502.
Bejegyezte: Bejja , 2008. augusztus 30., szombat 8:20
E-sport, tortaszeletek és egyéb nyalánkságok csak szubjektíven, ahogy az kell.
Nem tisztem az objektivítás, ezt sokszor sok fórumon elmondtam, ahogy távol áll tőlem a profizmus, és szerencsére az a fajta egy kedves "kollegám" által emlegetett "félprofizmus" is ami rosszabb mint egy amatőr próbálkozás. Nem, nem értek az e-sporthoz, és a játékok magyarországi forgalmazásába, és az e körül kialakult káoszba talán kicsit nagyobb betekintést nyertem, mint az egyéb playful-ok, de ez úton megszerzett információk is csak morzsák lehetnek ebben a nagy csülkökkel, és zsíros cupákokkal teli kondérban. A kondér körül pedig álldogálnak emberek, szervezetek, cégek, akik kisebb nagyobb kanállal falatokat merítenek, természetesen a saját szájízüknek és éhségüknek megfelelően. Mindezt szabad versenynek hívják, és azt hiszem az egyik legremekebb dolog amit a természetes kiválasztódás után feltaláltak.
Tisztában vagyok vele, hogy amit leírok, kb. 40 ember olvassa el és értékeli, valamint hogy a világmegváltás most is elmarad, hiszen ez itt csak egy vélemény, nem pedig a megoldás, de annyiszor kérdeztek már meg erről az egész játékosdiról, hogy most úgy érzem kiirogatom magamból mindazt amit gondolok. Nincs mit veszítenem.
Az első lépést talán mindenki más azzal kezdené, hogy "mikor még c64-en wizardoztam" vagy ott hogy "amikor suli után tvjátékoztunk" és elmesélné mekkora nagy kötődése van a játékvilághoz, és mennyire ismeri minden apró cseprő bugyrát, tervezők, és szakemberek, és játékok nevének felemlegetésével igazolja hozzáértését. Hát ez most nem így lesz. Mélyen elítélem, mikor valaki kifejezetten arra épít hogy "látod én mennyi mennyi mindent tudok erről az egészről , hát hiteles is vagyok, amit mondok szentírás". Nos a legnagyobb probléma ezekkel a szentírás gyártókkal van. És bizony ebben az iparágban csak úgy nyüzsögnek, talán a filmes és tv-s paletta lehet tele ilyen emberekkel.
Nem tudok eltekinteni attól, hogy a játékszoftvereket és az őket körülvevő egyéb iparágat, és az e-sportot egy kalap alá vegyem. Ezzel sok sok "hozzáértő" haragját fogom magamra vonni, de ha egy kicsit is belemélyedünk rájövünk, hogy a kettő elválaszthatatlan egymástól, és ha megpróbáljuk külön utakon járatni őket, az nagyon hamar valamelyik kínos bukásához fog vezetni. És félek ez nem a játékszovtver lesz. Leszögezném, kizárólag magyarországi helyzetet látom így.
Nem halad ez az e-sport dolog nálunk, álhírek, áltörténések százai mozgatnak meg kb. 5-6000 embert, és ez a minimális mennyiségű felhasználó ül a kis bilijében és rázza azt, ha valaki esetleg rámutat arra hogy ez nem cunami csak vihar a biliben, annak jobb lesz ip címet és lakást cserélni, mert a fenyegetések és megalázások végeláthatatlan lavináját zúdítja magára.
Mint ahogyan az is, aki esetleg másban látja a megoldást, mint abban, hogy bármely kis csoportosulás, legyen az egy portálcsoport, vagy a játékos iparban működő néhány ember társulása, egy és megoszthatatlan irányt mutat, és észre sem veszik a körülöttük kialakuló, az e-sport felemelkedését segítő mozdulatokat, vagy ha észre is veszik, azt holmi felesleges és elvetendő dolognak tartják.
Kedves BugBear az aki erre kinyitotta a szemem, a maga kis tortás hasonlatával. Amikor úgy döntöttünk, egy tavaszi vacsinál, hogy mi lenne ha nem hagynánk szétesni a csapatot, és bizony egyesületté kovácsolódunk, akkor Bugi rávilágított arra, hogy minek okoskodunk, az egy hatalmas torta aprócska kis szelete, miért nem nagyban gondolkodunk és várjuk meg az Ő és egyéb általam ismeretlen személyek alkotta szövetséget, mely az egész tortából jóval nagyobb részt tesz magáévá, ezzel segítve ezt a bizonyos e-sport közösséget.
