Pészach (az automatikus hibajavító szaharózra óhajtotta volna változtatni) van! Csak jeleztem. Kösz Mózes.
na akkor fussunk neki, mert úgy látszik elértük az utálom a Valentin-napot hullámhegy tetejét. Bár ha ez így megy tovább utálom a karácsonyt, a nőnapot és a húsvétot után lassan beáll a sorba az utálom az anyák-napját is. DE ÉN SZERETEM!
Ha én nem terhelek senkit azzal hogy szívecskékkel hajigálom tele pl a facebook üzenőfalat, akkor megkérném bölcs barátaimat/ismerőseimet mellőzzék a fikázós antivalentin-napi bejegyzéseiket. Nekem, igazán lenne okom rosszul érezni magam ma, nekem igazán hiányzik a mai napon egy szál virág egy csoki vagy egy csók, és nem csak ma, de minden nap. Mégsem gyűlölködöm és nem dobálom a félbölcsességeket a szerelem mindennapjairól, és főleg nem az anyagiakról. Egy ünnepet mi aljasítunk le vagy emelünk fel, magától az a nap semmi, csak egy nap a sok közül.Én is szeretek minden nap, ébren és álmodva is.
Mókásnak találtam az alábbi képet de mégis, szerintem az ünnep fontos, ahogy azt a karácsonnyal kapcsolatban is elmondtam, nem csak a készülődés izgalma de az egy pillanatnyi megállás, az a egy perc csak arra koncentrálva, hogy szeretünk, és szeretve vagyunk nagyon fontos.
A legbutább kijelentés véleményem szerint az a "ha majd Amerikában ünneplik a busójárást" kezdetű mondat. A világ csak térképen észlelhető határait könnyedén lépjük át, teszünk magunkévá divatot, ünnepeket, ezzel is kilépve a mindennapokból. Lehet ha az angolszász országokban rájönnek milyen jó buli a busójárás akkor lesz. Halkan megsúgom, hogy télűző hagyomány szinte mindenhol létezik.
Nos ennyit a morgásról:) Itt az ajtódíszem februárra. Boldog Valentin-napot Mindenkinek!
Esett...egész nap, nyomorult érzés volt bezárva az irodába, szerencsére Babám és Csiga tartotta bennem az életet. Utóbbival végignéztük, morogtuk, rajongtuk, könnyeztük a két hivatalos ünnepet. Megállapításra került, hogy gyönyörű a himnuszunk, és igenis hat a könnycsatornák működésére. Remélem ez másnál is így van...de ha nem az sem érdekel, mivel egy ember bizonyosan van az életemben aki ugyanígy érzi.
Intermezzo:
Telefon megcsörren, felveszem, beleszól a cég tulajdonosa, visszaköszönök, megkérdem miben segíthetek, érdeklődik hány hívás volt, kénytelen kelletlen közlöm vele, egy sem. Lefestem neki, hogy ünnepelnék...valami rendeleteket emleget a bekiabálók és transzparensek ellen...nem érti hogy ez engem nem érdekel. Elbúcsúzunk, nem jutott eszébe azt mondani, induljon és érezze jól magát, ma már úgysem lesz semmi...(és tényleg nem volt semmi)
intermezzo vége.
Fél ötig bírtam, aztán leléptem. Elég volt.
Hazafelé gyakoroltam a "mosolyogj a világra és akkor a világ is visszamosolyog rád" igazságát, félsikerrel.
Most meg csak ütöm a billentyűket, az agyam a holnapon és a jövőhéten jár, a szívem meg Balázsnál.
De legalább nincs luk már a pocakomban és a mellkasomon sem ül senki egy tonnával.
Tegnap azt hittem már itt a tavasz....
Nézzétek kis kibontott zöld pisztáciák vannak a fáinkon, már nem lehet hideg!!!
Ez az én kedvenc ünnepem, már sokszor elmondtam, az összefogás, a magyarság igazi érzése miatt szeretem. (És Kőszívű ember fiai miatt is, de ez titok) Picit szerelmes vagyok március 15. emlékébe. Az egyetlen kacagós, lángoló ünnepünk, ahogy ezt már milliószor leírtam, magyar magyarral és nem magyarral összefogva harcolt a függetlenségért. Egy igazi hősies ünnep, amitől az embernek mosolyognia kell, és büszkén vállalhatja azt a szót Magyar (nagy m-el).
