36.
Bejegyezte: Bejja , 2007. május 20., vasárnap 13:57
Ha jól emlékszem a ruhák rózsaazínné változásának folyamatáról szerettem volna iderittyenteni egy rövidke tanulmányt, fűszerezve azt a tinédzser gyermekünk mosási tudományának részletes elemzésével, valamint a középkori kínzási módok kipróbálási lehetőségeivel. Aztán, ezt a gondolatsort elvetettem, mert valami nagyon véres horrorban végződött.
A kertkapuban egy egész eper kolónia ütötte fel a fejét. Pár napja csak egy darabka piroslott, most már amerre nézek tele van apró piros pöttyökkel a zöld dzsungel.
Egyébként is imádok Budán lakni. Régebben elképzelni sem tudtam, csak Pesten. Nem értettem miért vannak megvadulva az emberek Budáért. Nos azt hiszem az egyik az éppen az, hogy amikor a kocsi befordul a Pasaréti útra, csak úgy ömlik az ember arcába a tömény rózsaiillat. Rengeteg bokor mindenhol, mintha egy rózsalugasban sétálnék becsukott szemmel. Nem, nem tömény, és nem fájdul meg tőle az ember feje. Sőt komoly eufórikus érzés kerít hatalmába. És akkor még ott vannak az eprek is!!!!!
Egyébként is imádok Budán lakni. Régebben elképzelni sem tudtam, csak Pesten. Nem értettem miért vannak megvadulva az emberek Budáért. Nos azt hiszem az egyik az éppen az, hogy amikor a kocsi befordul a Pasaréti útra, csak úgy ömlik az ember arcába a tömény rózsaiillat. Rengeteg bokor mindenhol, mintha egy rózsalugasban sétálnék becsukott szemmel. Nem, nem tömény, és nem fájdul meg tőle az ember feje. Sőt komoly eufórikus érzés kerít hatalmába. És akkor még ott vannak az eprek is!!!!!
Szeretek hazajönni.
Annyi minden volt a fejemben amit le akartam írni, de valahogy Diana Krall kitörölt mindent. Tud ez a csaj valamit.
Na ha majd eszembe jut az a sok érdekfeszítő gondolat a föld megmentéséről, világbékéről egyéb létfontosságú témáról, akkor majd firkálok még.
Addig vissza diana-hoz.
Posted in
magamfélék,
puják
