Playful

Csak a lányaimnak (provokálósoknak) és anee-nek akik elég időt töltenek a steamon, új rovatot nyitok.Kalandjaim a steam-en. Lécci ha titeket is megtalál egy ilyen cuki akkor ne fogjátok vissza magatokat és kérem. Nem veszem ki a neveket.
A kis cuki felvett, csak úgy :) Az eddigiek általában a következőket írták: "mix??" vagy "szia csak azért vettem fel mert nincs lányismerősöm a steamon" stb stb...általában nem megyek bele a játékba, de valahogy most nem bírtam ki.

Ma ilyen beleszaladós dolgaim vannak, pl beleszaladtam a muffin nevű blogba, ami nem sütikről szól hanem szexről. A meglepő benne hogy mindezt az index.hu égisze alatt. De bővebben erről itt.
A másik beleszaladós, pedig némi fehérnemű divat. Mondjuk nem tudnak túl sok újdonsággal előállni, de ahhoz képest, hogy az egész világ hangosan zajong attól, hogy nem kellenek az anorexiás modellek, és végre változzon valami ez ügyben, a Salon International de la Lingerie fehérneművásáron Párizsban az olyan modellek kerültek terítékre mint az alant látható hölgy. Köszönöm a cicis popsis hölgyek nevében, hogy ilyesfajta ideálokat tesznek a lánygyermekek elé, hátha egészséges világlátásuk alakul ki. Mert bizony ők is megnézik ezeket...és ezt tartják majd etalonnak, aztán fogyóznak, hánynak, vagy nem esznek és néha, sajnos nem elég ritkán belehalnak.
Klikk a képre mégtöbb csinos dögös hölgyért :S

Itt a szombati tavasz, ha csak kicsiben is, mégis kint billeg az irodaablak előtt a szokásos hétvégi munka alatt. Fél öt és éppen hogy csak alkonyodik. Húsz perce még a nap is sütött, és én kinyitottam az ablakot, mert jó szag van kinn, jó szél van kinn.
Jól van na tudom én hogy csak előhírnök, és otthon a kertben a fák még átkozzák majd a percet amikor is elkezdtek kirügyezni, és kell majd még sapka sál, főleg hogy ma reggel valamelyik adón azt merészelték mondani, hogy hó esésre is számíthatunk. Nem számítok. Nem hagyom elrontani a kedvemet, és a tavaszomat.
Egyébként is Viktor (majdnem vejem) önjelölt jövendőmondóként kártyából megjósolta, ha már szerelemben élek annak új friss tavasza jön el a következő napokban. Mire nem képes az internet....

Hol volt, hol nem volt, túl minden földi birodalmon, a világ legszéléhez közel, volt egy hatalmas rengeteg, és ennek a rengetegnek a közepén egy aprócska rét. Itt éltek a virágtündérek.

Minden télutón, amikor a rétet még puha hótakaró borította, egy aprócska virág dugta ki bimbóját a fehérségből. Lassan az égnek nyújtózott, kibontotta szirmait, és a szirmok közül előugrott a Hóvirág-tündér.
Hóvirág szertelen táncot lejtett a rét fölött, és fehér talpacskájának érintésére itt is, ott is olvadozni kezdett a hó. S amikor az egész rétet végigtáncolta, leült kedvenc fatönkjére, hüvelykujjai közé vett egy fűszálat, és szelíd dallamot zümmögött rajta, amire a többi tündér is ébredezni kezdett.
Nyíló virágok szirmaiból bújtak elő mindannyian: a félénk Árvácska, a pazar Százszorszép, a szikrázó Gyöngyvirág, a bölcs Ezerjófű, a harmatos Hajnalka, s testvére, az álmodozó Estike, és sorra mind a többiek.
A virágtündéreknek semmire nem volt gondjuk egész éven át: csak nevettek, játszottak és táncoltak, a tavasz kezdetétől egészen az ősz legutolsó napjáig. Akkor megtartották a Télünnepet, visszabújtak virágbölcsőikbe, és azokban szunnyadtak egészen a következő tavaszig. A gondos Tél pedig puha hótakarót borított rájuk, hogy semmi meg ne zavarhassa szelíd szendergésüket.
Emberfia soha nem látta a virágtündéreket, de ha látta volna is, minden bizonnyal a daliás Kardvirág, és a szende Nefelejcs szerelmes táncát csodálta volna meg legjobban. Amikor Csengettyűvirág csilingelésére Kardvirág megpörgette feje felett csillagfényből kovácsolt pengéjét, s Nefelejcs pergő, kék sziromszoknyájában körültáncolta, az olyan volt, mintha maga a bársony éjszaka simogatta volna végig a földre szállt Holdat.
Így ment ez számolatlan időkön át.

