474.

Bejegyezte: Bejja , 2008. augusztus 12., kedd 19:10

Most három napig,nem megyek az iroda felé, és ez erősen megnyugtat, végre azzal tudok foglalkozni amivel kell. Pl. hogy kiüssem a fizetésemet az (ex) munkahelyemből, mert csodálatos módon újabb hónap telt el anélkül hogy fizetést láttam volna. Ígérettel tele a padlás. Szégyellhetné magát az összes Sz. Norbert és K.Sándor, hogy beosztottakat hagynak fizetés nélkül, rúgnak ki úgy hogy helyükre másokat vesznek fel. Nem bántam meg hogy mindkettőjüket én hagytam ott. K. még nem is nagy csalódás, mert tudtam hogy egy gerincetelen féreg, és ha nem azt nézném, hogy olyan emberek hada dolgozik neki akiket szeretek, már nem lenne cége és Ő maga üldögélhetne egy börtöncellában, a nagy mértékű adócsalás lopás és egyebek miatt. A nagyobbik tévedésem Sz. Norbert úr volt, akiről azt hittem, hogy bár néha makacs és fura életlátása van azért talpig úriember. Nos Ő tartozik a fizetésemmel. Olyan tehetetlennek érzem magam. Volt kollégáim 2 havi fizetésükre várnak, reménykedve a csodában. És én csak dühös vagyok. Egyszerűen csalódott. Lépjünk is tovább az anyagiak mocskos teréről.

Írtam Sekynek, aka Jan Sekera, aki a főnököm volt a PGCC-ben. Válaszolt is hamarjában, hogy szeptemberben itt tölt két napot a kedvesével, és remélhetőleg találkozhatunk is. Igen jól hangzik. Lehet addigra Honzát is megzaklatom, hátha eljön. Jó lenne újra együtt "iszogatni". Persze az is jó lenne, ha újra érezhetném ahogyan nyolcvan számítógép illata száll fel a bekapcsolás után, és egymás után villan fel 80 monitor kék hátérrel sárga betükkel. Szeretném az üvegajtók hangját hallani, ahogy egymásra csúsznak a fém sínben, és nyitott ablaknál a Mammut tetején red bull-t iszogatni. Néha még álmodom vele...azt hiszem egyenlőre ez számít életem nagy kalandjának...szánalmas mi???? De annyi mindent, és mindenkit kaptam. Igaz nem is kellene nyávognom, csak hálásnak lennem. Az is vagyok. Legfőképpen annak a pár őrültnek, akit JaB aka President-nek, Akeem-nak, Bugnak, Timos mókusnak, Samu Fredonak, Aneenek Pezának, Honzának, Jannak, Ivetának hívnak.
Csak az a reggeli illat ne hiányozna....(csak az a szép ződ gyep)
Úgyis megcsinálom, megcsináljuk. Társam lesz ebben Balázs és még néhány titkos barát. Ha nem sikerül akkor ágyő Magyarország.
Igen ez is újdonság. Én a vén lokálpatrióta, röghözkötött vénség, elmennék. Balázzsal a világ végére. A lányokkal kicsit közelebb...úgy Dánia és Svédország magasságába. Na de meglátjuk mit hoz az ősz. Remélem Indián nyarat és azt a bizonyos illatot!!!!!


3 Response to "474."

Cinkapanka . . . Says:

Ősszel meglátogatlak majd Dániában, te pedig jössz hozzám Izrael-be nyaralni! :)

JaB-En Says:

Menni készülök, mégis úgy látom, hogy az embernek mindig ott és akkor kell megvívni a harcát, ahol éppen van. Ha nem így viselkedik, akkor menekülhet a múltba temetkezve.

Ezt nem tudom miért írom, lehet hogy totál hiteltelen, mégis ide illőnek éreztem.

Bejja Says:

Én csak egyszerűen nem értem, amit írsz. Lehetőségeket keresni, akár egy másik országban , nem menekülés, mint ahogy a jó emlékekbe megfürödni sem menekülés. Nekem erőt ad. És ha itt nem megy, majd megy máshol, másokkal.:) Nem a azért kell elmennem mert a saját hozzáállásommal nem vagyok megelégedve, hanem azért mert nem látok semmiféle esélyt szinte már a "túlélésre" sem. És ez egy fél év párlata.