mostantól újra rendszeresen blogolni, mert van mit mondanom.
Rengeteget hibáztam, sok embert megbántottam, sokszor megbántottak, megpróbálom rendbe hozni, nem biztos hogy sikerül.
Eltévedni, újrakezdeni sokszor, újra és újra, nem feladni, javítani magadon, megszerelni a hibásan működő részt, nem megadni magad a genetikának a sorsnak vagy bármi ilyesminek.
Van visszacserebere a Játszmacs megmondta. Induljon újra a Vurt.
"Néha elveszítünk értékes dolgokat, barátokat, kollégákat, utastársakat, néha elveszítjük őket a Vurtban. Sőt néha még a szerelmünket is elveszítjük ott. És helyette rossz dolgokat kapunk :idegeneket, tárgyakat, kígyókat, olykor halált is. Amiket nem akarunk. Ez is része a megállapodásnak, benne van a játékszabályzatban:minden világot egyensúlyban kell tartani..a cserebere mechanizmus, az dönt az ártatlanok sorsáról.. Csak tartsátok észben a Hobart szabályt RőV-+H ahol a H a Hobart állandó. Érthetően fogalmazva:bármilyen valóságos érték, csak virtuális megfelelőjére cserélhető, plusz minusz 0,267125 az eredeti értékhez képest. Igen kiscicáim, nem súly, nem mennyiség, érték. Az érték.Hogy dolgok nagy összefüggésében mennyit ér ami elveszett. Csak azt kaphatjátok vissza ami ér is valamit...
...létezik visszacsere, de az út tele tőrökkel, beragasztott ajtókkal, és üvegszilánkösvényekkel. Csak az erősek tudják végigvinni...Tiszta szívből."
"Van a világon olyan bánat is, amit nem lehet megsiratni. Az a fajta, amit senkinek se lehet elmondani, s ha mégis, akkor sem értik meg. Ez a szomorúság megváltozhatatlan, csendben megüli a szívet, felhalmozódik, mint a hó a szélcsendes éjszakákon."
remélem szeretni fogja, a kedvenc teáját töltöttem/használtam.
amikor visszaolvasod a blogodat, eveket latsz. Sírsz es nevetsz.
"A Göncölszekér tényleg tündököl az égen? Valójában nem létezik, semmi a semmi közepén, csak egy pislákoló buborékhalmaz, melynek magjában Ők élnek. Miért hisszük azt, hogy látjuk és nem csak látni akarjuk? Félünk belegondolni, milyen látvány tárulhat szemünk elé a Göncölszekéren kuporogva. Nézőpont kérdése, legyinthetünk, közben ítélkezünk magunk felett, kijelentjük: esetlenek és bátortalanok vagyunk. De láthatjuk ha akarjuk, a Föld a végtelennek titulált semmiségben egy meghatározhatatlan helyen, de máshol mint most, rójaköreit és koptatja az Őt ölelő felhőket. Végtelen semmiség. Mintha meg akarnánk határozni, mi a meghatározatlan, miközben benne élünk, de nem tudjuk miért ragadtunk éppen ott. Lehet, teljesen másképp látnánk a Göncölszekeret néhány angyalszárnyival távolabb. Lehet, Ők nem szorítanák egymás kezét és nem állnának be katonás rendbe, esetleg a csillagnak nevezett buborékok merőben más alakzatot rajzolnának fel a nagy színtelen táblára. Nem dönthetünk, Ők döntenek. Ők lezuhannak és elillannak, mint a varázs, mikor először pillantja meg a palánta a Göncölszekeret, majd mellette meglátja a többi buborékot a semmi közepén. Ők nem tudják miért beszélnek róluk így, szóból, reményből és szerelemből öntött kalickákat kaptak kis buborékaikon belül. A csillagoknak hívott buborékok néha megrezegnek, és Ők zuhanni kezdenek. Zuhannak a semmiben egy olyan helyre, melyről azt beszélik az a semmi közepe, de hogyan is lehetne a közepe.
Zuhant ő is.A pislákoló fények távolodtak, de nem mozdultak, sőt a többiek sem mozdultak, feléje fordultak lassan. Elbúcsúztak tőle csendesen, pulzáltak, dobálták fényüket.Azt beszélik pislákolnak a csillagok.Zuhan a semmiben, nem mosódnak el a többiek, nem mosódnak el a kalitkák apró zárjai, nem mosódnak el a felhők. Nem hagy smaragd csóvát maga után a mélytányéron, nem akar visszatérni, nem hasítja ketté saját világát, mivel egy másikat hoz el. Már nem lát tisztán, elvakítják saját fényei, az emberi szem nem lát semmit. Hirtelen valahol, valakiben mocorogni kezd egy megfoghatatlan lény, a szellőnél is finomabb lélek finom bársonyt kezd szőni maga köré. Ugyanazt látja mint Ő. Már ketten zuhannak. Két élettelen lény élettel tele, az egyik lassan megérkezik a másik mellé.Puhán érkezik le a földes Földre, gyermekek milliónyi szappanbuborékkal terítik be az eget, mind milliónyi tükörképe a Földnek, olyan gyorsan durrannak szét, mint amilyen gyorsan ő is megérkezett.Apró, finom lábával életre kelt mindent.Ekkor hirtelen a Föld összes tolla megemelkedik, tiszteletére bukfenceznek egyet a könnyű levegőben, majd puha angyalszárnyak kavarta szelekbe kapaszkodva visszatérnek és várják a többieket.Megérkezett. Ő."
talan meg szeret ennyire, bar most ugy erzem meg jobban....
Ez nem kérdéses. (azért a másodk helyre befutó 1000 könyv talán ideférne)
Itt szundikál mellettem puhán angyalillatosan, és még ez a szürke reggel sem radírozhatja ki a fölötte lebegő csodaszivárvány vurtot. Én meg csak beszippantom szememmel a takaró alatti formák látványát, ütöm itt a billentyűket és várom hogy hazaérkezzen hozzám álomvárosból. Szeretem nah!
Apukám a tegnapi 7 órás műtétje után, ma du. felhívott!!!! Ma reggel már le is hozták az intenzívről. Jól bírja, ha így folytatja a vasárnapi húslevest főzheti.
Este veszedelmes sötét és nyálkás vurt vonult át a fejünk felett, elrabolt egy csodás álmot, a csere bere megtörtént, de most sem tudott nagyobbat szakítani mint amit odaadott. Az álom helye még sajog, de a majd szerzek egy másikat (igaz ezt ovis korom óta dédelgettem), és az új álmom sokkal szebb lesz.
Ezt a könyvet el kell olvasni!!!!! Nektek is!! Balázs találta nekünk...ez egy igazi kegyetlen pörgős vurt!!!
"Szorokin a triviális mítoszok és a pillanatnyi divatok megragadásával olyan fantasztikus világot teremt, amely egyszerre szórakoztató és korának hű kritikája, miközben tartalmilag és jelentőségében egy lapon említhető Bret Easton Ellis-szel és Michel Houllebecq-kel." (Galina Dursthoff) "Vérfagyasztó krimivel indít. Ott lobog körülötted a vulkán alatti Moszkva... ...Ilyen ez a Szorokin. Fog egy eszmét, meg a Tunguz meteor jegét és megpördíti rajta az egész huszadik századot, de olyan pontosan és olyan elviselhetetlen kegyetlenséggel, hogy egyszerre hasít beléd az, ami szerinte lehetséges, és az, ami tényleg volt. "Vlagyimir Szorokin ott van Jerofejev és Pelevin mellett. Ők a leghíresebbek a mai oroszok közül." (Háy János)
És színházban is játszák!!!!!!!!!