Ám egyik télen szokatlan dolog történt. Rossz szél támadt fel, és valahonnan a rengeteg legsötétebb fertálya felől három apró virágmagot fújt a rétre. S amikor következő tavasszal Hóvirág eltáncolta táncát, és kedvenc fatönkjén ülve megzümmögtette fűszálát, három ismeretlen virág bújt elő a földből.
Vörös volt az első, s egy tündérasszony lépett ki belőle. Ő volt Rózsa, aki izzó palástként viselte magán szíve gőgjét. Fehér volt a második, s egy tündérférfi lépett ki belőle. Ő volt Mákvirág, akinek hófehér sziromruhája romlott lelket takart. És sárga volt a harmadik, amiből egy csúf, nagyorrú tündérmanó lépett ki. Ő volt Büdöske, aki hajlott háttal szolgálta gazdáit.
A virágtündérek megörültek a jövevényeknek, táncolni, énekelni és játszani hívták őket, hogy együtt köszönthessék az új tavaszt. Ám a vörös Rózsa megvetően nézett rájuk, és rögvest parancsolgatni kezdett.
Puha fűszálakból trónust fonatott, királynőnek nevezte magát, Mákvirágot tanácsadónak, Büdöskét pedig kikiáltónak. Ezután fenséges színe elé hívatta a virágtündéreket, és örök hűségre eskette őket. A tündérek nem ellenkeztek: soha nem játszottak még ilyet azelőtt, és vidáman fogadtak mindent, ami új. De varázslatos teremtmények lévén semmi nem kötötte le őket sokáig, így másnap, amikor elszállt az újdonság öröme, új játékba akartak kezdeni.
Ám Rózsakirálynő dühösen toppantott, mert hallani sem akart ilyesmiről. A jólelkű tündérek kedvük ellenére folytatták a hódolást és hajbókolást, de mivel ugyanez történt harmad-, negyed-, és az összes elkövetkező napon is, lassan fáradni és hervadozni kezdtek. Egyedül Kardvirág és Nefelejcs nem hervadoztak, mert egymásból fakadó szerelem-játékuk minden másnál jobban éltette őket.
Nefelejcs örökké üde, szelíd szépsége tűnt fel Mákvirágnak, amikor úgy döntött, megszerzi magának a tündérlányt. Hiába menesztette azonban hozzá Büdöskét mézesmázos ígéretekkel, hiába küldött a leánynak mákvirág-porral hintett, ezüst pókhálóból szőtt finom ruhát ajándékba, Nefelejcs szívét nem sikerült meghódítania.
Ekkor aztán mást gondolt: romlott lelke minden ármányosságát összeszedte, és andalító szavakat suttogott Rózsakirálynő fülébe Kardvirág daliásságáról, szíve nemességéről, karja erejéről, és arról, hogy minden tündér közül ő illene leginkább királynője oldalára. Rózsa izzó gőgjét lassan tűzzé fokozta, s végül elérte célját – felkeltette úrnője vágyát Kardvirág iránt.
Így történt, hogy a királynő magához hívatta a tündérifjút – alkonyi nap véréből szárított porral szórta meg orcáját, hogy még kívánatosabbnak látsszék –, és olyat tett, amit még soha azelőtt: táncra kelt Kardvirág előtt.
Izzó fekete, és tébolyvörös lánggal égett Rózsakirálynő; buján és őrjítőn, nyersen, és mégis bódítón. S vad tánca, amiben nem az igaz szerelem lángolt, hanem saját maga iránt érzett, gőgös imádata, felperzselte az ifjú védtelen tündérlelkét.

