76.
Bejegyezte: Bejja , 2007. június 9., szombat 21:53
Mozivurt. Most éppen kék altatódal.
Jó jó, már biztosan mindenki unja, de én élvezem ezt, nem más mint színesztézia.
A film címe Miss Potter. Izával (Pigi csaja, kifejezetten sweet sixteen)mentem, mert erre pasit elrángatni, felér egy kasztrálással a másik nem irányába. Igazi csajos film. Semmi sztori semmi izgalom, már az elején tudjuk ki lesz a végén a befutó pasi főhősnőnknél. De nem is vágnék a mondanivalóm elé.
Kezdeném Renée-vel, aki szívemnek kedves kis nőci, már a Jerry Maguire óta, és nem múlt ez el a Chicago, a hideghegy, és Bridget újabb kalandjaival sem.(az hogy miért van a nevében az az é betű, örök kérdése marad ez életemnek)
A rendező és a stáb nem hagyott semmit a véletlenre. Jól bevált páros az Ewan McGregor Renée Zellweger kettős, hiszen a
Pokolba a szerelemmel című kis szösszenetben már elérték hogy a nézők drukkoljanak szerelmüknek. Melléjük remekül társul a mindig csúnyácska Emily Watson, és a tapasztalt Bill Paterson. Majd elfelejtettem Péter nyúl és barátai társaságát, akik néha megelevenedve újabb "de édi" kiáltásokat facsarnak ki a nézőkből. Pontosítsunk a női és gyermek nézőkből. (nagy kegyetlenségre vall, mégegyszer megjegyzem, ha valaki erre férfit elrángat) A történet elején,már érezzük hogy akár Jane Austin is írhatta volna a forgatókönyvet. A kicsit csúnyácska úrilány beleszeret a szülei által rangon alulinak tartott könyvkiadóba. Mikor szerelmük éppen kibontakozni látszik elhangzik egy történet, egy gyerekkori barátról, aki biztatta a még gyermek írónőt az alkotásra. Innen szerintem minden jólnevelt mozilátogató érzi hogy Ewan napjai meg vannak számlálva(ill percei) hiszen ha a szinpadon fegyver van, az kérem el fog sülni.
A leány szülei ellenzik Renée házasságát, és próbának vetik alá.
És ekkor a rendező egy apró mozdulattal kivégzi Ewant! Itt már biztosra vehetjük, hogy az időközben újra feltűnt gyerekkori barát lesz a befutó. Amikor pedig el kezd beszélni Renée rajzaihoz, ez a gyanú bizonyosságá válik. Rájövünk, hogy rendkivül okos a forgatókönyv író. Hiszen csak finoman utal a feliratban arra, hogy bár nagy szenvedéseket láttunk a filmben Renéétől, szerelme elvesztése miatt(néha a ripacskodásig fajulva) attól még ember és bizony képes tovább lépni, és férjhez menni a gyerekkori baráthoz. Ez normális, de jobban esett volna egy Jane Austinos befejezés. Pl. mindketten meghalnak, a gyerekkori barátról kiderül hogy igazából Ő Ewan, vagy hogy Ewan él, csak a családja tette ki őket ennek a próbának, esetleg Ewan nem egyedülálló és meg kellett várni megtébolyodott feleségének a halálát. De ha nem hát nem, ennyi volt a sztoriban és kész, még így is szépen teljesítettek.Tudjuk hogy Beatrix Potter valóságos személy volt, ezért aztán nem lehet belőle igazi nyálas romantikus történetet költeni, de talán most előny is. Egy gyönyörűen megkomponált altatódal, csodás tájakkal, kedves párbeszédekkel, csakis kizárólag nőknek dedikálva. Jah és Ewannnak még mindig nem áll jól a bajusz, és a Moulin Rouge óta nem szeretem ha énekel, ezért aztán max 5/10-re ítélem ezt a kis esti mesét.
Posted in
Akaromakarom!