34.
Bejegyezte: Bejja , 2007. május 19., szombat 9:36
Az a jó abban, ha filmhez értő ismerőseink túlnyomó többségben vannak a köreinkben, hogy megerősítenek abban, nem gondolkozom oly pontatlanul filmekről. Ime kedvenc Stöki Úr cikke az indexről aka 23. Bár Ő 3/10-et adott és nem szereti a rendezőt :D
Ha úgysem érsz rá: Dreiundzwanzig luftballons - 3/10
Stöckert Gábor
Hogy Jim Carrey miért vállalja el bagóért egy thriller főszerepét, világos: meg akarja mutatni, hogy ő drámában is helytáll, és az idióta vigyorért felelős arcizmoknak is pihenniük kell valamikor. Az efféle próbálkozások (Ember a Holdon, Egy makulátlan elme örök ragyogása) eddig jól sültek el, de Ace Ventura minden alkalommal nagyszerű rendezőt és forgatókönyvírót fogott ki. Most megkapta Joel Schumachert, aki az utóbbi tíz évben nem készített igazán jó filmet, viszont ő Az Ember, Aki A Két Legszarabb Batman-Mozival Büntetett. A szkriptet pedig egy zöldfülű jegyzi, bizonyos Fernley Phillips, akiről a nevén kívül nem is árul el többet az IMDb. És ezzel el is érkeztünk A 23-as szám című film két leggyengébb pontjához.
A sztori a címszereplő szám rejtélyére utal: okos numerológusok és ezoterikus szerzők kitalálták, hogy a 23-as számnak van valamiféle misztikus jelentősége, mert lám, emberi kromoszómapárból is ennyi van, Nagy Sándor is 23 évesen vágta át a gordiuszi csomót. Központi konfliktusnak kissé gyenge egy filmbe az, hogy a 23-as szám üldözi a Carrey alakította kisembert, és ő ettől csendben bekattan – én például az 1-es számmal találkozok minden nap a villamoson, és nem szoktam tajtékos szájú őrültté válni (kivéve, ha Combinók járnak a vonalon). A misztikum másik forrása egy vékonyka könyv lenne, amit – bizonyára diszlexiás – hősünk éjt nappallá téve napokig olvas, és rájön, hogy a könyv róla szól. Mivel hasonló témában nemrég tudhattuk le a nagyszerű Felforgatókönyvet, az akaratlan összehasonlítás bekattan, és nem tesz jót a filmnek.
A suta alapvetések ellenére egy közepes popcornmozit még ki lehetne ebből hozni, de a szkript részleteiben is borzalmas, maga az állatorvosi ló. A 23-as szám szerepeltetése oly mértékben erőltetett, hogy a készítők egy helyen bele is buknak (Ted Bundyt ugyanis 24-én végezték ki), összefüggések és magyarázatok helyett pedig megvezetik a nézőt mindenféle vörös heringgel. A karakterek motivációi hiteltelenek, megannyi súlytalan lufi (talán éppen 23), a cselekményben pedig annyi a logikai lyuk (különösen az utolsó öt percben, amikor Phillips kétségbeesetten próbálja összeszegecselni iszonyú tákolmányát), hogy a filmet akár Uwe Boll is rendezhette volna. De Schumacher szerezte az újabb szégyenfoltot, és nem tudja eldönteni, milyen legyen a film műfaja és hangulata, ezért túlsötétített, karikatúraszerű képekben összelapátol a lélektani horror mellé egy kis noirt, krimit és családi drámát – a végeredmény lekváros lecsó. A színészek is szenvednek ebben a katyvaszban, a jó kezdés után a film második felében (amikor szétesik a cselekmény) érezhetően gyengébben játszanak. De az ő szenvedésük semmi a nézőéhez képest.
Posted in
Stöki úr idetalált, és csókoltat. :)