181.
Bejegyezte: Bejja , 2007. augusztus 21., kedd 15:56
Átverekedtem magam egy négydimenzióssá fokozódott sötét mélyvörös lében forrongó éjjelen, amiből csak titkom ölelése húzott ki és ringatott át a kék alatódal édes vurtjába. Szeretem és kész. Nem azért mintha minden tökéletes lenne, mintha a félelmeim eltűntek volna, vagy mert soha semmilyen probléma nem lenne. Hanem mert ezen a sötét minden irányból támadó, nyers és sértő vurton keresztül is átég a szeretete, és szétrombolta makacsságom utolsó kis sejtecskéjét is. Tudjuk, nem kell félnünk, azt is hogy minden egyes lépés amit őszintén teszünk meg, előre visz. Átalakulunk, változunk, de leginkább Összetarozunk. Mi, "a többesszám lehető legjobb értelmében".
Posted in
Mi
