66.
Bejegyezte: Bejja , 2007. június 5., kedd 10:16
A horrorfilmek végeláthatatlan sorában, csak a beteg emberi elmék ötletei az igazán félelmetesek. És az, ha valamit nyolcmilliószor ugyanúgy használnak fel. Nem, nem akarom már most a porba alázni a Dead Silence című majdnem remekművet. Hosszú idő óta (kb 2 hete..nyehhehe) sikerült egy olyan horrort találni aminek nem csak az előzetese volt ígéretes hanem a kezdő képek és a felirat is. Tudom, tudom, ostoba dolog feliratról megítélni egy filmet, de ha őszintén a szívünkbe nézünk, egy filmet azonnal bekategorizálunk már akkor mikor kezdődik. És ez jól kezdődik. Régiesített képek, poros irományok, egy tervező, rajzoló kéz, elcsúszkáló színek. Olyan Hetedik, és Sakál feeling, amiért én nagyon odavagyok. Igaz a 23 is így kezdődött, de ott sem az ötlettel volt a baj. Már megint elkalandoztam. Szóval az ígéretes kezdés után, egy picinykét lelassul a dolog. Ifjú pár meglepi dobozt kap babával, ami a nőbbik részét kiírtja rögtön az első 10 percben. Férjura ideges, próbálja a rendőrségen a Willis stilusú nyomozónak elmagyarázni, hogy mi történt, persze nem hiszi. Már itt tudjuk a nyomozó halott lesz, előbb vagy utóbb. Esetünkben utóbb:)
Kissé szájbarágósan haladunk a cél felé, ami egy kihalt város, elhagyott apukával, 24 éves ápolójával, egy öreg orvossal, szenilis de kifejezetten kedves nejével, a halál, és a gonosz baba megjelenése előtt időzítve beálló csönddel. (csak hogy ne utaljunk olyan durván a címre ugye) Hősünk más filmekkel ellentétben nem apró adagokban kapja az infót. Rögtön az arcunkba lökik az igazságot, egy bábkészítő szipirtyóról, aki eltüntetett egy kisfiút és ezért jól meglincselték, azóta fogy a népesség és a népességgel együtt a szájuk nyelvük és egyebük. (you scream, you die)
Csak azért, nem szpojlerkodok, mert remélem megnézik egy páran, ugyanis a vége valóban remekbe szabott lett, érdemes végigküzdeni magunkat az amúgy itt ott lassúcska folyamaton, és a megszokott ijesztegetős részeken. A kicsit rothadó néni látványa már nem ráz meg, talán ha 20 évvel ezelőtt látom, akkor álmatlan éjszakáim lettek volna, de így az évek során japán és egyéb horrorokkal kihúzott ingerküszöbömet, éppen csak megsuhintották a félelmetesnek szánt részek.
Ami a film ereje mégis, az a látvány. A Saw rendezőjétől megszokhattuk az egyszerű mégis magával ragadó díszleteket. Most egy másik oldaláról mutatta meg magát. Egy tó közepén elhelyezkedő, romos, csodaszép, mesekönyvbe illő díszes, "cirkusz" beillene egy tomb raider fejezetbe.(Vagy kedvenc könyveim egyikének a félelem cirkuszának illusztációi közé) A babák is nagyszerűen kidolgozottak. Ha temető, ha kastély ha motel, mind mind sugároz magából valami mélyen nyomasztó és izgalmas aurát. Ezt az alapjában véve egyszerű mégis zseniális történetet csak színesebbé teszi, a fényképezés, amitől szerény személyem igencsak elragatatott álapotba került. (na jó némely részeknél kifejezetten chuky érzések kerítettek hatalmukba)
Egy szó mint száz, hogy a kedvesemet idézzem "érik egy 6/10 -es" csak előbb megnézem felirattal:)
Posted in
movies