Onnantól kezdve Kardvirág minden gondolatát Rózsakirálynő töltötte be: nem látott mást, csak sötéten izzó szépségét, nem hallott mást, csak lángja suttogását. Hideg szoborként állt királynője oldalán, és egy pillantást sem vetett többé kedvesére – s hogy így magára maradt, Nefelejcs még a többi tündérnél is inkább sorvadozni, és hervadozni kezdett.
Hiába vigasztalták társai: hiába bolondozott neki Hóvirág, táncolt előtte Százszorszép, akasztotta nyakába legszebb gyöngysorát Gyöngyvirág. Hiába suttogott fülébe bölcs szavakat Ezerjófű, hiába gyűjtötte neki a reggeli harmatot, s font belőle diadémot Hajnalka, amibe Estike alkonyfényt lopott, hogy bíborszínben világoljon; hiába morzsolt neki aranyrögöt a lomha Kőtörőfű csillámporrá, s hiába csilingelt fülébe csengő dalt Csengettyűvirág – Nefelejcs vigasztalhatatlan volt. Csak ült egész nap Hóvirág kedvenc fatönkjén, könnyes tenyerébe temetett arccal, és alig hallhatóan sóhajtozta: - Ne felejts… Ne felejts…
Mákvirág ekkor látta elérkezettnek az időt. Újra elküldte a lányhoz Büdöskét mézesmázos ígéreteivel, amikbe ezúttal a Kardvirág hűtlenségéről szóló szavait is beleszőtte. Ám hiába ármánykodott kitartóan heteken, hónapokon át, Nefelejcs szerelmét mégsem sikerült elnyernie.

Így telt, múlt az idő, míg lassan elérkezett Télünnep estéje; és ekkor jött rá végre Mákvirág, hogy a lány szívét soha nem fogja meghódítani. S mivel nem szokott hozzá, hogy akarata bármikor is beteljesítetlen maradjon, szörnyű düh tört rá.
Minden aljasságát összeszedte, és mákonyos szavakká formálta, amiket Rózsakirálynő fülébe csepegtetett. Nefelejcs gonoszságáról beszélt, arról, hogy a lány még mindig szerelmet érez Kardvirág iránt, s hogy visszaszerezhesse a tündérifjú szívét, aljas tervet forral Rózsakirálynő elveszejtésére.
A királynő hitte a gonosz szavakat, és éktelen haragra gerjedt – még vörös szirmai is feketévé váltak dühében. Felemelkedett puha fűszálakból fonott trónusából, és olyan táncot lejtett Kardvirág előtt, amit ember, s tündér soha nem látott azelőtt. Nem volt abban a táncban már gőg, sem buja csáberő – csak szíve feneketlen gyűlölete Nefelejcs iránt.
A csillagok zokogva futottak szét a táncot látva, s még az öreg Hold is felhőkkel takarta el arcát rémületében. A királynő pedig csak táncolt és táncolt, s Kardvirág szeme feketévé vált, mint az éjszaka. A megbabonázott ifjú vakon és remegve lépdelt Nefelejcs elé, elővonta csillagfényből kovácsolt pengéjét, s még mielőtt a többi tündér bármit is tehetett volna, elvágta szerelme életét.
A penge nagyot csendült, és elenyészett, s az eldugott rétre néma csend borult. Csak Nefelejcs tépett, kék ruhájának szirmai hullottak lágyan a puha földre.

Mikor a tündérek magukhoz tértek döbbenetükből, némán felnyalábolták a tündérlány könnyű testét. Szelíden virágbölcsőjébe fektették, és szótlanul, mintha bársony sírjaikba feküdtek volna, maguk is szunnyadni tértek. Így tett Kardvirág is, némán és világtalanul, s így a három jövevény. A gondos Tél pedig, aki nem sokkal később érkezett, és akinek semmiről nem volt tudomása, puha hótakarót borított a rétre, mint azelőtt számolatlan éveken át.
A következő reggelen Hóvirág óvatosan kidugta fejét a hó alól, és négy tündér kivételével csendben felkeltette a többieket. Óvatosan összegyűjtötték Nefelejcs tépett virágruhájának szirmait, kézenfogták egymást, és szomorú körtáncba kezdve lassan végigszórták őket a hó felett. Aztán se szó, se beszéd, beléptek a rengeteg sötét fái közé, és örökre elhagyták rétjüket.

