465.
Bejegyezte: Bejja , 2008. augusztus 2., szombat 16:25
A barabás utcában található az egy négyzetcentiméterre eső csigák legnagyobb népsűrűsége. Ez már biztos.
Szeretem ezt a féle nyári reggelt, hideg és üres, mégsem fázol, és nem vagy magányos. Belegondolsz ugyan a metrón, hogy vajon a tegnap délutáni zavaros pesszimvurt a valóság, vagy ez a babakék csoda, Trisztánvurtos gondolatokkal fűszerezve amitől felkelsz és élsz.
Azt a tegnap délutáni énemet nem szeretem. Néha előbukkan és félelemmel vegyes haraggal néz a világra, mintha az szándékosan játszaná el vele a remény és csüggedés örök és unalomig ismételt játékát. Hazarohantam, és megöleltem az egyetlen menedéket. A frissen borotvált puha bőr illatát pedig felhasználtam ennek a beteg vurtnak az elhagyására.
Ajtó nyílt játékföldre, és a féligazságok világába. Vajon melyikünk játszmacs. Az aki tudja magáról, aki hiszi magáról, aki reméli, vagy akinek ez a bölcsesség meg sem fordul az agyában mégis jót és jól mond.
A ma reggel mosolygósra sikeredett, a maga nemes egyszerűségével. Szép, csendes utcák. A forróság előjele, kellemes szélbe rejtőzött, nem fullasztott halálra. És most itt üldögélek Bell és Farkas néha visszatetsző talámányával megosztva a napomat. Aminek szerencsére nemsokára vége. De majd újra kezdődik, (folytatódik) innen jó pár kilóméterre óriási geszetnyefák árnyékában, egy kis vörös róka, egy félszőke vadmacska és egy csodálatos angyal társaságában.
"Az életet élni kell, nem álmodozni. Mindenesetre
ha gyengéd kézre áhítoztok, ott az Altatódal. Igazi bölcsődal. Macskesz mondja: mehet az Altatódal, de csak módjával, mert csúnya vége lesz. Státusz: kellemes égkék, legális, de figyelmeztetésekkel"Az én életem ezüst moderátortoll beszórva kék alatatódallal, fekete gyengédséggel, rózsaszín pornovurttal, és egy csöppnyi sárga tollal. Nagyon csöppel.
Posted in
magamfélék,
noon,
titkom
