jó meleg ölelésbe. De csak felébreszteném, és én úgysem tudok ilyenkor már aludni.
Tegnap este így is elvesztünk majdnem egy kicsit. A pihentető forró buborékos habos gyertyafényes fürdő szerencsére mindent megoldott, és mire Mulder és Scally kinyomozzták hogy öl a villámfiú, addigra békésen hallgattam Balázsom szívdobogását. Belealudtam magam a bőrébe.
Posted in
magamfélék,
titkom
