A következő címkéjű bejegyzések mutatása: március 15. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: március 15. Összes bejegyzés megjelenítése

"Álmokat kergető vasárnap délelőtt"

Bejegyezte: Bejja , 2009. március 15., vasárnap 17:43

Esett...egész nap, nyomorult érzés volt bezárva az irodába, szerencsére Babám és Csiga tartotta bennem az életet. Utóbbival végignéztük, morogtuk, rajongtuk, könnyeztük a két hivatalos ünnepet. Megállapításra került, hogy gyönyörű a himnuszunk, és igenis hat a könnycsatornák működésére. Remélem ez másnál is így van...de ha nem az sem érdekel, mivel egy ember bizonyosan van az életemben aki ugyanígy érzi.

Intermezzo:
Telefon megcsörren, felveszem, beleszól a cég tulajdonosa, visszaköszönök, megkérdem miben segíthetek, érdeklődik hány hívás volt, kénytelen kelletlen közlöm vele, egy sem. Lefestem neki, hogy ünnepelnék...valami rendeleteket emleget a bekiabálók és transzparensek ellen...nem érti hogy ez engem nem érdekel. Elbúcsúzunk, nem jutott eszébe azt mondani, induljon és érezze jól magát, ma már úgysem lesz semmi...(és tényleg nem volt semmi)
intermezzo vége.

Fél ötig bírtam, aztán leléptem. Elég volt.
Hazafelé gyakoroltam a "mosolyogj a világra és akkor a világ is visszamosolyog rád" igazságát, félsikerrel.
Most meg csak ütöm a billentyűket, az agyam a holnapon és a jövőhéten jár, a szívem meg Balázsnál.
De legalább nincs luk már a pocakomban és a mellkasomon sem ül senki egy tonnával.
Tegnap azt hittem már itt a tavasz....
Nézzétek kis kibontott zöld pisztáciák vannak a fáinkon, már nem lehet hideg!!!

"Ott áll majd a krónikákban..."

Bejegyezte: Bejja , 2009. március 14., szombat 16:59

Ez az én kedvenc ünnepem, már sokszor elmondtam, az összefogás, a magyarság igazi érzése miatt szeretem. (És Kőszívű ember fiai miatt is, de ez titok) Picit szerelmes vagyok március 15. emlékébe. Az egyetlen kacagós, lángoló ünnepünk, ahogy ezt már milliószor leírtam, magyar magyarral és nem magyarral összefogva harcolt a függetlenségért. Egy igazi hősies ünnep, amitől az embernek mosolyognia kell, és büszkén vállalhatja azt a szót Magyar (nagy m-el).
Hosszú évek óta nem tűztem ki kokárdát. Lejáratva éreztem, a trikolór-t, az ünnepet. A zajongó, politikától hangos megemlékezésektől éppen ugyanúgy fáztam, mint a szemetes borogató árpádsávtól.
Most viszont megelégeltem, és visszakövetelem az ünnepemet. Első lépésben kitűztük a kokárdát, Balázs is, Én is. Fogalmazzunk úgy pártállástól függetlenül. És el kell hogy mondjam KU**A JÓ ÉRZÉS! Büszke érzés!
Olyan nagy szarban van ez a picike ország, és olyan kevés ami még a mienk. Március 15. a leginkább a Mienk becsüljük meg!
Remélem szép ünnep lesz, zászlókkal, énekléssel, tojás és kukagyújtás nélkül. megkaphatnám csak úgy grátisz, a mai csoda szép napom megkoronázásaként??