224.
Bejegyezte: Bejja , 2007. október 3., szerda 13:17
Akár jó is lehetett volna, akár történhetett volna valami úgy a filmben, hogy az történésé izgalmas cselekménnyé válik. Akár. De sajnos a film nagy részében csak az ásítás a jutalma, a több órát végig ülő nézőnek. Mert elfárad a várakozásban.
Michael Cunningham könyveit azért szeretjük, mert pontosan érzi, mikor váltson a jelenből egy régebbi vagy újabb idősíkra, vagy éppen fordítva, kicsavarva összevissza, és azért mert képes a képi gondolatok ébresztésére. Ezek hiánya miatt, a Koltai Lajos által elkövetett képeslap legyártása, támadás e könyvek eszemei mondandója iránt. Esteünkben (lol de szar szóvicc) nem hiányzik a ritmus, sem a dallam, de ezek minden egyes képi váltásnál olyan kaotikussá válnak, hogy rendre megnyugvást érzünk, amiatt hogy most végre 20 percig ugyanaz a helyszín. De nézzük a szereposztást, ami miatt tulajdonképpen Én rászántam magam hogy megnézzem a filmet. A két istennőre voltam kíváncsi. Oh nem drága barátaim, egyikük sem a csini kis Claire Danes, aki legalább már nem szőke, és talán így felnőttnek néz ki. (és rájöttem, hogy ebben a filmben helyettesíthette volna Őt mondjuk Iza, Pigi barátnője, mert olyan mintha lefénymásolták volna őket. A szemszín nem stimmel, de sztem hasonlítanak. Nézzétek csak:))
De térjünk csak vissza ahhoz a két színésznőhöz, akik miatt bementem a filmre. A legutóbb a szellemház című filmben láttam őket együtt, ami azzal ellentétben, amit sugall, véletlenül sem horrorfilm. Sőt egy gyönyörű történelmi szálakkal átszőtt csodálatos szerelmi történet. Csak ajánlani tudom bárkinek a tescoban kb 990 Ft-ért meg is vehetitek, és legalább egy jó filmmel gazdagodtok. (a tescotól meg százalékot szedek)
Szóval Glenn és Meryl. Szokás szerint tökéletesen alakítják a számukra előírt szerepet, bár Meryl nem alkalmas egy fél életet élt nő eljátszásra, aki csendesen megöregedett az számára előírt életben. Ennél több Ő. És Glenn Close is többre képes, mint amennyit Koltai megmutat belőle. Ennek ellenére ők ketten vérpofik, és azt hiszem megmentik a filmet. Ehhez már csak egy szereplő járul hozzá, és ez Toni Collette, aki nem sokat változott a Muriel esküvője című film óta, szerencsére.
A többiek (elnézést a Danes rajongóktól) csak lézengenek a filmben, vagy éppen bénán haldokolnak. Mert az amit most Vanessa Redgrave végrehajt az vergődés, de nem haláltusa.
És hogy azt már House doki megmondta a halál sohasem szép. Hiába próbál Koltai valami lenyűgözőt vinni a halálba, nem sikerül neki. Nagyon satnya lelki élettel kell ahhoz rendelkezni, hogy a képi elemek bármilyen mozgást is előidézzenek lelkünk apró kis rekeszeiben. Naplemente, ringatózó csónak, amin egy ilyen kicsavart helyzetben (félig lelóg a hölgy a csónakról, csak hogy a keze a vizet érinthesse) még egy haldokló lélek sem érzi jól magát, ebben biztos vagyok. Szinte a szánkba rágja a rendező, hogy ez a kép itt most arra utal, hogy, szerelem, ártatlanság, halál. El sem tudnék képzelni közhelyesebb pillanatot, annál, ahogyan az elveszett szerelmesek még egyszer találkoznak, véletlenül a szakadó esőben. Könyörgöm, ha süt a nap, akkor nem lehet egy jelenet megható???? És egyébként is mitől lett ez a szerelem működésképtelen, hol a lelki indítatás?? Miért akkor hal csak meg a főszereplő mikor már mindent elrendezett??? Nem is sorolom, mert csak felbosszant, amikor ostobának, és mindenevőnek nézik az embereket, akik jegyet vesznek a filmekre. Az olyan filmekre, amik sokat akarnak mondani, de egy hang nem jut el a fülünkig. Ha egyátalán akarnak valamit mondani, vagy csak kerestek egy sztorit a szépen megkomponált képekhez. Koltai sztem ne rendezzen többet, csak fényképezzen, mert abban bizonyosan ő a legjobb. Most pedig megyek és kiolvasom, az Otthon a világ végén-t vagy az Órákat esetleg a jellegzetes napokat, mert azért Michael Cunningham jó.
Toninak Glennek, Merylnek, és a csodálatos (ám giccses) képi elemeknek köszönhetően kap egy 5/10-est.
Viki, Ágika köszi a részvételt.
