73.
Bejegyezte: Bejja , 2007. június 8., péntek 19:11
Sötétedik a vurt amiben vagyok, egyre nehezebben veszem a levegőt, hála a klímának, remélem a klímának. Most kellene ebből katapultálni, de sajnos nem lehet. Az életem egy olyan vurt ami fogva tart, csak kapukat nyithatok a nem létező ezüst tollaimmal, újabb vurtokra. Nyugi nem őrültem meg, csak remekül tudom az életemet vurtokban elhelyezni. És azt is csak remélni merem hogy van valahova katapultálni. Reinkarnáció ér?
Ha most hirtelen újjá születnék akkor 20 évvel lennék lemaradva Tristanomtól. Nyeh az sem jó megoldás. Valószínüleg együtt Vurtoltunk csak belibegtem egy nem odaillő kapun és elszakadtunk egymástól, és most talált rám. JátszMacska és Firka is lassaban öregszik a Vurtban. Ez ilyen.
Vagy Suze vagyok egy másik vurtból, egy izé, egy cseretárgy.
Na ez sem túl bíztató. Mondom tényleg nem őrültem meg!!!!
Egyszerűen jó ez a Vurt szemlélet.
És még mindig nem jött meg a legszebbszínű álmom. Hiányzik.
Posted in
magamfélék,
titkom