Én akkor úgy gondoltam, hogy nem érdemes megvárni ezt a hatalmas szövetséget, hiszen a mi kis egyesületünk utána nyugodt szívvel csatlakozhat úgyis ezen nagyszabású terv megvalósításához. Ezt most is így látom. De valami megzavarja ezt a rendkivűl logikus gondolatmenetet, mégpedig az az aprócska tény, hogy ez a pici kis szubkultúra kitermeli az arcait, akikre szükség van! Értsük már meg, annak a kis júzernek a gondolatait kell átgyúrni, hogy értelmesen ésszel kezdjen el játszani, viselkedni, megmutatni mit tud, el kell indítani a profizmus útján ha tehetséges, lehetőséget kell neki adni hogy véleményt nyilvánítson, és hagyni kell élni és dönteni, vagy legalább az esélyt meghagyni neki a döntésre.
A felülről jövő kezdeményezés mindig kudarcot vall, és előbb utóbb kitalálóival együtt saját romjai alatt végzi. Az építkezést az agyakban kell megkezdeni, és tisztelni kell az olyan embereket akik már letettek bármit is az asztalra, legyen az a saját örömükre összehozott lan, vagy egy csapat akik nevét ismerte egy ország, vagy egy arc, akiről minden gyerek tudja hogy Ő az a fickó aki a tv-ben okosakat mond, mert tőlük lesz ízletes a kész torta.
De ezeknek az embereknek is ki kellene nyitni a szemüket, hogy ők nem az istenek, nem mindenhatói ennek a piciny kis társadalomnak, csak szerencsés/vagy szerencsétlen kiválasztottai, akiknek tudniuk kell figyelni arra mit hogyan tesznek, hogyan viselkednek. Ha erre nem tudnak vigyázni úgy legendáriumukban nyoma lesz, és nem hiszem hogy lenne ember akit ne zavarna hogy egy közösség hogyan ítéli meg , ha már annak "vezető" tagja.
És még egyet tudjon, ha hibázik annyit mondani bocs srácok, nem voltam tisztában a valós helyzettel, vagy nem tudtam pontosan mi történt...stb stb...egy ilyen embernek ismerni kell, a kirakati arcokat lsd. a fenn említett Bugbear, JaB brada, Akira, vagy Brazil barátunk, vagy Mozgó, Dud és Al bandy és Hentes, Adrika és Pezus, vagy Kacsa és Gody, és bizony a hátérben működő szürke eminenciásokat is, akik ha jeleznek felé valamit, tudatlansága miatt ne fontoskodásnak jegyezze azt.
Úgy érzem magam, most az e-sporttal mint ha egy politikai játszmába kerültem volna, és állok középen a magam liberális gondolataival, egyik oldalon ott a közösség, másik oldalon ezen közösség szellemi vezetőinek harca. Borzasztó. És ami e legszörnyűbb ebben, hogy állítólag mindenki jót akar a közösségnek és magát háttérbe szorítja!!! Háhógyneeeee én meg hülye vagyok.
Az én hasonlatom nem torta, hanem egy nagy nagy szemétdomb, ahol kiskakasok marakodnak egy krajcárkáért, és ezért az egész szemétdombot szétrugdalják, de nem találnak majd semmit. És ezen nem segít, hogy akik tehetnének valamit azok egyszemélyes hadseregként vágják az arcodba, "neked ehhez semmi közöd, majd megtudod ha kell, és elég ha az tudja mi történik aki csinálja".
Hát b*+ de nagyon!! Hogy akarsz sereg nélkül csatát nyerni??????
(erre is tudom a választ: "azt majd tudom én, nektek ahhoz semmi közötök") Legalább tisztelhetnéd a tenni akarást. Lépjünk már szintet könyörgöm, mert ez a posvány lassan a saját izzadságunktól ilyen büdös.
Azért járom tovább a magam kis útját, akikkel tudok azokkal építek, személyekkel és csapatokkal tapossuk azt az utat ami nyitott bárkinek és talán segít ezen a buta helyzeten. Hatalmas hála akik kinyitották a szemem a jóra. Köszönöm nekik hogy ennyit áldoznak a magyarországi e-sportra. Azoknak is akik talán tudattalanul teszik ezt.
Rájöttem mi vagyunk az e-sport Minarik Edéi* "kell egy csapat!" ugye?
majd még folytatom...
*a Régi idők fociját abban az évben forgatták mikor születtem, a története oly egyszerű,mégis elmond az életről mindent."Hőse Minarik Ede mosodás, aki a Csabagyöngye SC menedzselésének mindent, de mindent alárendel. Az a vágya, hogy a csapat feljusson az első ligába s ennek a célnak az érdekében bármilyen áldozatra hajlandó. Egzisztenciája is megrendül ettől az eksztatikus lelkesedéstől, ő azonban rendíthetetlenül küzd a mostoha körülményekkel, az adosságokkal, a lelkiismeretlen ügynökökkel, a gyönyörű vágyakat letaglózó pénztelenséggel. "
Posted in
! Köszi Bejja