szerelmes Kiss Tiborba? Már találkoztam, 14 évessel, 30 évessel és 65 évessel is aki rajong érte. Mind megértem, bár engem csak a versei vonzanak:)
Utoljára József Attila, Ady, Bella, és PNL ütött nálam ennyire, és milyen fura tegnap egy József Attila verset dudorászott Lala közvetlen egy Kiss Tibor verset megelőzően. Persze éppen Quimby koncert előtt, de ez nem ront a dolog élvezeti értékén.
Mikor letértem az útról, pontosan tudtam,
hogy ahova lépek, ott nem nô virág.
Néztem jobbra, balra, és a lidércfény kicsalta
szemembôl a lámpavilág-romantikát.
Tök sötét lett minden.
Szakadt ingem gallérját felhajtom,
megrázom magam, megyek tovább
senki sincsen
viharon túl, szélcsenden innen
Aztán nekiláttam újra, pokoli zsákmánnyal a zsebemben
átgondoltam, hogy lesz a folytatás
A koboldok dögkútja és a szentlélek koszorúja között
van itt egy szimpatikus nyúlcsapás.
Így hát elindulok rajta,
nem nézek se jobbra se balra,
csak hazafelé, egyenesen,
kaland a karma,
Kicsi kincsem
viharon túl, szélcsenden innen.
Na szóval szeretlek én Élet,
mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél,
késôbb mindent bepótoltál,
Lenn a sliccem
viharon túl, szélcsenden innen
Ady Endre: És mégis megvártalak
Te még nem indultál el útnak
S engem űzött az unalom,
Sok-biroknak e dühös láza,
Száz iramú, vad utamon.
Szeretők és cimborák hulltak,
Vesztek mellőlem sorba ki,
De nem tudtak eloltani
Száz életet oltó fuvalmak.
Lendületek és szünetek,
Tivornyák, villámlások, lármák
Vakok voltak és süketek.
Nem volt soha oda-adásom,
Valaki féltően fogott:
Nem indultál, nem jöhettél még
S valójában nem lobogott
Életem még a poklokban sem
És eltemettek százszor is
És száz életből vígan tör ki
Egy teljes élet, mámor is.
Újságos ízével a vágynak
Pirulón és reszketegen
Hajtom megérkezett, megérett,
Drága öledbe a fejem.
És mégis megvártalak.
Zelk Zoltán: Tizennégy sor
Hogy ifjú tested átsüt a halálon,
másfélezer magányos éjszakámon,
hogy vakmerőn és jogtalan szeretlek,
hogy árvaságom ablakát beverted,
hogy lelkem fölvérzi a hulló ablak,
hogy a temetők rám ujjal mutatnak,
hogy vén szememben nincs egyéb dicsőség,
nincs más erény már, csak az ifju szépség,
hogy gyűretlen hasad, tündöklő térded
napkeltét lesik a didergő éjek,
hogy nyitott szemmel alszom, mint a holtak,
mert arcod fénye nem szűnik fölöttem,
s kiver a boldogság, mint a verejték -
oly gyönyörű! oly elviselhetetlen!
Szerelmes vers
1.
Ha lenne föld, ki fölfogná s belehülyülne,
hogy terméketlen s magtalan világ,
s örök sodrásban, ölelve-menekülve,
haláltalanul gyújtja meg magát,
s ha lenne ember, ki ölelve, szégyenülve
túlélné magát a pusztulást,
akarhatna-e, vágyhatna-e többre
és jobbra, mint én – lakatlan, senki földje –
súrlódok, gyúlok szerelem után!
2.
Ha nem lennél, rájönnék, s kitalálnám
egymás után az arcod, a szemed,
ha nem lennél, félnék, de szorongásomból árván
megmintáználak, mint az ember az isteneket,
s ha nem lennék, csak volnék, hogy fölismerj, s így legyek:
megszülnélek magamnak, mint Föld az embereket.
3.
Azt akarom, mert szeretsz, benépesüljek.
Legyek füvem, mézem, csorgó borom.
Mezők szaggassák arcom, gyöngyözzön liget
szememen, gyötörjön gyönge gyom.