Hová tűntek? Nem tudhatjuk, és azt hiszem, soha többé nem is fogjuk megtudni már. Egyetlen dolog biztos csak: az, hogy túl minden földi birodalmon, a világ legszéléhez közeli sötét rengetegben van egy aprócska, elhagyott rét, s a réten egy egész évben befagyott, kék tó, aminek olyan színe van, mint a nefelejcsnek a tavaszi mezőn – s amit senki emberfia nem látott még azelőtt, és nem is fog, amíg világ a világ.

A cukormázas délután ellentételeként, este megnéztük a Defiance c. filmet. Azt, amit a plakát alapján sosem. D. Craig egy erdőben bőrdzsekiben, fegyverrel a kezében, valamikor a második világháborúban. Ebből Craig, a második világháború, és a bőrdzsekis partizánok kombója nem vonzott csak. Mikor Balázs azt mondta, második világháborús dráma, ezzel az emberrel, a kedvem még inkább elment tőle. Aztán elolvastuk miről szól. Nekem a zsidómentős filmekkel mindig is problémám volt. Tudom, mi történt, tudom hogy történt, tudom nem minden zsidó volt áldozat, és nem minden német gyilkos. A lágerekben sok millióan meghaltak, és a vágóhídra ez a sok ember szinte vakon besétált. Félek megnézni az ilyen filmeket. Nehezen viselem, az esztelen, gépies gyilkolást, mint ahogyan az élvezettel kegyetlenkedő fasisztákat, és a megkínzott emberek tömegének látványát is. Megérint, azonosulok vele, elszomorít, feldühít.

Tehát, kissé szorongva kezdtem el nézni a filmet, éreztem eljön a pillanat amikor, ki kell mennem a konyhába enni, vagy ha olyan jelenet lesz akkor odabújni Balázshoz, hogy ne is lássam a részleteket.
Egyiket sem kellett megtennem.
Ez a film végre, nem moralizál feleslegesen, nem akarja elhitetni, hogy nincs düh, nincs harag abban az emberben akinek a gyermekeit vagy családját lemészárolták. Nem akarja elhitetni velünk, hogy minden zsidó áldozat, és mind lelkileg kiművelt és csodálatos ember.
Csak azt mutatja meg, hogy ember. Haragszik, dühös, és bosszút áll. Ha gyengébb jellem, akkor elállatiasodik könnyedén, vallástól, nemtől függetlenül, és ha igazságtalanság éri, fellázad.
Daniel Craig, csodálatosan játszik. Soha egyetlen filmjében sem éreztem, hogy képes többre mint Bond, most pedig olyat alakít ami hiteles.
Minden alkalommal amikor ilyen film készül, a megjelenés előtt, a forgatás közben, a bemutató után hátérzörejek támadnak, vegyük csak a Sindler listáját ahol a felhangok közt megtalálhatóak voltak a zsidó közösségek felháborodott nyilatkozatai, Sindler-t nácibarának nyilvánító kijelentések, vagy éppen a cionizmus, vagy a hiteltelenség vádjával illető újságcikkek. Ezt a filmet sem kerülte el, az ilyesfajta támadás.
A filmben szereplő Bielski testvérek megítélése miért is lenne egyértelmű? Megmentettek 1200 zsidót, megöltek jó pár embert. Zsidó partizánok voltak, először magányosan, azután csatlakoztak az orosz partizánokhoz, majd újra az általuk felépített "Jeruzsálemet" és a bennük lakókat védték.
Valahol a zsidó hitben, nem elrejtve ott az igazság, aki megment egy életet, egy világot ment meg. Hiszen, akkor annak az embernek, gyermekei majd unokái lesznek, és azoknak is gyermekei és unokái és így tovább. A Bielski testvérek, raboltak, öltek, és megmentettek 1200 világot, és ellentételezték azt az alap tézist, hogy minden zsidót vágóhídra lehet vonszolni.
Visszatérve a filmre. Ha másért nem, már azért több és jobb, bármely ehhez hasonló háborús filmnél, mert nem hagyta a rendező, hogy a klisék, és a politikailag korrekt döntések uralják a képeket. A vallási jelképek, mint pl. Káin és Ábel, a harcos zsidók képei, Samson, Salamon, vagy éppen Dávid, és a legszembeötlőbb a Pészah ünnep alaptörténete az Egyiptomból való kivonulás, a megfelelő helyen, a megfelelő módon jelennek meg.
Nem folytatom, mert órák hosszat tudnék írni róla, ezért itt a trailer és a pont, ami 10/10.
Akit meg kell említenem: Liev Schreiber, a legidősebb Bielski testvér megformálója, Jamie Bell a harmadik tesó, Mark Feuerstein aki egy újságírót alakít, és Jacek Koman aki a "rossz zsidó"-t játsza.


