Már olyan rég nem írtam valami szépet róla, pedig megérdemli. A reggeli csókokért, az esti vizes puszikért, kócosságáért, és azért ahogy még mindig képes rám nézni. Szeretem. Nem még mindig, hanem egyre jobban.
"Mert tudom, hogy tudod, szeretlek,
s tudod, hogy tudom, szeretsz,
már nem a csillagok között kereslek,
de ott, ahol lehetsz
konyhában, ágyban - nem holdfényparton,
de ott, ahol megjöhetsz,
mégis, egyetlen csodámnak tartom,
hogy szeretlek, s te szeretsz."
Bella István
szerelmes Kiss Tiborba? Már találkoztam, 14 évessel, 30 évessel és 65 évessel is aki rajong érte. Mind megértem, bár engem csak a versei vonzanak:)
Utoljára József Attila, Ady, Bella, és PNL ütött nálam ennyire, és milyen fura tegnap egy József Attila verset dudorászott Lala közvetlen egy Kiss Tibor verset megelőzően. Persze éppen Quimby koncert előtt, de ez nem ront a dolog élvezeti értékén.
Mikor letértem az útról, pontosan tudtam,
hogy ahova lépek, ott nem nô virág.
Néztem jobbra, balra, és a lidércfény kicsalta
szemembôl a lámpavilág-romantikát.
Tök sötét lett minden.
Szakadt ingem gallérját felhajtom,
megrázom magam, megyek tovább
senki sincsen
viharon túl, szélcsenden innen
Aztán nekiláttam újra, pokoli zsákmánnyal a zsebemben
átgondoltam, hogy lesz a folytatás
A koboldok dögkútja és a szentlélek koszorúja között
van itt egy szimpatikus nyúlcsapás.
Így hát elindulok rajta,
nem nézek se jobbra se balra,
csak hazafelé, egyenesen,
kaland a karma,
Kicsi kincsem
viharon túl, szélcsenden innen.
Na szóval szeretlek én Élet,
mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél,
késôbb mindent bepótoltál,
Lenn a sliccem
viharon túl, szélcsenden innen
Szerelmes vers
1.
Ha lenne föld, ki fölfogná s belehülyülne,
hogy terméketlen s magtalan világ,
s örök sodrásban, ölelve-menekülve,
haláltalanul gyújtja meg magát,
s ha lenne ember, ki ölelve, szégyenülve
túlélné magát a pusztulást,
akarhatna-e, vágyhatna-e többre
és jobbra, mint én – lakatlan, senki földje –
súrlódok, gyúlok szerelem után!
2.
Ha nem lennél, rájönnék, s kitalálnám
egymás után az arcod, a szemed,
ha nem lennél, félnék, de szorongásomból árván
megmintáználak, mint az ember az isteneket,
s ha nem lennék, csak volnék, hogy fölismerj, s így legyek:
megszülnélek magamnak, mint Föld az embereket.
3.
Azt akarom, mert szeretsz, benépesüljek.
Legyek füvem, mézem, csorgó borom.
Mezők szaggassák arcom, gyöngyözzön liget
szememen, gyötörjön gyönge gyom.
Szökjön föl felhőkarcolóhajnal, híd-alkonyat,
s ha mellemben a dél időm elveri,
bennem emberek éljenek-haljanak,
s legyen, aki arcom, munkám, szerelmem
megőrzi és tovább műveli.
Elemésztő lélegzetvétel.
Már olyan rég nem írtam valami szépet róla, pedig megérdemli. A reggeli csókokért, az esti vizes puszikért, kócosságáért, és azért ahogy még mindig képes rám nézni. Szeretem. Nem még mindig, hanem egyre jobban.
