160.
Bejegyezte: Bejja , 2007. augusztus 7., kedd 12:19
Majdnem lementem egy pár órára a Balatonra Titkomhoz. De azután megembereltem magam, és Ákos szavait is igaznak találtam. Ha lemegyek, akkor egy pár óráig jó lesz aztán hazajövök még szarabb lesz, vagy hazajön velem, akkor megfosztom attól a kis szabadságától ami most van neki, és mindkettőnknek rossz lesz. Ha hiányzom neki most az csak jó, és ha hazajön annak a gyümölcsét én kapom, ha meg nem hiányzom, akkor meg minek mennék le. Jó kis rinya, de percenként várom a telefont hogy mondja"my name is optimus prime" vagy hogy anna nalick elkezdjen énekeleni.
Egyszer valaki azt mondta nekem, ha valamit meg akarsz tenni, hát tedd meg, de előtte mérlegeld az feszít jobban, ha megteszed, vagy az ha nem. Ha a megteszeddel több a rossz érzés, hát hagyd a fenébe, ha viszont semmi mást nem tudsz elképzelni akkor azonnal lépj. Egy másik meg azt mondta a dönts gyorsan dönts jól.
Olvasom Robi blogját. Lehet nem kellene. Nem azért mert, mondjuk zavarna hogy boldogul nélkülem is, hanem mert úgy érzem vannak megjegyzései amiket csak azért ír mert tudja hogy olvasom, és talán megbánthat vele. pl. "mert van pénzem és amióta egyedül élek azóta félrerakni is tudok méghozzá nem keveset pedig nem változtattam a szokásaimon" Most írjam oda hogy dehogynem????? inkább átsuhanok ezek felett, mert amikor olyanról ír aminek van értelme is akkor nagyon jó Őt olvasni.
A régi blogomat is olvasom, és kellene ősszel elvánszorogni lomtalanításra. Csak mert vannak dolgok amik csak úgy a mienk akarnak lenni, mert másnak már nem kellenek. Kicsit úgy érzem, lomtalanítottam magam Robitól. Mert ott már nem kellettem. Azt hiszem elérte amit akart, nem olvasom többet.
Egyébként abból is elegem van, hogyha rossz a kedvem, vagy konfliktus van, azzal akivel éppen vitám/beszélgetésem/egyebem van meglesi a blogomat, mégis mi a véleményem igazából...de UGYANAZ mint egyéb kommunikációs módokon, ez itt nem valami beteges Önvallomás, csak a grafomániám kiélése!!!!
Még mindig Angyalhiány...
jah ezt átmentettem a régi blogomból:
"Kezek
...nem tudta hova viszik, hideg volt, fázott. Azért bízott benne, hogy nem igazak azok a hírek amik terjedtek a családban. Mikor kihurcolták a többiekkel az utcára, hirtelen rádöbbent vége az eddigi életének, valami most megváltozik. Durván arrébb lökték. Nem mert felnézni, csak a kezeket látta, egyik sem volt ismerős. Aztán csak vártak ott a hideg utcán.Eszébe jutottak a pletykák. Azok amik az elégetésről szóltak. Arról, hogy vannak helyek ahol megsemísítik a hozzá hasonlókat. Félt. A kezektől is. Néha jött egy, méregette, a súlyát a formáját. Beszéltek hozzá, de nem értette mit mondanak. Aztán sötét lett. És még mindig ott kellett ácsorogni. Menekülni szeretett volna, de tudta, az a biztos pusztulásba viszi. Nem tett semmit, csak várt a többiekkel együtt. Utólag talán majd sokan kérdezik, miért nem lázadtak hiszen annyian voltak. Vannak dolgok, amikre nincs magyarázat.
...nem tudta hova viszik, hideg volt, fázott. Azért bízott benne, hogy nem igazak azok a hírek amik terjedtek a családban. Mikor kihurcolták a többiekkel az utcára, hirtelen rádöbbent vége az eddigi életének, valami most megváltozik. Durván arrébb lökték. Nem mert felnézni, csak a kezeket látta, egyik sem volt ismerős. Aztán csak vártak ott a hideg utcán.Eszébe jutottak a pletykák. Azok amik az elégetésről szóltak. Arról, hogy vannak helyek ahol megsemísítik a hozzá hasonlókat. Félt. A kezektől is. Néha jött egy, méregette, a súlyát a formáját. Beszéltek hozzá, de nem értette mit mondanak. Aztán sötét lett. És még mindig ott kellett ácsorogni. Menekülni szeretett volna, de tudta, az a biztos pusztulásba viszi. Nem tett semmit, csak várt a többiekkel együtt. Utólag talán majd sokan kérdezik, miért nem lázadtak hiszen annyian voltak. Vannak dolgok, amikre nincs magyarázat.
Késő este egy ápolt kéz megérintette, elvitte. Kedves kéznek tűnt, de sajnos nem sokáig élvezhette a melegét. Átadták egy másik kéznek, aki csak vitte, vitte, pedig már annyira fáradt volt, mégsem engedték pihenni. Ringatta valami csendesen, halk morgás, aztán már semmire nem figyelt. Csak elaludt.
Mikor felébredt tudta túlélte.Látta a családja tagjait. Mindenki a helyén.
Azóta nálunk lakik. Itt a polcon. Érdekes könyv lehet, majd elolvasom."
Mikor felébredt tudta túlélte.Látta a családja tagjait. Mindenki a helyén.
Azóta nálunk lakik. Itt a polcon. Érdekes könyv lehet, majd elolvasom."
Most Én is egy ilyen könyv vagyok...