Kapcsoldó linkek:
http://en.wikipedia.org/wiki/Bielski_partisans
http://magyarszo.com/fex.page:2008-11-13_Bielski_partizanjai.mobile
http://www.kisalfold.hu/vilagvevo/craig_partizant_alakit_a_vitatott_szerepu_tuvia_bielskit/2083411/
csak hogy a másik oldal is szót kapjon:
http://hu.metapedia.org/wiki/Partiz%C3%A1n
http://img.kuruc.info/r/1/30753/

Egy színes, szagos, csokoládéban és édességben lubickoló cukrászda, minden nő álma. Piros fehér csíkos nyalókák, "mindenízű" cukrok, süticsodák, torta varázslatok segítettek nyálelválasztásunknak abban, hogy megszépítsék a csillámporos cukorban fulladozó délutánunkat és segítsenek túlélni azt. A Company szülinapos tagja és a másik kettő, kiegészülve az ugyancsak szülinapos Lalával, és Balázsommal ellátogatott a SUGAR! névvel fémjelzett édességgyártó kisüzemben, ami kinézetében erősen emlékeztet a Charlie és a csokigyárban valahol a film elején látható Wonka cukrászdára. Klikk ide a látványért!

Ha ezt megnéztétek, akkor felejtsétek is el! A valóság túlzsúfolt, az igényes kinézetet igénytelenséggel szétbombázó hely. A hófehér járólap koszos és szemetes, az asztalunk, még az előző társaság mocskától roskadozott, és az üveglap alatt az m&m szavatossága rég lejárt, ebből kifolyólag a színei késsé már megfakultak, a remekbe szabott pultokon kívül, és felett lévő feliratok, emlékeztetnek azokra, amelyekhez hasonlót utoljára az általános iskola alsó évfolyamaiban láttam vakáció előtt a táblára vésve. (Itt azonnal elnézést is kérek Marx verától, Tafferner Zitától, Sándor Adrienntől, és Tóth Hajnitól akik anno ezeket a feliratokat elkövették)
A sütik nagyrészt finomak, kis részt szárazak ehetetlenek, a cukor pedig csak új recseg az ember foga alatt. (hogy Csiga anyuját idézzem:"Ilyet én is tudok csinálni!"és igaza is van. A tömegesen feltűnő kezelhetetlen kiskorúakról (itt 1-15-ig számolom az éveket) ne is beszéljünk. Hiperdrága, kua messze van és igénytelen, a közönség nagy része pedig az Újpesten fellelhető anyagból áll...remélem a következő, amit a belvárosban terveznek megnyitni ennél sokkal használhatóbb hely lesz. Kis csapatunk miatt kap egy 6/10-et ebből a mienk minden pont. A fények miatt a képek nagy része használhatatlan lett.

A társaság egyértelműen isteni, Lala egy angyal, Cini táskát hozott!!!!! Csiga karkötőt amit Csigamama készített!!! (Nagy lett sajnos, erre ez a lüki felhívta az anyuját és lecseszte!!!)Pedig egy perc alatt kisebbet gyártottam belőle hazaérve :D) Balázs pedig elviselt minket!