496.
Bejegyezte: Bejja , 2008. augusztus 26., kedd 16:18
egy kis olvasnivaló: itt
Tegnap láttam Thomas-os mozdonyt.
Az ablak elött pöfögött el nagy nyugalommal. Egész nap kamionok, vonatok, és repülők hangját hallgatom, amikor dolgozom. grrr....
És Jellegzetes napokat olvasok. Még mindig nagyon rendben van, a széthullott nem létező világokkal, amiben a legkézzelfoghatóbb dolog mindig a halál. Persze ez nem hangzik túl felemelőnek, mégis valahogy nem a nyomasztó részek dominálnak, hanem a szépség, a hősiesség. Egyszerűen csak zseniális.
"minden atom mely enyém éppúgy tied is"
Nahát- Nahát. :D
Két éve kezdtem átrágni magam rajta, és feladtam helyenként (igaz, valahogy mindig a fogorvosi váróban került sorra…) Az első rész, félbehagytam. Annyira hasonlított valahol Dickens: Szépremények-re , hogy feladtam, nem akartam végigszenvedni. A második, fájdalom, de neki sem tudtam kezdeni. A harmadik izgalmasabbnak tűnt, de lehangoló volt. Az Órákat nagyon szeretem, sokszor megnézem, Virginia Wolf-tól is szeretem az Orlando-t (mást is, de a Hullámok, hát azon mindig bealudtam…, de ezzel nem vagyok egyedül… :) )
Mi tetszik ennyire benne? A kézzelfogható halál?
p.s. olvastam a cikket, csodás amit elértél.
Egy dolgot nem tudok, mi a nagy különbség a az 1.6 és a Source között (a CS-t ismerem, kicsit, csak 5 éve nem kattintottam benne…)