101.
Bejegyezte: Bejja , 2007. június 27., szerda 19:05
Százegy Orwell-es szám. Szeretem.
Tegnap a fürdőszobából alacsonyan repültek ki a könyvek. Ill egy, amit félnap alatt tudtam le, sajnos nem, azért mert annyira lekötött, hanem mert nagyon gyorsan túl akartam lenni rajta. Vannak írók, akiket szeretek, nem csak a műveiket hanem mint embereket, különleges néha nehezen viselhető hóbortjaikkal együtt. Pl. Red éppen ilyen, és a Troll is, és Tapsi is. Amit meg a legjobban szeretek bennük, hogy megmondhatom, ha nem tetszik. Szóval éppen ez eszembe drága Hanna legújabb regényéről. Először is nagyon akartam, mert amennyi eljutott belőle hozzám az csodajó könyvet vetített előre. Féltündérek félsárkányok és emberek története a magyar monda és mesevilág alapjára építve. Ez már Önmagában is sokat ígért. Kerestem hát mindenhol, de sem a libriben, sem egy nagyobb könyvesboltban nem tudtam beszerezni, végül a Fény utcai piac egy eldugott 6 nm-es boltjában szaladt velem szembe. Azonnal megvettem és már alig vártam, hogy végezzek a Melcsimtől Fülinapra kapott Tokióval, amiről megen csak ide fogok biggyenteni valami nem túl kedveset. A hátoldalon lévő ajánló után csak úgy faltam a Tokió lapjait, hogy minél előbb nekiállhassak az Ólomerdőnek. Azért azt megjegyezném, hogy a borító szánalmas, éppen olyan unalmas és semmit mondó, mint a magyar fantasy-k nagy részére kitalált fedőlapok. Ugyanazok a sablonos figurák, ráadásul a kislány és a fickó a képen mintha rokona lenne Hanna előző regényének a Város két fül között címűnek a borítóján szereplő légtornász kislánynak és fickónak. Ha ez a koncepció, hogy minden általa írt könyv borítóján, ugyanabban az elrendezésben szerepelnek, ugyanolyan nemi megoszlásban a szereplők, hát akkor sztem mellényúlt. De komolyan. (Azt külön megjegyezném, hogy Kira művei nekem a képzős középsuli másodikos szintjén mocorog, kivéve, amikor valóban azt érzem, hogy szívből és nem megrendelésre dolgozik, bár nem látok a dolgok mélyére)
A fülszöveg ígérete:
Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt. Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság. Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte. A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával. Bár mese lenne.
Minden gyerek hisz a tündérekben, a sárkányokban és a lányok segítségére siető lovagokban. Emesének édesanyja mesélt róluk; megígérte, hogy megmutatja neki a másik világot, márpedig az ígéret köti a tündéreket. És Anya tündér volt. Emese nem hitt bennük, amióta Anya eltűnt. De már maga sem tudja, mi is az igazság. Végül mégiscsak eljön érte egy lovag, ám korántsem azért, amiért hitte. A tündérek ólomerdejében rá kell jönnie: az is eladná, aki a legjobban szereti, a hős lovagoknak pedig nincs szívük. És akkor még nem is találkozott a családjával. Bár mese lenne.
Nekiálltam, és mivel az én egyikem is kiskamasz, mint a főhős, ezért kerestem a rájuk jellemző leírást. Ilyet véletlenül sem találtam, hol sokkal kisebbeknek hol sokkal idősebbnek tűntek a szereplők. De ezen nem szabad fennakadni és már léptem is tovább. De a rémisztő nagy kuszaság egyszerűen elnyelt. Párhuzamosan elbeszélt történetek, néhol a tőmondatok agyonverik a szép cirkalmas folytatást. A sztorival nem is lenne baj, de sajnos a kivitelezés meg sem érinti a Hetvenhét, ami ugyancsak mesefeldolgozásokat tartalmazó novellagyűjtemény szintjét. A főhős kicsit sem lopja be magát a szívembe, mint ahogy egyetlen szereplőt sem kivéve talán a főhősnő édesanyjának mostohatestvérét. Igen elég vicces, ahogy kibomlik ki kicsoda milyen összefüggésben van a többiekkel, és milyen jellem egyátalán. Nincs jogom kritizálni Hanna írását, és biztosan kivívom majd némelyek ellenszenvét ezzel, de ekkorát már nagyon régen csalódtam, még akkor is ha megérintette a kis lelkemet a régi mesék árnya, Hajnal és Éjfél neve, a fésű és a kendő varázslata, az ólom és ezüsterdő. De valahogy úgy tűnik nem sikerült összetenni egy egésszé. Ami a legjobban zavart az az utószó, talán elég lett volna annyi folytatás hét év múlva, vagy előbb. Sajnálom. De megveszem a következőt is, mert Hanna jól ír, csak most mintha valami gonosz boszorkány elvarázsolta volna, és csak apró részleteket engedett volna megmutatni abból, ami a tollában szívében volt.
Posted in
Szió!!!! Jud vagyok!
és megtaláltalak!!!:):)
most olvasom az Ólomerdőt, és nekem alapvetően tetszik (voltak jelenetek, amik nagyon-nagyon, és voltak, amik meg nagyon nem, de ezt majd részletezem Hannának:D) még nem értem a végére.
Emesét nekem sem sikerült megkedvelnem, viszont az Özvegy hollóvá változott lányát igen:D
szerintem nagyon is van jogod kritizálni, miért ne lenne?:D
Kira képei sajnos már nekem sem jönnek be:( sokszor nagyon fotómanip fíling, és miközben olvasom az Ólomerdőt, egy rakás jelenet van, amiből faja borítóképet lehetett volna csinálni - igaz, hogy nem is lett volna az a tipikus fenteziborítócucc a kötelező alakokkal...
de ez az én túlságos művészi kilengésem biztos.
na de most már találkoznunk kéne élőben!!!!!!!!!