165.
Bejegyezte: Bejja , 2007. augusztus 8., szerda 18:29
Tapogatok a sötét nyálkás lukban amit magam köré húztam félelemből, valahogy ki kéne szállni ebből a vurtból és az ajtókat is látom, néhol a lányom integet aranyfényen át, néhol Ákos küld ezüst kék felhőket felém.
De csak Balázs tündérkékje babarózsaszínje tud most kirángatni innen. Még egy pár nap. Tényleg kibírom. Nem tudok felnőttként viselkedni. Nem tudok higgadt maradni, nem tudok nem kínlódni ennyire. Igen olyan vagyok mint egy 14 éves szerelmes fruska. Mert bazzeg az is vagyok. És jó annak lenni. Csak ez az árnyoldala. Ez van ...lehet lenézni érte.
Úgy vagyok Buggal, ahogy egy rossz szerelmes pár szenvedő alanya. Nem tudom nem szeretni, ha átvág akkor is úgy érzem hogy szeretem, csak mérges vagyok rá. Az egyik pillanatban imádom, a másikban megölném, de max 20 percig tudok rá szívből haragudni. Igen zavar hogy nem figyel rám, és zavar hogy hol behúz az életébe hol kizár.Persze nem akarattal teszi, de megbénít mikor megbánt. Szeretem a Bugit. És nem értem Bugit.
Posted in
barátokz,
bugi,
magamfélék,
titkom