Szökjön föl felhőkarcolóhajnal, híd-alkonyat,
s ha mellemben a dél időm elveri,
bennem emberek éljenek-haljanak,
s legyen, aki arcom, munkám, szerelmem
megőrzi és tovább műveli.
Elemésztő lélegzetvétel.
...a halfejű veszített hadállásaiból...de még fitogtatja maradék erejét...
Reggel tehetetlen zombiként zötyögtem végig a villamosaim sárgaságán. Mindig tudom, mit fogok írni, ha gép elé kerülök, aztán persze a fele odalesz, de így félbevágva már használhatatlan minden gondolat. Volt valami a varjakkal, akik a kopasz fákon mint valami groteszk díszek ülnek megfagyva, majd minden átmenet nélkül életre mozdulnak. Talán a mardosó félelmeimről is írtam volna valami frappáns rinya blogot, és biztosan emlékszem, hogy Balázs iránt érzett érzelmeim is helyet kaptak volna, kicsiny szösszenetemben. Szokás szerint, elszállt minden az agyamból, és most itt ülök, és azon gondolkozom, vajon van e értelme leírnom, mennyire jó érzés felfedezni újra Arany János balladáit, verseit, hogy képes még most is ennyi idősen, ismerve kicsivel több dolgot az életből mint pár évvel ezelőtt, feltölteni, izgalomba hozni, elkábítani, megijeszteni, figyelmeztetni. Nem divat a jó öreg Arany. Fodor Ákos, Parti Nagy Lajos, Bella István a divat. Szeretem Én is mindőjüket, de Arany azért Arany marad. Sinkovits Imre dörgedelmes hangjától tanultam meg mind, és ha olvasom, hallom ahogyan suttogja, kéri, üvölti: "Oh írgalom atyja ne hagyj el!"
És egyébként is hogy lehet ilyen gyönyörűt írni: "Liliomról pergő harmat,Hulló vizgyöngy hattyu tollán"
Itt hallgathattok szépen jól Arany Balladákat! (Sinkovits féle gyerekkori lemezem mp3 verziója)
és a nagy kedvenc:
Az Örök Zsidó
Pihenni már. - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélü bárd...
Tovább! tovább!
Az út, hová talpam nyomul,
Sűlyed, ropog, átvékonyul;
Ónsúllyal a kolosszi lég
Elzúzna, ha megállanék...
Tovább! tovább!
Rettent a perc, a létező,
S teher minden következő;
Új léptem új kigyón tapod:
Gyülölöm a mát s holnapot...
Tovább! tovább!
Éhes vagyok: ennem iszony;
Láng az ital, midőn iszom;
Álmam szilaj fölrettenés,
Kárpit megől szivembe kés...
Tovább! tovább!
S melyet hazud a sivatag,
Mint délibáb: tó és patak;
Gyümölcs unszol, friss balzsamu:
Kivűl arany, belűl hamu...
Tovább! tovább!
Rohannom kell - s a földi boly
Mellettem gyorsan visszafoly:
Ködfátyol-kép az emberek:
Én egy arcot sem ismerek...
Tovább! tovább!
Oh, mily tömeg? s én egyedűl,
Útam habár közé vegyül:
Érzem, mint csónak a habot,
Hogy átmenet mind rám csapott.
Tovább! tovább!
Az üstökös meg' visszatér,
Kiröppent nyíl oda is ér,
Az eldobott kő megpihen:
Én céltalan, én szüntelen
Tovább! tovább!
Pusztán folyam mért nem vagyok,
Hogy inna fel aszú homok!
Mért nem futó, veszett vihar,
Mely ormokon egyszer kihal...
Tovább! tovább!
Irígylem az ágról szakadt
Levélkét: hisz majd fennakad;
Irígylem az ördögszekért:
Árokba hull: céljához ért...
Tovább! tovább!
Szegény zsidó... Szegény szivem:
Elébb-utóbb majd megpihen.
Az irgalom nagy és örök,
Megszán s átkom nem mennydörög:
Tovább! tovább!
