91.
Bejegyezte: Bejja , 2007. június 21., csütörtök 11:29
A húspiac áradó forró testszagát és ígéretét a rosszkedvre, nagyon gyorsan elsöpörte a tegnapi tengerkék vurt. A napnyi narancsgömb gerjesztette hullámok a medence vizében kimostak belőlem minden nyomorúságot, és pihentető fáradsággal ajándékoztak meg. Na meg némi fejfájással, de ezt gyorsan töröltem egy csodarózsaszín éjszakával. Azok a varázsszemek közben végig engem néztek. Végig! Még mindig szerelmes vagyok. A két élvezetes vurt közé beékelődött sárgás valamivel nem foglalkozom, mert csak egy kósza foszlánya volt a tudatalattinknak feszülő kételyeknek. Nem is hagytam hogy sokáig kisértsen nyomasztó rosszkedvvurtjával. Nincs rá szükségem. És ha egyszer sikerülne, hogy Tibor és családja ember módjára viselkedjen, talán a föld is kellemesebb hellyé válna, legalábbis nekem és Lalusnak tuti.
Posted in
magamfélék