Hosszú évek óta nem tűztem ki kokárdát. Lejáratva éreztem, a trikolór-t, az ünnepet. A zajongó, politikától hangos megemlékezésektől éppen ugyanúgy fáztam, mint a szemetes borogató árpádsávtól.
Most viszont megelégeltem, és visszakövetelem az ünnepemet. Első lépésben kitűztük a kokárdát, Balázs is, Én is. Fogalmazzunk úgy pártállástól függetlenül. És el kell hogy mondjam KU**A JÓ ÉRZÉS! Büszke érzés!
Olyan nagy szarban van ez a picike ország, és olyan kevés ami még a mienk. Március 15. a leginkább a Mienk becsüljük meg!
Remélem szép ünnep lesz, zászlókkal, énekléssel, tojás és kukagyújtás nélkül. megkaphatnám csak úgy grátisz, a mai csoda szép napom megkoronázásaként??
Szeretem, hogy a 105-ös buszon ezt mondják be: "Hősök tere, Mikulásgyár következik"
Azt már kevésbé, hogy a 4-6-os villamoson azt: "az ünnepek alatt fokozottan vigyázzanak értékeikre!"
23Az Úr így szólt Mózeshez: 24 „Szólj Izrael fiaihoz és mondd meg nekik: A hetedik hónap első napja legyen pihenőnap számotokra, harsonazengéssel és ünnepi összejövetellel.” (Lev23, 23–24)
ezt a képet az Ő oldaláról (link) vettem kölcsön. Csodaszép.A hagyomány a teremtés napját a Biblia szerinti a hetedik hónap, Tisri, 1, napjára teszi, így a Ros Hásáná az újév ünnepe, idén az első napja szeptember 30. kedd
Erre az időszakra a köszöntés: „Lesáná tová tikátév vetéchátém” (Lösónó tajvó tikoszév vöszéchoszém) (Boldog esztendőre légy beírva és bepecsételve!) vagy „Ktivá váchátimá tová” (Kszivó váchászimó tajvó) (Jó beírást és bepecsételést!).
Az Őszi ünnepek sorban a Ros Hásáná a Jom Kipur és a Szukot. A reggeli szertartás központi eleme is a sófárfújás. Ennek során száz sófárhangot szokás meghallgatnia a hívőknek, de harminc a háláhá szerint kötelező. A hagyomány szerint az első sófárt Ábrahám készítette akkor, amikor egyetlen fia, Izsák megkötözésekor az Örökkévaló gondoskodott más áldozatról Izsák helyett, miután meggyőződött arról, hogy Ábrahám Őt szereti a legjobban. A Ros Hásáná másik neve Jom HáDin, azaz az ítélet napja. Ezen a napon ugyanis mindenkinek megírattatik a sorsa tettei szerint. Kinek jutalomra, kinek ítéletre. Amikor azonban a zsidók megfújják a sófárt, az Örökkévaló az Ítélet Trónjáról átül a Kegyelem Trónszékére és irgalommal fordul népéhez – szól a hagyományos magyarázat. Ha valakinek a sorsa ítéletre íratott be, még van lehetősége változtatni. Ros Hásáná után következik Jom Kipurig a Megtérés Tíz Napja, amikor is az ember megtéréssel, imával és jótettel fordíthat sorsán. Ezek miatt is hívják ezeket a napokat Félelmetes Napoknak.
"Báruch Átá Adonáj Elohéjnu Melech haolam, sehihijánu vekimánu vehigiánu lázmán háze."
"Áldott vagy Te , Urunk Istenünk a Világ Királya, aki életben meg- és fenntartottál bennünket, és engedted megérnünk ezt a napot."
Ez az én kedvenc ünnepem, már sokszor elmondtam, az összefogás, a magyarság igazi érzése miatt szeretem. (És Kőszívű ember fiai miatt is, de ez titok) Picit szerelmes vagyok március 15. emlékébe. Az egyetlen kacagós, lángoló ünnepünk, ahogy ezt már milliószor leírtam, magyar magyarral és nem magyarral összefogva harcolt a függetlenségért. Egy igazi hősies ünnep, amitől az embernek mosolyognia kell, és büszkén vállalhatja azt a szót Magyar (nagy m-el).
