A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Olgi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Olgi. Összes bejegyzés megjelenítése

218.

Bejegyezte: Bejja , 2007. szeptember 28., péntek 9:19

-erre kellene menni! -mondta az egyik, és rámutatott a kitaposott útra a fűben, ami leglább öt perccel lerövidítette volna az utat a hév és a villamos irányába.

-neeem, arra rövidebb ugyan, de csupa sár minden az esőtől -szólt a másik, és már húzta is a bicikli út felé beszélgetőtársát, aztán felnevetett,

-tudod, most elárulok egy titkot, mindenkinek ezt mondom, akivel meg akarom hosszabítani az utat, hogy lassabban érjünk át, tovább tudjunk beszélgetni. Nyáron azt mondom, hogy poros az út, ilyenkor meg hogy nagy a sár. De csak annak mondom, akit szeretek.



173.

Bejegyezte: Bejja , 2007. augusztus 12., vasárnap 20:18

Szilvafa:

"Hazánkban a legelterjedtebb gyümölcs; gyümölcsfaállományunkból minden magyar állampolgárra két szilvafa jut. Hogy azután a gyümölcsfa-statisztika készítése során beleszámítottak a számlálóbiztosok minden magról kelt és sarjról nőtt suhángot - az nagyon valószínű. De azért valóban nagyon sok a szilvafánk, és ezek száma jelenleg az ország gyümölcsfáinak egynegyedét teszi ki. A szilvafák döntő többsége - a nagyarányú üzemi telepítések ellenére - a házikertekben, a szőlők között, az utak mellett, a kertekben és az udvarokban, elszórtan áll.
A kutatók a szilva őshazáját a Földközi-tenger keleti medencéje környékén gyanítják; valószínű, hogy Szíria, Irán, Örmény-Török- és Görögország népei termelték először. A természetleírással is foglalkozó római írók gyakran említik a szilvát. Ovidius a Metamorphoses (Átváltozások) című - 15 könyv terjedelmű - költeményében már pontos leírást ad róla: " és nedvdús szilvát, nemcsak feketét, de olyant is, mely sárgásan tud vetekedni a zsenge viasszal." (Bálint gazda rlz)


Ma találkoztam Olgival. Jó volt. Nem volt magyarázkodás. Nem voltak kellemetlen kínos percek. Mintha sosem lett volna távol tőlem. Volt ölelgetés szorongatás, nagy nevetés (értsd: röhögés), meg minden ami mi voltunk valaha. Ill majdnem minden. Komolyabbak vagyunk?? Talán. Vagy csak a helyünkön vagyunk, és ezért a barátságunk is helyre került. Végre.